ha nem ismerné fel, itt látható Landeszman György főrabbi aki nem sokkal a rendszerváltás után kivándorolt Kanadába. Ittt ugyanis azt mert mondani, hogy a magyarság nem más mint a bőgatya és a fütyülős pálinka. Tévedett, a fütyülős pálinkát egy kecskeméti zsidó kocsmáros kezdte el piacra dobni. Zsidó hungarikum. Tehát marad akkor a bőgatya. Volt ebből nagy cirkusz, így aztán Gyuri főrabbi jobbnak látta ha emgrál. szimpatikus okos rabbi aki csak egyszer mondott egy sértő hülyeséget és ezek után jobbnak látta lelépni.Kanadában szeretik kedvelik a zsidók és nem tudják minek is köszönhető, hogy oda került. Számunkra vesztesség, nagy tudású ember. Csurka Pista bácsival polemizált ezen a bő gatyás sztorin majd megyegyeztek a zsidóké a fütyülős szilva.palesz… különben a két ember sokáig jókapcsolatot ápolt, Kanadában még találkoztak is. Most már csak arra kell ügyelni, ki ne derüljön a bő gatya Rótschild Klára nemzeti divatszalonjából terjedt el…..
„A zsidóemancipáció-felfogás centrumában az állt, hogy a zsidók hasznosak, mint a bélbaktériumok. Be kell fogadni őket, szimbiózisban élnek velünk, és előbb-utóbb úgyis elmagyarosodnak. Ezzel szemben a német Rohling Talmudjudéjából táplálkozó Istóczyék úgy gondolták, hogy a zsidóság olyan, mint egy meteoritról idekerült vírus, amely kipusztítja a bolygót.”(nol.hu 2012.10.04.)
Ezt ismételték Heródes tettei kezdetével, beírva magukast mind Jézus nemzetségfájába, megváltási tervükkelx
Különféle pénzügyek
*
A falusi kántortanítónak eladó lánya van, és amikor végre jelentkezik egy alkalmasnak látszó vőjelölt, vagyis a leánynak hozományt kellene kapnia,a kántor tanító elhatározza, hogy megpróbálja kikérni előre három évre a fizetését.
Összeül az iskolaigazgató, a plébános, meg a falu bírája, meghányják-vetik a kántortanító kérelmét, de túlságosan kockázatosnak ítélik.
– Mert mi történik, kérdezem én – mondja a falu bírája -, ha a kántortanító úr elhalna még a teljes három év lejárta előtt?
A kérelmező így felel:
– Nem kívánok három éven belül meghalni. De ha mégis bekövetkezne: hát akkor egyszer talán szerencséje is lehet az embernek ebben az életben!
*
A régi világban létezett a szegény zsidóknak egy olyan típusa, mely a „Fizessenek (nekem) a gazdagok!” álláspontjára helyezkedett és siránkozással, megalázkodással, vagy ellenkezőleg: nagyhangú kvetelődzéssel elérte egyes jómódú zsidóknál, hogy rendszeres havi apanázsban részesítsék őket. Ezeket a kolduló, lejmoló, másokat lumpoló, mások nyakán élősködő, nem kis pénzmagot többszörre még a legzsugoribb gazdagokból is kihúzó alakokat zsidó szóval snornernek nevezték.
Akadt snorrer akinek még magát a hírhedtem fukar Rotshchild bárót is sikerült „megadóztatnia”. Noha a báró alkudni próbált:
– Idefigyeljen, barátom, annyit természetesen nem adok, amennyit maga kér. De megadom a kért összeg egyharmadát, azt viszont halálom napjáig.
A snorrer megbántva:
– Sokat érek vele! Amilyen disznó szerencséje van a báró úrnak, reggelre elpatkol.
*
A biztosítási ügynök győzködi az ügyfelet:
– A feltételek igazán előnyösek. Ha ön egyszerűen a lábát töri, kap hétszáz forintot. Ha bonyolult a törés, akkor a biztosítótól felvehető összeg akár négyezer forintra is rúghat. És ha ön, nevezzük fel, a nyakát töri, nincs gondja többé.
*
Egy férfi az újságárusnál ötszáz forintossal akar fizetni.
– Nem tudok visszaadi, majd megadja holnap – mondja neki a rikkancs…
– És ha meghalok holnapra?
– Mondja már, az a forinthúsz…
*
Régen, amikor a boltosok még versengtek a vevő kegyeiért, az egyik vidéki városban úgy adódott, hogy három cipőbolt is megtelepedett egyazon épületben. Hogy mégis magára irányítsa a figyelmet, az első kiírta, hogy:
„Divatcipők! Minden méretben és színben!!!”
Meglátta ezt a másik, kitett egy még nagyobb táblát:
„Exportból visszamaradt cipők olcsó kiárusítással.”
Meglátta ezt a harmadik, készített egy még nagyobb táblát, de csak egy szót írt rá. Ezt:
„Főbejárat”.
*
A régi Bécsben valamelyik császári és királyi szállító fényes villája előtt összetalálkozik két snorrer. Az egyik éppen jön le a lépcsőn, a másik épp indulna felfelé.
– Nem érdemes felmenni – legyint az egyik. – Ma rossz napja van, nem ad többet, mint egy koronát.
– Már miért ne mennék fel? – háborodik fel a másik. – Csak nem fogom neki ajándékozni azt az egy koronát? Mit ajándkoz ő nekem?
*
Egy lejmoló zsidó kipréseli az egyik zsidó báróból az ígéretet, hogy fedezni fogja gyógykezeltetési költségeit.
– Az orvos sós déltengeri levegőt ajánlott – magyarázza a bárónak. – Kiszámítottam, hogyha elmegyek Nizzába, az minomo kalkulo…
– Nizzába? – kiált a báró. – Pont az Azúrpart legdrágább városába?!
– Báró úr – feleli a snorrer szerényen -, ha az egészségemről van szó, nekem semmi se drága.
*
– Jaj, Pista, sürgősen szükségem volna tizenötezer forintra, úgy gondoltam, te talán ki tudnál segíteni.
– Tizenötezer forinttal? – … A saját fivérem is hiába kérne.
– Jól van, na. Te ismered a családodat.
– Komámuram, nem tudna nekem egy kis pénzmagot kölcsönözni?
– Tudhatja, komámuram, hogy sohasem hordok pénzt magamnál.
– És odahaza?
– Köszönömk kérdését, odahaza mindenki ép s egészséges.
*
– Idefigyelj, Kohn, vége a türelmemnek – szólítja meg az utcán Grün a volt üzlettársat -, vagy kifizeted az adósságodat végre, vagy be foglak perelni!
– Ha hagarudj, Grün, de ebben a hónapban nem tudom kifizetni.
Grün dühösen legyint:
– Már a múlt hónapban is ezt mondtad!
Mire Kohn:
– Na, és talán nem tartottam meg a szavamat?
*
– Igazán szívesen segítettem volna magán – mondta az egyszeri gazdag ember a szegény embernek -, de legnagyobb sajnálatomra nem tehetem. Ami pénzem van, az mind emlék megboldogult atyámtól.
– … És már csak azért is bátorkodom nemes pártfogását kérnii – mondta az egyszeri szegény ember a gazdagnak -, hiszen ismertem azön egész tiszteletre méltó famíliáját, az ön nagylelkű édesatyját, jószívű édesanyját, a nagynénjét, aki minden jótékonysági akcióban részt vett, az unokaöccsét, aki…
A gazdag rámordul:
– Kérem, közölje röviden, mennyi kell, de ne mászkáljon fel-alá a családfámon.
*
Amikor az egyik gazdag hölgy hajnaltájban int a sofőrjének, hogy végre hazainduljon a jtékonycélú bálról, odafurakszik elébe egy koldus, és reszkető kézzel tartja a kalapját.
A hölgy rámordul:
– Micsoda telhetetlenség! Nem elég, hogy egész éjjel a maga és a magához hasonlók kedvéért táncoltam?!
„Jó zsidók pedig nincsenek.”