Látjuk egyre magasabb a mérce – kérlek segíts eligazodni – sorold már fel azokat a jo tollú mélyen szántó zsurnalisztákat , akiket szívesen olvasnál, akiknek a stílúsa közel áll az ízlésedhez. Most nézegettem, kinek jelent meg a legtöbb könyve Miskolcról mostanában. Ki nem találod – az Ecetfák városától a Vasgyári medvetáncig …. s mit látok – előszót írja Kriza Ákos v árosunk polgármestere. Gondolom tolt bele egy kis lét, különben aligha jelenhetett volna meg sokezer példányban. Éppen mostanában kerestem ezt a két könyvet, a világ másik végéről kérték, küldjek belőle egyet- egyet. Akinek van felesleges szóljon. Ja küldjétek a listát a máig is élő miskolci írástudókról – akiket mindannyian élvezettel olvasnátok… A jókat már az Isten magához szólította, Egyébként azok a lokálpatrióta újságírók akik nem szívesen búcsúznak el a várostól, de ha nem muszáj nem adnák fel a hivatásukat meg kell alkudniuk a világgal és magukkal. Hiszen marad az Észak , a M napló és más semmi – maroséva és gyöző már gondtalan nyugdíjasok. Akik még nem képesek a víz tetején járni vagy valamelyik politikai alakzathoz dörgölöznek vagy melegedhetnek a postán. Talán a madár és a bajusz ingyen veri a nyálát a kormány mellett – nylíván tőlük kapják a borítékot. Kurva nehéz lehet nekik, hiszen keresniük kellene a fogást a mostani városvezetésen, de csak egy galambszart fedeztek fel. Abből is csak annyit amennyi ők hagytak maguk után.