Szinte sikerpropagandát épít a Külgazdasági és Külügyminisztérium arra, hogy néhány száz magyart sikerült kimenekíteniük a háborúba sodródó Izraelből. Szijjártó Péter külügyminiszter hétfőn arról beszélt, 325 embert hoztak ki a magyar gépek Izraelből. Szijjártó szerint minden olyan magyart sikerült kimenekíteni, aki jelezte a nagykövetségnek, hogy el szeretné hagyni az országot, de az utolsó mentőturnusban hétfőn már 15 külföldit is sikerült kihozniuk.

Ezt a gondosan megépített képet árnyalta lapunknak Ádám, aki néhány szerencsés fordulatnak köszönheti, hogy családjával együtt kijutott Izraelből. Ádám egyike annak a 325 embernek, akit a külügy kihozott. Nyaralni volt a feleségével és gyerekükkel egy ismerősüknél Izraelben.

Szombaton kora reggel, amikor a Hamász betört Izraelbe, éppen kávéztak Tel-Aviv déli részén, ott látták meg a rakétákat. Nem a terrorszervezet rakétáit, hanem a Vaskupola elhárítórendszer által kilőtt mentesítőket, amik lekapdosták a Gázai övezet felől érkezőket. „Utoljára 2013-ban voltunk Izraelben. Akkor ugyanez volt, jöttek a rakéták, másnap törölték a hazafelé tartó járatot, nyolc napot maradtunk még itt pluszban” – mesélte.

Tel-Avivra Ádám szerint nem hozta rá a frászt első körben, hogy a Vaskupola ontja magából az elhárító rakétákat. Ugyanarról beszélt, mint lapunknak mindenki, aki Izraelben él, vagy gyakran jár a közel-keleti országba: ott ez, ha nem is mindennapos, de megszokott. Néhány évente van egy-egy olyan konfliktus, ami odáig eszkalálódik, hogy Gázából rakéták érkeznek, a Vaskupola pedig leszedi őket. „Ez nem nagyon okoz félelmet. Jól működik az elhárítórendszer, ez majdnem látványosság, majdnem, mintha tűzijáték lenne” – mondta.

Szombat délelőtt tíz órára azonban kiderült, hogy nem tűzijátékról van szó. Nem is csupán arról, hogy Gázából néhány rakétát kilőttek. Hanem konkrétan arról, hogy betörtek Izraelbe és elfoglaltak egy kibucot. Majd – Ádám beszámolója szerint – egyik pillanatról a másikra arról jöttek a hírek, hogy nem csak egy kibuc került a terroristák kezére.

„Folyamatosan jöttek a hírek, mindenki meg volt döbbenve” – mondta Ádám. Ekkorra már látták, hogy a terroristák elől a legtöbben igyekeztek bezárkózni a kibucokban a házak óvóhelyeire és onnan mielőbbi segítséget kérni. Azt mesélte, vannak délen, Gáza mellett ismerőseik, így ők is látták, hogy mi történik ott. „Mindenkit letaglózott, hogy ez így megtörténhetett.”

Ádám és családja eredeti terveik szerint a szombat este kilenc órára betervezett Wizz Air géppel tért volna vissza Tel-Avivból Budapestre. Ebből azonban nem lett semmi: azt már ő is látta, hogy Budapestről a repülőgép nem szállt fel Izrael felé. „A Wizz Air egész jól kezelte a helyzetet, küldtek e-mailt, azt írták, mindent megtesznek” – mondta Ádám.

Vasárnap reggelre azonban Ádámék számára világos lett, hogy nem lesz Wizz Air gép. Sem aznap, sem egy héten belül. A társaság aznap közölte: határozatlan ideig felfüggesztik az izraeli járataikat. Vasárnap jutott el hozzájuk az értesítés arról, hogy a magyar állam viszont szervez kimenekítést. Ádám ekkor regisztrált a Konzinfo alkalmazásban a kimenekítésre, ez viszont nem ment gördülékenyen: elmondása szerint az app fejlesztői pont akkor érezték szükségét egy karbantartás miatti leállásnak, amikor Izraelben elszabadult a pokol.

Jelzett az izraeli magyar nagykövetségnek, felhívta Budapestet – mindent megpróbált, hogy ki tudjanak jutni az országból. Budapestről azonban vasárnap délelőtt azt a választ kapta, hogy ugyan lesz három járat, de ezekre nem fog tudni felszállni, mert már nem fér fel. Egy gépre 110 ember fér, ezek pedig már tele voltak. Hogy kikkel? Ádám tudomása szerint többek között a nagykövetségen dolgozó diplomaták családtagjaival, valamint annak a roma csoportnak a tagjaival, akikről a sajtó is beszámolt, hogy a Ben Gurion reptéren ragadtak.

Végül sokszorosan is mázlijuk volt:

Ádám felesége tanár, egy tanítványának az édesanyja pedig diplomata. Ő hívta fel őket, hogy ha még mindig Tel-Avivban vannak, akkor tud segíteni a kijuttatásukban. Ő telefonált végül be Magyarország izraeli nagykövetségére is, hogy Ádámékat rakják fel az utaslistára.

Ismerősük ekkor vitte ki őket a repülőtérre. Útközben telefonált rájuk a nagykövetség egyik munkatársa, hogy minden oké, ismerősük kérésére valóban felrakta őket az utaslistára.

A reptéren viszont teljes volt a káosz. A Ben Gurion hatalmas repülőtér, békeidőben is könnyű rajta elkavarodni, nem véletlenül szokták minden turistának azt ajánlani, hogy jóval a gépe indulása előtt menjen ki, azonban a háború árnyékában még bonyolultabb a helyzet. Ádámék a 3-as terminál hatalmas épületében kavarogva próbálták megtalálni, hogy hol kellene felszállniuk a Budapestre tartó gépre.

A második mázli pedig ezen a ponton jött: kaptak egy infót, hogy a harmadik emeleten talán el tudják őket igazítani. Ott valóban van egy nagy információs pult, oda tartottak, amikor a mozgólépcsőn lefelé egy magyar katonai egyenruhás férfit láttak meg. Ádám tőle kérdezte meg, hol tudnának felszállni a gépre, mire a férfi közölte:

nincs gép, mert már tele van és perceken belül indul.

Ádám közölte, hogy rajta vannak a listán, majd a mozgólépcső alján magyarázta nekik a helyzetet: valóban érkezett két gép Budapestről, de mindkettő tele van. A listán viszont ott volt a nevük, így a nagykövetség egyik alkalmazottja a Ben Gurion teljes biztonsági rendszerét megkerülve vitte el őket odáig. Ádám állítja: három perc alatt, csomagjaik átvizsgálása nélkül jutottak fel a repülőre, ami tíz percen belül el is indult Budapestre vasárnap éjjel.

A helyzet pikantériája, hogy Ádám biztos benne:

ha nem lettek volna kapcsolataik, nem jutottak volna fel a repülőgépre. Ha csak a hivatalos utat követték volna, akkor pedig még mindig Izraelben lennének.

Végképp, hogy a Konzinfón keresztül arról tájékoztatták őket, miután landoltak Budapestre, hogy nem lesz több mentesítőgép Izraelből: