Ezek még a végén feltalálják a melegvizet.
Nincs itt semmilyen hiány, ha maszek gyakorlatilag napokon belül elvégezhető bármilyen műtét. Akkor van elég anesztes, orvos, műtő, nővér.
Nyilvánvaló arra játszanak, hátha a várólistások kihalnak. Különben ha ez egy egészségbiztosítás, akkor miért nem mehetek bárhová? Ez a mostani rendszer olyan, mintha a biztosító kikötné, hogy csak néhány szerelőnél csináltathatom meg a kocsimat, ahol pont ezért várhatnék éveket, vagy megcsináltathatnám máshol az autómat a saját költségemen, ha használni szeretném. Csak ez sokkal kegyetlenebb, mivel az életminőség rovására megy. Azok, akik kitalálták a rendszert, bizonyára építettek maguknak kiskaput.
A fptón a munkahelyi torna, amit apa akart bevezettetni a varrónőknek annak idején. Borzasztó, hogy mit műveltek vele, még a kisvonatot is felszedték, amivel kirándulni jártunk meg hordta a természetjáró tagokat kék és vártúrákra, hosszú túrákra – halálakot, 1980-ban.
„Átlagos külföldi ár dollárban: $ 7,150
Átlagos külföldi ár forintban: 1 900 000 Ft
Átlagos magyar ár forintban: 850 000 Ft
Hány százaléka a magyar ár a külföldinek: 45%”
Majd csak megkötöd az Eü-Casco-dat. A műtét 3 millió, marad a havi befizetésedből 1,5 millió, kölcsönkérsz 1,5 milliót. Ha, nem fizetsz; az egész rokonságodat kizárják az Eü-ből.
Tiszta Amerika lesz neked a kétsebességes rendszer
„A pénztárak a biztosításból befolyt pénzekből és a kórházi alapba történő befizetésekből fedezik a velük szerződésben álló orvosokat, valamint a gyógyszertámogatást. A pénztárak veszteségesek.
A kórházi kezelés – beleértve a szükséges műtéteket – minden biztosítottnak ingyen jár. Az ellátásért azonban napidíjat számolnak fel: ez jelenleg 10,25 euró, amely szociális rászorultság (667 eurónál alacsonyabb havi jövedelem) esetén 8,11 euróra csökken. A nem olcsó, havi mintegy 200 euróba kerülő kiegészítő biztosítással rendelkezők helyett ezt az összeget a magánbiztosító fizeti. Emellett joguk van maximum kétágyas szobára, jobb minőségű étrendre. Választott orvosuk operálhatja őket bármely közkórházban is. A pluszköltség a magánbiztosítót terheli; hálapénz nincs. Ha a kiegészítő magánbiztosítással rendelkező kórházi tartózkodása idején nem veszi igénybe a neki járó kedvezményeket – mert elégedett a kapott háromágyas szobával és nem tart igényt különleges kosztra – napidíjat kap vissza. Az összeg a biztosítástól függően akár napi 60 euró is lehet. A kórház – a magánkórház is – az alapellátást a kötelező biztosítás terhére nyújtja, az egyéb költségeket a magánbiztosítónak számolja el. A gyakorlat az, hogy a kórházak ezeknél a betegeknél igyekeznek minél több és minél költségesebb vizsgálatot elrendelni, hiszen azt a magánbiztosító megtéríti. Ennek megfelelően a tapasztalat szerint még a hangnem is más az ilyen betegekkel – vagyis a jó működés árnyoldala egyfajta kétsebességes rendszer.
A finanszírozási rendszer csapdája A pénztárak legnagyobb gondja a kórházi és a gyógyszertámogatási költségek növekedése. A 8 millió osztrák 32,8 százaléka legalább évente egyszer „befekszik valamelyik kórházba”, ami évi 20 millió kórházi éjszakát jelent. „