Az orosz-izraeli viszony a múltban sem volt teljesen felhőtlen. A két ország nem csak ellentétes oldalon állt a hidegháborúban, de a Szovjetunió aktívan Izrael-ellenes propagandát terjesztett, gátolta az orosz zsidók alijázását, továbbá forrásokkal és fegyverrel látta el a palesztin szélsőségeket. (1970 júliusában egyébként a két fél közötti hidegháború forróra váltott: a Sinai-félsziget felett izraeli Dassault Mirage III vadászrepülőgépek szovjet MiG–21 vadászgépekkel konfrontálódtak, az izraeliek öt szovjet gépet lőttek el, négy pilóta halálát okozva ezzel.)
A Szovjetunió szétesését követően azonban jelentősen javult az Izrael és Oroszország közötti kapcsolat.
A 2022-es ukrajnai orosz inváziót követően az izraeli-orosz kapcsolatok Jair Lapid izraeli miniszterelnök hivatali ideje alatt romlottak, hiszen Lapid sorozatos üzenetekben támadta és kritizálta Oroszországot. Sok nyugati országgal ellentétben Izrael fenntartotta kapcsolatait a Kremllel, elutasította az Oroszország elleni szankciókat. Ennek több oka is lehet. Egyrészt az orosz nyelv a harmadik legelterjedtebb nyelv Izraelben a héber és az arab után, 1,5 millió izraeli beszéli, ez a lakosság 17%-a.
Oroszország hálás volt Izraelnek, amiért nem küldött katonai támogatást Ukrajnának,
és a két ország kapcsolatot tart fenn a szíriai katonai műveletek miatt is. Ez Benjamin Netanjahu számára fontosabb, mint a hangzatos Twitter-posztok – ebben is jelentősen eltért Lapidtól. A fentiek mind igazak voltak eddig annak ellenére, hogy a jó amerikai-izraeli viszony és a jó orosz-iráni viszony azt feltételezné, hogy Izrael és Oroszország csak rossz viszonyt ápolhat.
Netanjahu korábban többször „barátjaként” utalt Putyinra.
Az izraeli miniszterelnök 2015 óta több mint tízszer járt Oroszországban, és a 2019-es választási kampány során büszkén plakátozta ki az országot a képpel, ahol kezet ráz Putyinnal. Talán ezért is sok izraeli megdöbbent, hogy október 26-án Hamász-delegáció ment Moszkvába, hogy magas rangú orosz tisztségviselővel találkozzanak. Az izraeli külügy ezt a terror támogatásának nevezte, és felszólította az oroszokat, hogy utasítsák ki a hamászosokat – emlékezetet a Time.
De hogyan is áll a mostani Izrael-Hamász háborúhoz Oroszország?
Oroszország nem nevezte a Hamász október 7-i támadását terrorakciónak. Putyin másfél hét után hívta fel Netanjahut, ami jelzés értékű. Eközben orosz tisztviselők mindkét felet a fegyverek letételére szólították fel, és megerősítették, hogy támogatják a palesztin állam felállításának tervét. Oroszország viszont elítélte Izrael gázai ellencsapásait, még akkor is, ha nem szakította meg a kapcsolatokat Izraellel. Állításuk szerint azért fogadták a Hamászt, mert az izraeli-Hamász konfliktusban mindkét féllel fontos fenntartani a kapcsolatokat. Az orosz külügyminisztérium közleményben közölte, hogy a találkozók részei voltak Oroszország azon erőfeszítéseinek, amelyek célja a gázai túszok szabadon bocsátásának biztosítása. A Hamász is azt jelezte, hogy igyekeznek külön elbánásban részesíteni az oroszokat, mert Oroszország „régi barátjuk”.
Kérdéses, mennyire változhat meg az orosz külpolitika a mostani háború miatt.
Oroszország az ukránok szerint fegyverrel is támogatta a Hamászt, ám erre nincs bizonyítékuk, mint az orosz propagandának sem állítására, hogy a Hamász ukrán fegyvereket kapott volna. Emellett szükséges leszögezni: nincs bizonyíték arra, hogy Oroszország részt vett volna a Hamász október 7-i támadásainak felbujtásában vagy tervezésében, vagy szállított volna fegyvereket a terroristáknak – még akkor is, ha a támadás Putyin születésnapjára esett (mint arra néhány nyugati szemlélő gyanakvón emlékeztetett).
Durva nyilatkozatokból azonban nincs hiány. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter október 28-án kijelentette, hogy Gáza bombázása ellentétes a nemzetközi joggal, maga
Putyin pedig Izrael gázai blokádját a náci Németország második világháborús leningrádi ostromához hasonlította,
ami igen sértő lépés volt. A háború passzív haszonélvezője olyan értelemben lehet Oroszország, hogy miközben továbbra sem jutnak dűlőre az ukrán fronton, a Pentagon az Axios szerint úgy döntött, hogy több tízezer 155 mm-es tüzérségi lövedéket küld Izraelnek, amelyeket eredetileg Ukrajnának szántak. Amerika ragaszkodik ahhoz, hogy egyszerre tudják támogatni Ukrajnát és Izraelt is – kérdés, hogy mennyire és meddig.
Ha persze Oroszország úgy dönt, hogy nem csak szavakkal, de annál többel is támogatja a Hamászt, az Izraellel való viszonyuk biztosan kárát látja majd. A török-izraeli viszony ennél kevesebbért is súlyos károkat szenvedett el. Eközben látni kell, hogy elemzők szerint az elhúzódó orosz-ukrán háború radikalizálta az orosz vezetését, és az izraeli viszonyt is az Amerikával folytatott új hidegháború keretein belül értelmezik, nem pedig a korábbi jó kapcsolat alapján. Továbbá lehetséges, hogy Amerika is nyomást gyakorol Izraelre a színfalak mögött: hagyjon fel a jó viszonnyal.
Az Iránnal való feszültség növekedése – akár amerikai, akár izraeli részről – szintúgy rossz irányba befolyásolhatja az orosz-izraeli viszonyt.
Zelenszkij ukrán elnök ugyan igyekezett betölteni az Oroszország által hagyott űrt, ám erre nyilván nem alkalmas, másrészt javaslatát, miszerint látogatást tenne, a jelek szerint Izrael nem pártolta – amiért persze az ukrán sajtó haragudott meg.
Összességében annak lehetünk szemtanúi, hogy egy blokkosodó, új hidegháború felé tartó világban a szigorú, „elhajlást” nem tűrő szövetségek és ellenségeskedés korlátozza a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat – ebből pedig láthatóan egy olyan, korábban Oroszországgal és Amerikával is jó viszonyt ápoló ország sem húzhatja ki magát, mint Izrael.