Veres Pál. És higgyék el, tudom, miről beszélek
 
Az én iránytűm!❤️
?Kimentem reggel megnézni, hogy halad a Kilátó felújítása, és ahogy a hegyről néztem a várost, elgondolkodtam az időn, az értékeken és magán a Kilátón: azon, hogy miért jelent nekünk ilyen sokat. Talán mondtam már, hogy a Kilátó nekem mindig egyfajta iránytű volt, legalábbis én ezt láttam bele. Egy iránytűt, ami ide vezeti az utazót, ami mindig hazavezet minket, miskolciakat.
?De most továbbvittem a gondolatot: egy olyan iránytű a Kilátó, ami nekünk, a városért dolgozóknak is irányt mutat a jelenben, keresztül az időn. Irányt, a kötődéshez, a ragaszkodáshoz, a kitartáshoz, a szorgalomhoz, az összefogás és a közösség erejéhez. Irányt az igazi emberi értékekhez. És higgyék el, tudom, miről beszélek, mert az elmúlt néhány évben többet tanultam az értékek erejéről, és az értékmentesség sekélyes gyarlóságáról, mint (talán) egész korábbi életemben.
☝️Az elmúlt években megtapasztaltam a színlelt barátságot, a hazudott szövetséget, a kétszínűséget, a széthúzást, a megfontoltságként beállított lustaságot és ötlettelenséget, a vérre menő intrikát, a célok, a meggyőződés és az emberség semmibevételét, a civilnek hazudott érdekpolitikát, a politikának beállított önérdeket.
?De szerencsére megtapasztaltam az áldozathozatalt, a szorgalmat, a türelmet, az állhatatosságot, a valódi civil közösségi értékeket, a szolgálat és a közös célok iránti alázatosságot, a személyes érdekek háttérbe szorítását is valami fontosabbért. Miskolcért.
?És amikor ma reggel ott álltam a város iránytűjénél, a Kilátónál, megfogalmaztam, hogy nincs az a politikai cél, ami felülírhatja az emberséget, nincs az a személyes ambíció, ami fontosabb lehet a közösség érdekénél, és nincs az az érdek, ami fontosabb lehet Miskolcnál.
?Éppen ezért így választok szövetségest, barátot, kollégát, és így fogadok el támogatót a város vezetőjeként.
?És köszönöm azoknak, akik velem tartanak.