Izraelben szombat hajnalban kitört a háború: a Hamász terroristái kirajzottak a Gázai övezetből, a harcok pedig azóta folyamatosak. Helyiekkel beszélgetve mutatjuk meg, hogy viselik az izraeliek a háborút.
Tegnap reggel még a családommal nyaraltam a Galileai-tengernél. Fél nyolckor kaptam egy jelzést a hadseregtől, hogy az egységemet behívják a frontra délen. Gyorsan összepakoltunk mindent és hazarohantunk. Otthagytam a feleségemet és a három gyereket, és amilyen gyorsan csak tudtam, az IDF déli parancsnokságához rohantam
– írta a hvg.hu-nak Nir. Nirt tavasszal ismertem meg a Europe Israel Press Association (EIPA) egyik sajtóútján. Alacsony, későharmincas, rengeteget dohányzó, folyamatosan telefonáló, hatalmasakat nevető és még nagyobbakat sztorizó srác. Most Izrael déli részén harcol az egységével, ugyanis az IDF tartalékos tisztje. Miután odaért a parancsnokságra, azonnal hívni kezdte egységének tagjait. „Miközben én a seregnél vagyok, a feleségem otthon van Tel-Aviv közelében, három kisgyerekkel kell folyamatosan a menhelyekre rohangálnia, mivel rakétákkal lövi őket a Hamász” – írta.
Nir arról semmi konkrétumot nem volt hajlandó elárulni, hogy pontosan milyen műveletekbe vonták be őt és az egységét. Ezek szigorúan titkos információk. Több más, cikkünkben nem nevesített forrásunk is jelezte, hogy harcolnak rokonai Gáza közelében, ennél többet azonban jelenleg ők sem tudnak róluk. Az IDF katonáinál ugyan van telefon, WhatsAppon pedig igyekeznek kommunikálni a családtagjaikkal, de a feladatukról nekik sem árulhatnak el semmit.
Mint korábban írtuk, a Hamász különleges napot választott a támadásra: pontosan a jóm kippúri, tíznapos háború ötvenéves évfordulójára időzítették az inváziójukat. Azt a háborút Izrael megnyerte, visszaszorította a szír és egyiptomi erőket, így ünnepnapként tekint október 6-ra. Ünnepségsorozattal készült az évfordulóra Tel-Aviv is, napokon keresztül felvonulások, koncertek, kulturális rendezvények, meg a szakszervezetek mostanra szokásossá válz, több tízezer embert megmozgató tüntetése várták volna a látogatókat. Mindegyik rendezvényt lefújták a háború miatt.
Tamar lapunknak azt mondta, laza hétvégére készült. A húszas éveiben járó nő pénteken bulizott, úgy számolt, hogy szombaton olyan későn kel, amennyire csak tud. Ebből végül nem lett semmi: a telefonja hajnalban üvölteni kezdett. „Tudod, ez nem az a kellemes ébresztő, amire reggelente kezded a napot. Ez valami sokkal ijesztőbb volt. Rémisztő erre felkelni. Arra főleg, hogy a telefonomon láttam, hogy rengeteg üzenetet kaptam a barátaimtól, családtagjaimtól. Összezavarodtam, nem tudtam, mi történik, ezért benyomtam a tévét”.
Tamar azt mondja, Izrael megszokta a rakétázást Gáza felől: évente jellemzően van néhány olyan nap, amikor elszabadul a pokol, eszkalálódik a konfliktus, ám ezeket gyorsan el szokta simítani az IDF, vagy a Shin Bet (az izraeli katonai titkosszolgálat), a Vaskupola rakétarendszer pedig teszi a dolgát. A szombati nap két dolog miatt volt igazán ijesztő: egyrészt a Hamász rakétái közül nem tudott mindent leszedni a Vaskupola, másrészt a terroristák betörtek Izraelbe.
A családommal úgy döntöttünk, hogy senki nem hagyja el a házat. Van egy kutyánk, most még vele sem tudunk kimenni sétálni, mert félünk. Bezártunk mindent, az ajtókat, ablakokat. A családunk minden tagja otthon van, mindenki biztonságban van, de mindenkinek van egy biztonsági szobája, ahová be tud rohanni, ha jönnek a rakéták”
– mondta. „Biztos láttad, volt az a nagy buli a Negevben. Az a fesztivál tele volt olyan emberekkel, akiket ismerek, a barátaim.
Azon a ponton fogtam fel: több barátom az életéért rohan, vagy már meghalt, vagy elrabolták a terroristák és már Gázában van.”
A Negevben tartott buli lerohanásáról a Hamász terroristái raktak fel videókat az X-re. Tamar a nagy részüket megnézte. „Láttam a barátaimat, ahogy elrabolják őket” – mondta a könnyeivel küszködve – „meg sem próbálom elmagyarázni, mennyire borzalmas, mennyire ijesztő ez az egész.
Vannak barátaim, akiket most a hadseregbe hívtak be. Szóval a legtöbb ember, akit ismerek, most vagy eltűnt, vagy elrabolták és túszként tartják, vagy behívták a seregbe. Ez volt a reggel, amire tegnap ébredtünk”
– foglalta össze.
hvg.hu