A „Büszkeség és beton” egy független újságírói projekt, amelyben Ioana és Petruț Călinescu azt tűzte ki célul, hogy tízévente dokumentálja, hogyan alakul át a hagyományos avasi román falu a külföldre távozó fiatal generációk miatt, de azt is, hogyan változnak maguk az emberek és hogyan módosul a perspektívájuk, a szülőföldjükkel való kapcsolatuk, miután hosszú éveket párizsi albérletekben, angliai farmokon vagy spanyolországi építőtelepeken töltenek. Amióta figyelemmel követik a külföldön munkát vállaló avasiak életét felnőtt egy generáció, és annak gyerekei már nem biztos, hogy haza akarnak térni a sok kínnal és küszködéssel felépített itthoni emeletes házakba.
„Aranyszabály. Soha ne költs annyit, amennyit megkeresel. Ha ma 50 eurót kaptál a munkádért, 40 eurót spórolj meg. Ha elkezdesz a vágyaidnak élni, bárokba, éttermekbe járni… soha nem lesz pénzed. Soha! Ahogy a franciák mondják: Jamais!”.
Egy Saint Denis-i kis konyhában hallgatta meg ezt a történetet a két romániai újságíró, Ioana és Petruț Călinescu, akik az avasi falvakból idevándorolt vendégmunkások életét dokumentálták. Tíz évvel ezelőtt kezdték el a munkát, akkor találkoztak először Moș Cotroș-sal, Cotroș apóval, aki ebben a tömör bölcsességben összegezte nekik közel 20 évnyi vendégmunkási hányattatásának tapasztalatát.
„Amikor több mint egy évtizeddel ezelőtt először kerestük meg a Románia észak-nyugati csücskében élő avasiakat. Nem találtuk őket otthon, Párizsban voltak. Utánuk mentünk, megnéztük hol laknak, hol dolgoznak, onnan is hoztunk történeteket. Aztán tíz év múlva, amikor össze akartuk rakni a történet folytatását, azzal szembesültünk, hogy a falvak még inkább elnéptelenedtek, az öregek egy része meghalt, mások kiköltöztek gyermekeikhez, unokáikhoz. A házak egy része már elkészült, bár még vannak pirosan virító vakolatlan épületek is, de a nagy építkezés szele elcsitult” – köti össze Ioana és Petruț a 2010-es évek élményeit a frissekkel. Tíz évvel ezelőtti projektjükből országos siker lett, fotóalbumuk, kiállításukkal eljutottak sok bel- és külföldi kiállítótérbe is, Európa több nagyvárosában megfordultak projektjükkel. De nemcsak a vizuális része volt érdekfeszítő a „Büszkeség és beton”-nak, hanem az emberi történetek, életutak, amelyeket Ioana Călinescu írt meg.https://transtelex.ro/eletmod/2023/10/15/buszkeseg-es-beton-szociofoto-avasi-falvak
Avas román mintára volt berendezve? 2001-ben Boon-non hozzászólók ismételték azzal, hogy avas a vas. Tehát a vasnépekxxxxxx
A külföldön dolgozó Miskolciak, avasiak, diósgyőriek stb….Igen és nem csak onnan de innen is sokan mennek el akik elmennek azok gyerekei már nem akarnak hazajönni a nehéz kínokkal teli gürcölt rossz anyagi körülményekbe sorsba inkább kint boldogulnak „külföldiában” ahol jó világ van..
… és nem lógnak ki értelmi szinten a többi migráns közül. 😛