Miskolc. Szégyen a futás, de sport! Ilyen úri a képe, oszt mégis lopott!

Miskolc, július 20.

Peczérvölgyi Samu cikke

A testmozgásnak, a sportnak egyre több divatos formája honosodik meg nálunk Magyarországon és Miskolcon is! Tudjuk, hogy a sport az egészséges élet fontos kelléke, az edzett ember ismertetőjele. Újabbnál-újabb sportágaknak hódolnak a hölgyek és urak, nagy a választék. Legújabb őrület a Cross-country futás. Ez nem valami ördöngös dolog, ez a mezei futás, vagy terepfutás. A sportág Angliából, Oxfordból indult hódító útjára, a helyi diákság kedvenc sportja volt először és az angol táj szelíd halmai, eleven zöld gyepjei s százados fái között kelt életre. Most már nálunk is sokan hódolnak a cross-country futásnak, a futás hegyen-völgyön sportágnak.

Minap történt, hogy Miskolcon egy úr, Kovács Dezső az Avas tetején rendszeresen hódolt a mezei futásnak. Húsz perc a szőlők között, emelkedőkre fel, emelkedőkről le. Egy jó ideig rendben is ment a dolog, de ahogy egyre edzettebb lett, meghosszabbította a távolságot és egy merész gondolattal úgy határozott, hogy elfut a következő faluig, Csabáig.

Csakugyan szépen lefutotta a távot, és már Csabán járt, amikor valamelyik szőlőből csak elordítja magát egy atyafi: „ahun rohan, fogják meg! A másik szőlőből is elkezdenek ám ordítani a munkások, hogy „fogják meg”, „kerüljetek elébe”. Derék cross-country futónk kezdett gyanakodni, hogy a kiabálás neki szól, és a fenyegető hangok egyre gyorsabb futásra ösztökélték emberünket. Ekkor már sokan futottak utána. Végül kiugrott elé egy vörös képű, lihegő atyafi, nagy kiabálva, hogy „megfogtalak zsivány!” S azzal meg is ragadta a gallérját. Pár pillanat alatt ott volt 10-15 szőlőmunkás, s jött a hegyőr, akinek átadták a sportolót. Magyarázhatott ugyan nekik, hogy azért futott, hogy erősebb legyen! A hegyőr csak azt hajtogatta, hogy „de isz’ azt majd megmondja a jegyző úr!”