A komolyabb műtéteken átesett páciensek szervezete összeomolhat, viszonylag sokan halnak meg az operációt követő 30 napon belül

A magyarok valószínűleg a bizalmatlanabbak közé tartoznak Európában, ha arról van szó, hogy valamiért be kellene feküdni a kórházba. Alighanem mindenki ismer valakit, akinek a valakije a szükséges kezelés során, az intézményben megfertőződött. Ugyanakkor nem csak a kórházi fertőzések járhatnak végzetes következményekkel a bent lábadozók számára, és az adatok is azt mutatják, komoly problémáról van szó. A kanadai McMaster University a témában végzett, 2019-es VISION (Vascular events In noncardiac Surgery patIents cOhort evaluatioN) nevű vizsgálata során 14 ország 28 kórházában gyűjtött adatokat több mint 40 ezer, 45 évnél idősebb betegről, és azt találták, hogy a műtétkor, vagy az azt követő 30 napon belül közülük 715 fő (1,8 százalék) vesztette életét. Közülük 5 páciens halt meg a műtőasztalon (az összes halálozás 0,7 százaléka), további 500 beteg halt meg a műtét és a kórházi elbocsájtás közötti időszakban, a lábadozás során (69,9 százalék), és 210-en veszítették életüket a kórházból való elbocsájtás után (29,4 százalék).

Néhány éve a Birminghami Egyetem is foglalkozott a témával, még mélyebb merítéssel. Ők saját adatgyűjtés helyett a nyilvános posztoperatív halálozási arányokra támaszkodtak – ezek 29 országban érhetők el. Ezen adatok alapján az egyetem kutatói még 2019 elején úgy becsülték, évente 4,2 millióan halnak meg a sebészeti beavatkozásokat követő 30 nap alatt, ami az összes haláleset 7,7 százalékát jelenti. Hogy érezzük, ez mennyire magas arány: a HIV, az AIDS, a tuberkolózis és a malária együtt sem öl meg ennyi beteget évente. A posztoperatív halálesetek aránya azóta ráadásul egészen biztosan romlott, hiszen az adatelemzés után egy évvel világjárvánnyá vált a Covid-19, arról pedig – szintén a Birminghami Egyetem munkatársai – hamar kimutatták, hogy a fertőzöttek számára jelentősen tovább nő a műtét utáni halál kockázata, még a kevésbé rizikós, nem vészhelyzeti beavatkozások esetén is.

A Birminghami Egyetem tudományos munkatársa, dr. Dmitri Nepogodiev még a korábbi tanulmány bemutatásakor arról beszélt, hogy a sebészet a globális egészségügy „elhanyagolt mostohafiává vált,” mert a fejlesztésekre fordított pénzek csak a töredékét teszik ki a fertőző betegségek kezelésére fordított összegnek. „Természetesen nem minden posztoperatív halálesetet lehetne elkerülni, de számos beteg megmenthető lenne, ha magasabb lenne a kutatásra, személyzeti képzésre, műszerekre és jobb kórházi felszerelésre fordított befektetés” – fogalmazott.

Alig tudunk róluk valamit

A lábadozás közben szívinfarktust, illetve más, jelentős szervi összeomlást elszenvedő betegek legnagyobb részének nem hirtelen, a semmiből kezd el leromlani az állapota. A szemlátomást stabil páciensek a látványos rosszullétet megelőzően már elkezdenek abnormális életjeleket mutatni – melyeket azonban a kórházi személyzet ritkán vesz észre. Ennek nem hanyagság az oka, hanem az emberhiány.

Globálisan a kórházi betegek 65 százalékának állapotát ma is manuálisan, napi egy-két alkalommal ellenőrzik az ápolók, az életjelek folyamatos figyelése a legtöbb esetben nem megoldható. A sürgősségi ellátást kapott betegek esetében 90 százaléknál is magasabb azok aránya, akikre csak ilyen, napi rutinellenőrzések jutnak. Az ilyen vizsgálatok között 4-6 óra is eltelhet, márpedig ezen idő alatt drasztikus hullámzásba kezdhetnek a páciensek életjelei. Mindenkit pedig nem lehet kábelrengeteggel gépekre kötni, csak a legveszélyeztetettebb állapotban lévő páciensekre jut berendezés.

Betegmonitorozás újratöltve

Első látásra furcsa lehet, hogy a stabilnak tűnő lábadozók számára a folyamatos kórházi betegmonitorozás még mindig nem megoldott, pedig évek óta a mindenféle egészségügyi adatot mérő fitneszkarkötők és okosórák korát éljük. Ezeknél a betegeknél elegendő az állapotváltozást legerősebben jelző életjeleket (mind közül a legfontosabb a légzésritmus) követni, kábelrengeteges gépek helyett adná magát, hogy kisebb, wireless eszközökkel. Ha közelebbről megnézzük, akkor viszont egyértelműek a kihívások: az okoskütyük olykor félremérnek, máskor instabillá válik a vezeték nélküli netkapcsolatuk, márpedig ilyesmiről a kórházakban szó sem lehet, hiszen konkrétan emberéletek múlhatnak egy-egy pontatlanságon vagy az adatáramlás megszakadásán.

Az utóbbi években a különböző egészségtech-fejlesztő cégek már piacra dobtak ilyen vezeték nélküli, folyamatos monitorozásra alkalmas eszközöket, de az alapvető problémákat nem tudták kiküszöbölni. A szerkezetek nem mérték elég pontosan a beteg adatait, még mindig nem voltak elég felhasználóbarátak, és a mérőeszköz, valamint az ápolók által figyelt monitor között vezeték nélkül ugyan, de a hagyományos interneten keresztül küldték az információt, ami csak 70 százalékban sikeres adatáramlást tudott biztosítani, az elvárt 100 százalékos helyett.

A GE Healthcare idén rukkolt elő új fejlesztésével, mely a fenti problémák kiküszöbölésével szintén vezeték nélküli, de már megbízható és stabil betegmonitorozó rendszert ígér. A szerkezetet idén tavasszal kezdték el értékesíteni, akkor még csak néhány, kiválasztott piacon, majd nyár közepén újságíróknak is bemutatták, a vállalat Helsinkiben székelő kutatás-fejlesztési központjában – erre a bemutatóra kapott meghívást szerkesztőségünk is.

Hogy működik?

A legkritikusabb problémát, vagyis a „lakossági” internetkapcsolat instabilitását a Portrait Mobile-lal a GE Healthcare egy saját wireless-protokollal oldotta meg. Ez az MBAND-re (az „m” itt a mobility-t jelöli) keresztelt kapcsolat robusztusabb a hagyományos wifinél, illetve a bluetooth-kapcsolatoknál, „civil” eszközök nem is tudnak rácsatlakozni, így nem eszik meg a sávszélességet a Portrait Mobile eszközei elől, viszont megbízhatósága közel megegyezik a vezetékes internetkapcsolattal.

A kábelek hiánya nemcsak kényelmes a betegeknek, de így nincsenek is ágyhoz kötve, és aki jobban érzi magát, járhat-kelhet a kórházban – a mozgás eleve elősegíti a rehabilitációt, a visszaesések megelőzése pedig csökkenti az intenzív osztályon eltölteni kényszerült időt.

A PM berendezése négy egységből áll. Része egy okostelefon formájú és -méretű eszköz, ez a hub eszköz. Ennek a kijelzőjén három paraméter található: a légzésszám, a vér oxigéntelítettsége és a pulzus. A három paramétert két szenzor küldi vezetékmentesen az eszközre, ezekből egyet a beteg mutatóujjára, egyet pedig a mellkasára vagy a hasára rögzítenek. Az eszköz a felfogott jeleket továbbküldi egy szerverre, ahol az adatokat rögzítik, majd onnan egy központi monitorra küldi tovább, melyet praktikusan az ügyeletes főnővér figyel. A szetthez még 40 órás üzemidejű akkumulátorok tartoznak, ezekkel működnek a vezeték nélküli szenzorok. Ezeket és a hub-ot egy asztali töltőállomás tölti a páciens mellett.

Az „okostelefon” hatótávja szabad térben 30 méteres, vagyis ekkora távolságból még mindig képes lenne fogni a betegre rögzített szenzorok által küldött jeleket – a kórházi szobák persze ennél kisebbek. A jelküldés akkor sem akad meg, ha a beteg és az eszköz közé egy másik test kerül – például egy ápoló épp átfordítja a pácienst az ágyon – ebben az esetben 5 méteres a hatótáv

Kérdésünkre a GE Healthcare nem árulta el, mennyibe kerül egy ilyen eszköz – ezt a megrendelővel kötött szerződés rögzíti – , de hangúylozták, hogy a folyamatos monitorozással, megelőzéssel elkerülhetők a vészhelyzeti kezelések és azok többletköltségei. Például, amennyiben későn veszik észre a beteg állapotában bekövetkező változást, úgy intenzív ellátásra szorulhat, melynek napi költsége itthon kb. 240 ezer forint. Kérdésünkre azt viszont elmondták, hogy következő lépésként a Portrait Mobile technológiát lakossági, otthoni használatra is le akarják fejleszteni.

Mi lesz itthon?

Valószínűleg leginkább semmi. Szerettünk volna képbe kerülni a hazai, 30 napon belüli posztoperatív halálozások helyzetéről, de érdeklődésünkre a Nemzeti Népegészségügyi Központ közölte, hogy erről ők nem gyűjtenek adatokat. Az mindenesetre világos, hogy a hazai egészségügy (is) súlyos munkaerőhiánnyal küzd. Ez mások mellett kiolvasható az OECD tavalyi Magyarország Egészségügyi országprofiljából, mely szerint itthon az orvosok és ápolók száma is alacsonyabb az uniós átlagnál.

A kimutatás javuló tendenciáról számolt be: 2019-ben 1000 lakosra 3,5 orvos jutott, ami 30 százalékkal magasabb volt, mint 2000-ben, de így is elmaradt a 3,9-es uniós átlagtól. Ugyanebben az időszakban az ápolók száma 25 százalékkal, 1000 főre vetítve 6,6-ra nőtt, ami szintén elmarad a 8,4-es uniós átlagtól. 2020-ban persze jött a Covid-földindulás, akkor a kormány a járvány-veszélyhelyzet végéig megtiltotta az egészségügyiseknek, hogy felmondjanak. A veszélyhelyzet, így a tilalom is május 31-én lejárt, így az elmúlt két és fél évben csapágyasra hajtott dolgozók körében egyből meg is indultak a felmondások. Pontos létszámokat még nem tudni, de a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke szerint év végéig több ezresre nőhet a pályaelhagyók száma. Ennek megfelelően borítékolható, hogy még kevesebb idő jut majd a betegekre, így az állapotuk manuális ellenőrzésére is.https://hvg.hu/kkv/20220806_betegmonitorozas_egeszsegugy_posztoperativ_halalozas_GE_Healthcare_Portrait_Mobile