Lehet-e bármit mondani a palesztinokról úgy, hogy ne legyen belőle botrány?

És a sor folytatódik: európai csapatok arab származású sztárfocistáinak is okozott kellemetlen perceket az, hogy a gázai áldozatok mellett vagy Palesztina függetlenedése mellett álltak ki. A marokkói Noussair Mazraouit, a Bayern München játékosát egy német parlamenti képviselő kérte számon – és indítványozta menesztését mind a klubból, mind az országból – azután, hogy a focista az Instagramon írta azt, Palesztina győzelmében bízik. De a hallgatással sem feltétlenül ússza meg valaki, a Liverpool csatára, Mohamed Szalah azután szólalt meg az ügyben, hogy hazájában, Egyiptomban bírálatok érték amiatt, hogy nem adott hangot nyilvánosan véleményének.

Politikai pozíciója miatt a korábbi példákhoz képest nyilvánvalóan más helyzetben van Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, akit ugyancsak kritika ért állásfoglalása miatt – igaz, ezeket alapvetően azért kapta, mert egy testület nevében nyilvánított véleményt, amellyel nem minden érintett tudott teljes mértékben azonosulni. Von der Leyent ugyanis több uniós tisztviselő elfogultsággal vádolta, miután a háború első hetében Izraelbe látogatott, és elítélte a Hamász támadását, valamint kijelentette, Izraelnek joga van megvédenie magát, de nem tért ki arra, hogy az IDF válaszcsapásai is nagy számban követeltek civil áldozatokat. Nem sokkal később az Euractiv értesülései szerint a Bizottság elnökének állásfoglalását levélben kifogásolta az EU intézményeinek több száz alkalmazottja. Ebben az állt, elítélik a Hamász terrortámadását, de “ugyanilyen mértékben ítélik el Izrael aránytalan reakcióját a gázai övezetben rekedt 2,3 millió civillel szemben” is, és kritizálták Von der Leyent amiatt, hogy a háborúban érintett felek közül az egyiket feltétel nélküli támogatásáról biztosította a politikus, figyelmen kívül hagyva az emberi és nemzetközi jog megsértését a Gázai övezetben.

Ugyancsak egyre több hír jelenik meg arról az amerikai sajtóban, hogy az Egyesült Államok legnevesebb egyetemein rendszeressé váltak az elmúlt hetekben a szimpátiatüntetések mind Izrael, mind Palesztina mellett. Nem egy olyan eset volt, hogy a diákok annak is hangot adtak, egyetemük nem ítéli el elég határozottan akár a Hamász, akár Izrael civil áldozatokat követelő támadásait és nem áll ki megfelelően a palesztin vagy zsidó származású diákjai mellett, vagy nem tesz meg mindent a kampuszokon is egyre hangosabb gyűlölködő hangok ellen.

Szólásszabadság vagy gyűlöletbeszéd?

Miközben a közösségi médiában a háborúval foglalkozó posztok alatti kommentekben forrnak az indulatok, röpködnek az “antiszemita” és az “iszlamofób” jelzők, az izraeli hatóságok vagy azok képviselői rendre szóvá teszik, ha egy közszereplő nem elég határozottan ítéli el a Hamász terrortámadását. Palesztin aktivisták pedig azt érzik, nem kapnak elég nagy felületet véleményük kinyilvánítására. Ezek miatt a reakciók miatt pedig joggal felmerülhet bennünk a kérdés, mekkora a tér a vélemény kinyilvánítására, és milyen formában teheti ezt meg valaki anélkül, hogy amiatt mások elítélnék vagy magyarázkodnia kelljen miatta, nem beszélve a büntetőjogi következményekről.

“A gyűlöletbeszéddel kapcsolatban az egyik legnehezebb kérdés, hogy meddig terjed a szólásszabadság, és hol kezdődik a gyűlöletre uszítás” – mondta Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) politikai szabadságjogi szakértője. Ez a dilemma nem csak a jelenlegi helyzetre vonatkozik, számos más alkalommal előkerül, és bár jogilag lehet rá választ adni, mindig egy-egy esetnél kell az adott körülmények szerint megítélni, kimeríti-e valami a gyűlöletre uszítás fogalmát. Attól ugyanis, hogy egy-egy vélemény éles kritikát fogalmaz meg, sérti más érzékenységét, vagy adott esetben akár tömegek tartják azt ízléstelennek, még egyáltalán nem biztos, hogy alapjogokat sért. Ekkor tehát arról van szó, hogy a sértő vagy gyalázkodó kifejezés az adott körülmények között nem jár együtt mások jogainak sérelmével vagy a jogsérelem veszélyével.

Utóbbi esetet nevezzük ugyanis a köznyelvben gyűlöletbeszédnek – ami tehát még a szólásszabadság körébe tartozik. Nevezhetjük a gyalázkodás vagy sértegetés szabadságának is, mert ilyenkor az, aki gyalázkodik, a közvélemény és nem a büntetőjog szemében minősül gyalázkodónak. Ehhez képest a Büntető Törvénykönyv szerint akkor beszélhetünk uszításról, amikor valaki nagy nyilvánosság előtt nemzeti, etnikai, faji, vallási alapon, fogyatékosságra, nemi identitásra vagy szexuális irányultságra tekintettel uszít gyűlöletre vagy erőszakra egy csoport, illetve annak tagjai ellen. Az uszítás tehát már az a gyűlöletbeszéd, ami jogilag is tilos. Ennek értelmében a gyűlöletbeszéd vagy súlyosabb esetben gyűlölet-bűncselekmény elszenvedője csak egy egyén, vagy csoport lehet, az tehát, hogy valaki a jelenlegi helyzetben Izrael állam lépéseit vagy a hadsereg akcióit kritizálja, elítéli, még önmagában nem számít büntetendőnek – akármilyen stílusban is teszi ezt. Ugyanezen logika mentén, de nem egy lapon említve a kettőt, a Hamász terrorját elítélni sem iszlamofób megnyilvánulás.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ebben az esetben a kritikák megfogalmazóinál nem merülhet fel, hogy valóban antiszemiták vagy iszlamofóbok lennének, csupán arról van szó, hogy jogilag nem vonhatók felelősségre, ha jogi értelemben elég óvatosan fogalmaznak. Abban a pillanatban azonban, hogy zsidózásra vagy muszlimozásra kerül sor, már felmerül a gyűlöletre uszítás gyanúja – persze csak akkor, ha nagy nyilvánosság előtt hangoztatja valaki ezeket a nézeteket, és valóban sérti is a gyalázkodás mások jogait.

Az azonban, hogy jogilag nem beszélhetünk gyűlöletbeszédről, láthatóan sokakat nem állít meg abban, hogy ezeket a jelzőket ragassza azokra, akik ellentétes véleményen vannak. Bár a kölcsönös vagdalkozás nem feltétlenül járul hozzá a konstruktív vitához, nem is biztos, hogy elvárható a higgadt véleménycsere egy olyan háború esetén, ahol néhány nap alatt civilek ezrei haltak meg a támadásokban mind izraeli, mind palesztin oldalon. És ahogyan mindenkinek jogában áll kinyilvánítania véleményét még akkor is, ha az másokra nézve bántó, a vele egyet nem értőknek is jogukban áll – akár ugyancsak bántó stílusban – reagálni erre. Arról nem is beszélve, hogy a valóban szélsőséges nézeteket vallókat nem tekinti a jogrend védett csoportnak, amellyel szemben gyűlöletbeszéd lenne hangot emelni.

Miért releváns ez Magyarországon?

Elsőre talán nem tűnik úgy, hogy hazánkban különösebb relevanciája lenne annak, hogy Amerikában lefújnak egy, már a háború előtt megszervezett palesztinpárti konferenciát. A Guardian cikke szerint azonban ezt az illetékesek hasonlóan indokolták, mint a magyar rendőrség azt, hogy nem lehet megemlékezést tartani a gázai áldozatokról, azaz, hogy nem lehet terrorszervezet mellett kiállni. Emlékeztetőül: először október 13-ára szerettek volna bejelenteni egy tüntetést a palesztinok mellett, majd néhány órával azután, hogy Orbán Viktor a szokásos, péntek reggeli rádióinterjújában kijelentette, Magyarországon nem lehet terrorszervezet mellett tüntetni, a rendőrség is kiadott egy közleményt, amely szerint megtiltották a gyűlés megtartását, és szankciókkal fenyegették azokat, akik mégis elmennének rá. Végül mindössze néhány ember lézengett a helyszínen, őket igazoltatták a rendőrök.

Az jogosnak hangzik, hogy ne lehessen terrorszervezet mellett tüntetni, ráadásul arra a napra a Hamász a “harag kimutatására” szólította fel támogatóit szerte a világon. Így tehát megalapozott lehetett a rendőrség aggálya, hogy ezen a gyűlésen akár a terrort is éltethetik. A gyülekezési törvény szerint olyan tüntetésekkel szemben lehet tiltó határozatot hozni, amelyeknél megalapozott a gyanú, hogy azok megtartása sértené a közrendet vagy közbiztonsági kockázatot jelentene, ezen belül is kiemelten kezelik az olyan gyűléseket, amelyek bűncselekményt vagy arra való felhívást valósítanának meg.

A fenti, betiltott eseményt megelőzően már számos európai nagyvárosban, a többi között Londonban, Berlinben és Párizsban is tartottak palesztinpárti tüntetést, és az is közrejátszott a rendőrség döntésében, hogy a külföldi gyűlések sok esetben valóban agresszívvá váltak. Ez azonban a magyar törvények szerint nem elegendő érv a rendőrség részéről, hiszen a bejelentett tüntetések esetleges veszélyforrását a belföldi körülmények alapján kell megítélni – magyarázta lapunknak Hegyi Szabolcs, a TASZ munkatársa.

Később még két alkalommal tiltottak be olyan gyűlést, ahol a gázai áldozatokra emlékeztek volna meg, egyszer október 14-én, egyszer pedig október 20-án. Hegyi úgy látja, ezek a határozatok már egyre kevésbé megalapozottak, a hatóság ugyanis szó szerint ugyanazzal indokolta a döntést, mint az első esetben, annak ellenére, hogy a bejelentő jelezte, nem Hamász-párti tüntetést szervez, a palesztin népet nem szabad összekeverni a terrorszervezettel és a civil áldozatokról való megemlékezés lenne a célja. Ráadásul ezekre a napokra már nem volt érvényben a szervezet felhívása, hogy vonuljanak utcára a radikális eszmék támogatói.

A háború kitörése után néhány nappal az izraeli áldozatokról emlékeztek meg Budapesten zsidó szervezetek, a TASZ jogásza szerint pedig minden jel arra mutat, hogy a rendőrség megkülönböztet abban, kikről lehet megemlékezni csoportosan, és kikről nem. Igaz, itt fontos felhívni a figyelmet arra a lényeges különbségre, hogy Izrael egy legitim állam, amely mellett tüntetni semmilyen jogértelmezés szerint nem tilos. Az izraeli áldozatokra való megemlékezés tehát akkor sem válna törvénytelenné, ha az egy Izrael-párti tüntetéssé alakulna át, míg a Hamász éltetése megteremtené a jogalapot a hatósági fellépésre egy palesztin áldozatokra való megemlékezésen is.

Ugyancsak előkerült a rendőrség érvelésében az a szempont, hogy egy palesztinpárti tüntetés megtartása esetén ellentüntetést szerveznének az Izrael mellett állók. Ez azonban Hegyi szerint végképp nem lehet indok arra, hogy betiltsák az előbbit, hiszen nem csak, hogy semmi nem utalt erre, de a rendőrségnek éppen az a feladata, hogy a szabad véleménynyilvánítást biztosítsa mind a két (vagy több) tüntetés esetében. Ha mégis erőszakba torkollna két, ugyanabban az időpontban zajló tüntetés, akkor természetesen joguk és kötelességük ez ellen fellépni, adott esetben feloszlatni a gyűléseket.

Az eddigi példák alapján úgy tűnik, hiábavalóak azok a próbálkozások, hogy valakik megemlékezést tartsanak a palesztin áldozatokról, hiszen a rendőrség a fent említett indokok miatt újra és újra ellehetetlenítheti ezek megvalósulását, vagyis korlátozza a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot. “Márpedig, mindenki erről beszél, a téma jelen van a közbeszédben, és a politikai közösség érdeke az, hogy minél higgadtabban beszéljünk erről, a tüntetések pedig fontos elemei a szabad véleménynyilvánításnak. Ebből a szempontból nagyon is helye lenne annak, hogy ha zsidó áldozatokról meg lehet emlékezni, akkor ezt az is megtehesse, aki a palesztinokról szeretne, különösen akkor, ha valaki úgy szimpatizál velük, hogy közben egyértelműen elítéli a terrort” – teszi hozzá Hegyi Szabolcs.

A tiltással ráadásul komoly kockázatot is vállal a rendőrség a jogász szerint, ugyanis a határozatokat a bejelentőnek jogában áll megtámadni a bíróságon, és amennyiben bebizonyosodik, hogy a döntést megalapozatlanul hozta meg a hatóság, a tüntetést meg lehet tartani. A bíróságnak ugyanis nem azt kell vizsgálnia, mi volt a bejelentő eredeti szándéka, hanem csak azt, hogy a rendőrség érvelése megállja-e a helyét. Vagyis jogtechnikailag előfordulhat, hogy valaki valóban a Hamász mellett szeretne tüntetni, ezt a rendőrség úgy akadályozza meg, hogy nem tudja hitelt érdemlően igazolni ennek gyanúját, végül pedig a bíróság hatályon kívül fogja helyezi a tiltást, és tényleg elkezdődik egy terrorpárti tüntetés.

Van olyan, hogy túlzott szólásszabadság?

A témáról való közbeszédet külön nehézzé teszi, hogy a felfokozott hangulatban a szokásosnál is nagyobb teret nyerhetnek a valóban antiszemita és iszlamofób nézetek, amelyek akár a tettlegességig fajulhatnak. Az Egyesült Királyságban ez a tendencia már most jól látható: idén október 7-e és 10-e között több mint négyszer annyi zsidókkal szemben elkövetett gyűlölet-bűncseleményt regisztrált a rendőrség, mint az előző év azonos időszakában. Ugyanez figyelhető meg a szeptember 30-a és október 13-a közötti periódusban is (tehát a háború kezdete előtti utolsó és az azt követő első hétben), akkor 2022-höz képest hétszer annyi antiszemita incidenst jegyeztek. Hozzátették, a muszlimokkal szemben elkövetett gyűlölet-bűncselekmények száma is emelkedett, bár valamivel kisebb mértékben.

Az izraeli–palesztin konfliktus korábbi fegyveres összetűzéseinél is ugyanez történt, legutóbb 2021-ben. 1989 óta a legtöbb erőszakos antiszemita bűncselekményt 2009-ben követték el világszinten, egy év alatt több mint 1100-at, abban az évben, amelynek januárjában zajlott az az „Öntött ólom” hadművelet a Gázai övezetben.

Az online térben is már megsokszorozódott a veszélyesnek, gyűlölködőnek ítélt tartalmak száma, a Meta közleménye szerint a háború első három napja alatt mintegy nyolcszázezer ilyen esetet azonosítottak, hétszer annyit, mint az előző két hónapban jegyzett átlag volt. Ezek miatt ideiglenesen számos beállításon változtattak és megnövelték azon dolgozók létszámát, akiknek feladata az ilyen tartalmak szűrése. Például a háború sújtotta térségben élő felhasználóknál alapértelmezett beállítássá tették azt, hogy csak ismerőseik kommentelhessenek a bejegyzések alá, és bevezettek egy olyan funkciót, amellyel egy egyszerű lépéssel el lehet rejteni a profilon megjelent valamennyi képet, bejegyzést ismeretlenek elől.