Hosszú és nehéz folyamat volt, amíg a Patai család valamennyi tagja Erec-Izraelbe érkezett. 1924 a kezdet, amikor apai nagyapám, R. Mose Klein Jeruzsálemben a Mea-Searimban telepedett le, két fia és egy lánya már ott élt. Apám [Patai József] akkor járt először Erecben. Csak tizenöt évvel később, 1939 őszén jöttek véglegesen a szüleim Tel-Avivba. De apám szinte minden évben ellátogatott Erec-Izraelbe, 1934-től anyám is csatlakozott hozzá, és minden alkalommal egyre hosszabb ideig tartózkodtak itt.

1933 április-májusában apám ismét Erecbe látogatott, és barátjával, dr. Fodor Lajos hatvani ügyvéddel [a cionista mozgalom egyik vezetőjével, a holokauszt áldozatával] közösen telket vásárolt Tel-Aviv mezőgazdasági külvárosában, Borohov negyedben. A telek egyik sarkában egy régi háromszobás faház állt, mellette pedig egy tyúkól, és a telek többi részét narancsfákkal ültették be. Apám és Fodor megvásárolták a telket, és azt tervezték, hogy ikerházat építenek rajta a két család számára. Addig is, míg beköltözne a két család, kiadnák bérbe a házat. A húgommal, Évivel 1933 májusában érkeztem meg Jeruzsálembe. 1935-ben családi tanácskozás folyt arról a határozott elképzelésről, hogy apám a magyar–zsidó Múlt és Jövő című folyóiratának mintájára egy héber–angol nyelvű, havonta megjelenő folyóiratot alapítana Erecben, és ez biztosítaná szüleim alijázását. 1938-ban Guszti öcsém is Izraelbe érkezett, és a Jeruzsálemi Héber Egyetem hallgatója lett. 1939 nyarán Évi visszatért Jeruzsálembe kislányával, Tircával, aki kétéves korára már bejárta Magyarországot, Svájcot és Franciaországot. 1939 őszén, néhány héttel a második világháború kitörése után a szüleim is véglegesen megérkeztek. A hattagú Patai család Erecben egyesült.

Érthető volt, hogy apám hezitált, elhagyja-e Magyarországot. 1937-ben ezt nem tette meg, de nem elsősorban a megélhetés gondja tartotta vissza. Két dolgot mérlegelt, mindkettő széles körű tevékenységét érintette: attól tartott, ha elmegy Magyarországról, nem lesz, aki helyette terjeszti és fenntartja a zsidó kultúra iránti általános érdeklődést, és a jisuv egyre gazdagodó életéről és kulturális eseményeiről szóló beszámolókat. Nem véletlenül töprengett azon is, hogy legalább bizonyos mértékben megtalálja-e Erecben a képességeinek megfelelő tevékenységi területet.

Aggodalma nem volt alaptalan, ez kiderült, amikor az utolsó pillanatban, 1939 nyarán, még mielőtt a háború megakadályozta volna, elhagyta Magyarországot. Ötvenhét éves korában nem talált sem egyetemi, sem képességéhez méltó intellektuális elfoglaltságot, be kellett érnie az akkor újonnan alapított Palesztinai Héber Egyetem Baráti Körének vezető posztjával.

Angolból fordította Freireich Sommer Ágnes

***

Patai József levele Budapestről Rafael Patainak Jeruzsálembe, 1938. április 20.

Mint láthatod, próbálunk egy zarándokutat szervezni savuotra, egy kis csoporttal utazunk majd Fodorral együtt. Mindenesetre küldjenek egy rövid angol nyelvű levelet az egyetem titkárságáról, hogy szívesen látnak az egyetemi ügyekről folytatott beszélgetésre. Erre a levélre kaphatok valutát az utazáshoz. Adja az ég, hogy béke legyen Erecben még savuot ünnepe előtt, és hozzon nekünk minden jót. Alig várom, hogy mehessek, élvezzem az ottani légkört, és találjunk rá lehetőséget, hogy néhány napot együtt töltsünk.
Remélem, hogy jól vagy, szeretettel, apád, Joszef
Héberből fordította Freireich Sommer Ágnes

Patai József levele Budapestről Rafael Patainak Jeruzsálembe, 1938. április 29.

Guszti holnap vizsgázik az egyetemen, ő is azt tervezi, hogy elmegy, és Erec-Izraelben folytatja a tanulmányait az egyetemen. De erről majd együtt döntünk.
Héberből fordította Freireich Sommer Ágnes

Patai Éva levele Párizsból Rafael Patainak Jeruzsálembe, 1938. május körül

Magyar helyzet katasztrofális, a családnak el kéne menni mielőbb, sajnos apu nehézkes és energiátlan, Guszti önző, heves, gyerekes, rá még nem lehet számítani. Istenem, húszéves, és az idegei sajnos nem jók, a politikai események rettenetesen izgatják. Anyu szintén rettenetesen ideges, nem csoda, szörnyű egy év volt, közben otthon is dolgok voltak, amiket nem tudsz: aput feljelentette valaki, s heteken át letartóztatás és sokévi fogház lebegett a feje fölött (valutaügy), s ez megtörte sajnos. Ezekben a rettenetes időkben Guszti egy lépést sem tágított apu mellől, kvázi vigyázott rá, ekkor úgy viselkedett, mint egy bölcs felnőtt. Mindez otthon volt, amikor anyu Palesztinában volt, és még utána is hosszú ideig nem múlt el teljesen a veszély, csak mostanában. Állítólag a hitközség mószerolt, hogy apu hazafisága kétes, az egész lapot beszüntetés fenyegette; nos, most aztán mindent tudsz. Apuka, hála az Égnek, összeszedte magát, de meg van bensőleg törve, nem aktív és nem képes magát semmire sem elhatározni.

Patai Edith levele Budapestről Rafael Patainak Jeruzsálembe, 1938. május 9.

Igyekszünk az állampolgársági bizonyítványt megszerezni, valami írások az apu nagyapjáról hiányoznak, valószínűleg oda kell utazni apunak Eszenybe, ahol a nagyapja élt. Guszti még nem döntött, itt tanul-e még egy évig, vagy igyekszik kimenni, ami nem olyan egyszerű. A társasutazás, ha meglesz, nem lesz túrákkal egybekötve, többnyire komoly körülnézők akarnak menni. Így apunak meglesz a szabadjegye, és ő is körülnézhet. Évi is írja, hogy menjünk el, bár ezt könnyű írni, és nehéz keresztülvinni.

Rafael Patai levele Jeruzsálemből szüleinek Budapestre, 1938. május 20.

Nem értem, mért nem tetszik közelebbit írni Gusztira vonatkozólag. Hiszen ha tényleg jönni akar, akkor már most meg kell tenni a lépéseket. Leghelyesebb, ha a szükséges bizonyítványokat egyenesen az egyetemre küldi, de ugyanakkor engem is értesít, hogy én a magam részéről megtehessem a szükséges sürgető és beajánló lépéseket. Apunak még csak azt akarom mondani, hogy semmi esetre se vállalja még a legkisebb számú társaság kalauzolását sem az országban. Támadások egészen váratlanul itt-ott mindig történnek, és nem lehet a felelősséget vállalni. Palesztina ma igazán nem kéjutazók országa, hanem csak bevándorlóké, akik a nagy rosszból kisebb rosszba akarnak menekülni.

Rafael Patai levele Jeruzsálemből Patai Józsefnek Tel-Avivba, 1938. július 1.

Even-Zahav nyomatékosan kérte, hogy írjam meg neked, haladéktalanul beszélj dr. Gliksonnal és Berl Katznelsonnal Tel-Avivban, akik az egyetem tel-avivi baráti körének döntéshozó tagjai, és akiktől a „megfelelő személy” kiválasztása elsősorban függ. Mondd el nekik, hogy Even-Zahavtól tudod, hogy Schneurson át szeretné szervezni az osztályát, és egy reprezentatív munkatársat kíván az ereci egyetem baráti körének az élére állítani, és ők is rád gondoltak. Mivel úgy gondolod, hogy eljött az alijád ideje, neked is kedvező az ajánlat. A magam részéről csak annyit tennék hozzá, tudva, hogy nem kellemes, ha valaki éveken át mindig csak ad és ad, és most hirtelen kérnie kell. „Ideje van, hogy adj, és ideje van, hogy kérj.” Most rajtad a sor. Kérj, hogy később újra adhass.
Héberből fordította Freireich Sommer Ágnes

Köszönettel tartozunk Bock Júliának, hogy a New York Public Library (Manuscripts and Archives) gyűjteményében, Rafael Patai hagyatékából kikereste az eredeti leveleket; Daphne Patainak és Jennifer Schneidernek, Rafael Patai lányainak, hogy hozzájárultak a levelek közléséhez.

A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject

A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com

Patai Rafael

Patai Rafael (1910–1996) 1933-ban alijázott, a Jeruzsálemi Héber Egyetemen Patai szerezte az első doktori fokozatot. Foklorista, antropológus, orientalista, történész. 1947-től Amerikában élt. Patai Edith és József fia.