„Hétfőn benyújtottuk Strasbourgba a Kormány ellenkérelmére adott viszontválaszunkat” – áll Karsai Dániel közösségi oldalán egy friss posztban. A gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizált alkotmányjogász az Emberi Jogok Európai Bíróságán indított pert azért, hogy méltósággal fejezhesse be az életét.
Az ügy legutóbbi fejleménye volt, hogy a magyar kormány ellenkérelemben arra kérte a bíróságot, hogy nyilvánítsa elfogadhatatlannak Karsai Dániel eutanáziára vonatkozó kérelmét vagy állapítsa meg, hogy az alkotmányjogász jogai nem sérültek a megadott pontokon. Az érvrendszer szerint a bíróság a Pretty kontra Egyesült Királyság ügyben már válaszolt Karsai összes felvetésére.
A most beadott viszontválasz szerint Karsai ügye eltér a húsz évvel ezelőtti Pretty-ügytől. Abban az ügyben a kérelmező csak azt a problémát vetette fel, hogy férje nem tudott neki segíteni az élet végi döntésének végrehajtásában. A jelen kérelem azonban sokkal összetettebb kérdéseket vet fel, amelyek sokkal több szempontot érintő élet végi döntéseket érintenek, áll az iratban, amit az alkotmányjogász elérhetővé tett.
A viszontválaszban az áll továbbá, hogy a magyar Kormány alapvetően azzal érvel, hogy „az európai jogban nem történt olyan fejlődés, amely indokolná azt a következtetést, hogy az szűkebb, mint 2002-ben, a Pretty-ítélet meghozatalakor”. Ezzel az állítással ellentétben nagyon jelentős változások történtek az euroatlanti jogi környezetben, amelyek új megvilágításba helyezik az államnak az egyén életvégi döntésének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét, állítja Karsai jogi képviselete.
Eszerint a Haas kontra Svájc ügyben a bíróság kifejezetten elismerte az egyén önálló jogát arra, hogy „eldönthesse, hogy milyen eszközökkel és mikor ér véget az élete, feltéve, hogy képes szabadon dönteni ebben a kérdésben, és ennek megfelelően cselekedni”. Emellett az euroatlanti jogi térben egyértelmű tendencia mutatkozik, amely szerint a legfelsőbb bíróságok egyre inkább alkotmányellenesnek találják az öngyilkosságban való segítségnyújtás minden formájának kriminalizálását.
Karsai vitatja a magyar kormány álláspontját azzal kapcsolatban, hogy nem létezik olyan európai tendencia, amely nagyobb autonómiát biztosítana a személyeknek az életvégi döntések meghozatalában. Úgy véli, hogy az életvégi döntésekkel kapcsolatos európai konszenzus nem állapítható meg a tagállamok tényleges jogi keretének elemzésével. Az európai konszenzus a lakosság és az orvosi szakma eutanáziához és az öngyilkossági asszisztenciához való hozzáállásában és elfogadásában tükröződik.
A magyar kormány ellenkérelmében feltételezi, hogy léteznek olyan kockázati tényezők, amelyek befolyásolhatják a beteg személyeket esetleges életvégi döntéseik meghozatalában.
Karsai szerint a kormány ezt az állítást nem támasztotta alá tényleges adatokkal, annak ellenére, hogy az élet végi döntésekhez való jog számos európai országban évtizedek óta létezik. A rendelkezésére álló információk egyértelműen azt mutatják, hogy az ilyen döntés előtt állók az életvégi döntés szabadságával nem élnek vissza, különösen nem jelentős számban. Ez logikus, hiszen az elmúlás fájdalmas és az emberek túlnyomó többsége számára nagyon ijesztő esemény, következésképpen senki sem választja könnyelműen, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy a fent említett nyomás létezik – közli.
A hátralévő életében várható szenvedéssel kapcsolatban Karsai viszontválasza szerint még a tracheosztómás lélegeztetés esetében is (amely pusztán fizikai értelemben meghosszabbíthatja a túlélést) hangsúlyozza az orvosi szakirodalom, hogy az erőforrás-igényes, és a lélegeztető-gép függőség kockázatával jár, ami jelentős érzelmi terhet ró az ALS-ben szenvedő emberekre és gondozóikra.
A légcsőszondás lélegeztetés meghosszabbíthatja az életet a növekvő fogyatékosság és függőség ellenére, és így az életminőség nem biztos, hogy fenntartható, ezért a légcsőszondás lélegeztetést ALS-ben Európában és Észak-Amerikában nem támogatják, írja érvelésében Karsai. Hozzáteszi: más tanulmányok is kiemelik, hogy az ALS-betegek invazív mechanikus lélegeztetését az orvosok ritkán javasolják, mert bár a betegek túlélési esélyeit növeli, feltételezhetően rossz életminőséggel jár számukra.
Az orvosi szakirodalom arra is rámutat, hogy az invazív lélegeztetés valódi etikai problémát jelent, mivel a légcsőmetszés a betegeket a gondozóktól való teljes függőségre ítéli, akiknek állandó jelenlétet kell biztosítaniuk. Azon betegek számára, akik köré nem lehet ilyen személyzetet szervezni, a hosszú távú kórházi kezelés marad az egyetlen lehetőség, áll az alkotmányjogász viszontválaszában.
Karsai a 17 oldalas jogi anyag végén leszögezi: a magyar jog megfosztja őt az élete vége feletti minden kontrolltól, arra kényszerítve őt, hogy minden szenvedést elviseljen elkerülhetetlen haláláig.
Karsai Dánielnél tavaly augusztusban diagnosztizáltak ALS betegséget. A 46 éves alkotmányjogász egy éve még 90 kilós volt, és 40-50 kilométert biciklizett, most nem tud egyedül enni, fürdeni, és a járás is nehezére esik. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán pert indított azért, hogy méltósággal fejezhesse be az életét. A Telexnek azt mondta: a sorstársait akarja képviselni, mert mindenkinek joga van ahhoz, hogy döntsön az élete végéről.
A pert egyrészt egy nagyon érdekes szakmai kihívásnak tekinti, másrészt most ez ad értelmet az életének. A tárgyalása november 27-én és 28-án lesz, ha nem nyerne, akkor sem bánná meg, hogy harcol a jogaiért.
telex.hu
Joga van méltósággal befejezni egy embernek. Én is kértem autanáziát 2001-ben, ugyanakkor segítséget a Kinyírő Gyula kórházban, ahol nevettek rajtam, pedig bizonyítani akartam megjelent könyvekkel, milyen csapások vannak minden részemben, állandó nemi gyalázás és kínzás között éltem melleimnél fogva az RTL Klub által, Ágnesei főszerepében, miközben mentek végig a betegségeiken, tetteiken születésem óta a világtörténelem teljes egészén visszhangokkal együtt. Nem jó helyre fordultam, hiszen ezek a gyilkosaim voltak, ahogyan a halál angyala bemutatta később, meg a tort ülő médiájuk teljes egésze.