Életveszélyt okozó testi sértés ügyében találták bűnősnek a fiatalokat, másfél év próbára bocsátották őket.
Előkészítő ülésen hozott ítéletet a Miskolci Törvényszék azon fiatalkorú vádlottak ügyében, akik egy iskolatársuk szájába füvet, kavicsokat és homokot tömtek, mely cselekményük következtében a sértett életveszélyes állapotba került.
Mint arról nemrég mi is beszámoltunk, bíróság által megállapított tényállás szerint az I. és II. rendű vádlottak, gyermekkorú társuk, valamint a sértett 2022 márciusában egy borsodi kistelepülés iskolájának tanulói voltak. Az egyik iskolai szünetben az udvaron tartózkodtak, mikor a vádlottak két oldalról lefogták a kiskorú sértett kezét, a földre fektették, majd szájába gyermekkorú társuk füvet, kavicsot és homokot tömött, amelyet a sértett le is nyelt. A terheltek ezután elengedték a sértettet és távoztak a helyszínről.
A gyermek a vele történtekről senkinek nem számolt be, azonban a következő napokban egyre rosszabbul érezte magát, így szülei orvoshoz vitték, végül pedig kórházba került, ahol megműtötték. Az idegen anyag a sértett szervezetében bélelzáródást okozott, amely közvetlenül életveszélyes állapotot eredményezett.
A vádlottak az előkészítő ülésen beismerték bűnösségégüket és lemondtak a tárgyaláshoz való jogukról. Őket a törvényszék társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettében találta bűnösnek és személyenként 1 év 6 hónap időtartamra próbára bocsátotta, valamint a próbaidő alatti pártfogó felügyeletüket rendelte el. Külön magatartási szabályként fogalmazta meg a terheltek számára, hogy vegyenek részt a pártfogó felügyelői szolgálat által szervezett csoportos, illetve a pártfogó felügyelő által felkínált egyéb foglalkozásokon.
A bíróság a büntetés-kiszabás során enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlottak beismerő vallomását, megbánó magatartását, azt, hogy a terhelteket az eredmény tekintetében gondatlanság terheli, továbbá azt is ilyenként értékelte, hogy amennyiben a cselekményt követően a sértett azonnali szakszerű és célszerű orvosi segítséget kap, úgy a közvetlenül életveszélyes állapot – műtéti beavatkozással – valószínűsíthetően elkerülhető lett volna. Súlyosító körülményként esett latba ugyanakkor a társtettesi elkövetés és a sértett számára okozott pszichés megterhelés, valamint az, hogy a cselekmény következtében a sértett hosszabb időtartamú gyógykezelésre szorult.
Micsoda visszatartó erő ez is!