megszívatták rendesen a családját:

„Apja, idősebb Cziffra György cimbalmosként játszott a főváros népszerű kávéházaiban, de színházakban is, majd az I. világháború előtt a vállalkozó kedvű cigányzenész úgy döntött, hogy Párizsban próbál szerencsét. 1914-ben súlyos csapás érte a családját. A nagyszerű cimbalmost letartóztatták, mivel az ellenséges Osztrák-Magyar Monarchia alattvalója volt, és a világháború végéig fogságban tartották. Csak hazatérése után találkozhatott újra a hosszú éveken át embert próbáló szegénységben élő családjával.

Fia, a majdani páratlan zongoraművész Angyalföldön, az igencsak kétes hírnévnek örvendő Tripolisz városrészben nőtt fel. Nagyon hamar kiderült róla, hogy az átlagosnál jóval tehetségesebb. Bár a családjára nehéz idők jártak, a többiek mindent megtettek azért, hogy a kis Gyuri kibontakoztathassa a képességeit. Jolán nővére bérelt pianínóján tanulta ki a zongorázás alapjait…Egy egyiptomi hölgyet, Soleilkát, a budapesti Arizona mulató táncosnőjét vette feleségül. Boldogságuk nem tarthatott sokáig. Gyermekük megszületését várták, amikor György megkapta a katonai behívóját. 1942-ben kivezényelték a keleti frontra. Bár életben maradt, szovjet hadifogságba került, de nem sikerült megtörniük, elszántan ragaszkodott a szabadsághoz. Többször is megszökött, ám a szovjetek újra elfogták. A második világháború már egy éve véget ért, mire hazatérhetett…1950-re betelt a pohár, felesége és kisfia társaságában útra kelt nyugatra. Az ÁVH járőrei elfogták, elítélték és munkatáborba zárták. Ugyanolyan kegyetlen évek következtek, mint a szovjet hadifogságban. Építkezéseken és kőfaragó műhelyekben dolgozott. Érzékeny művész kezét csúnyán megviselte a durva fizikai munka. 1953-ban szabadult a táborból…1956-ban,újra elindult a szabadság felé. A gyermeke és a felesége kezét fogva gyalogolt ki az országból. Első nyugati koncertjét Bécsben adta. Decemberben már Párizsban volt. „