Vár. Belegondoltunk, hogy mit jelent a megerősítésük? Hogyan történik, ha megtörténik, és hogy fognak kinézni utána…?

Szívesen:
„Ami pedig a lényeget illeti, elnök úr, kérnék öntől valami szívességet most itt: ezt a nagyon buta és igaztalan kampányt (…) legyen olyan kedves, vonja vissza. Ön úriember. Ilyet senki nem mondott. Erre most kampányt építenek. Nem akarhat igaztalan módon nyerni. Nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet. Önnek van befolyása, akkor én most mondom önnek: ez nem igaz. Tudja mit? Vonja vissza ezt a kampányt, mert ha nem teszi, akkor maga is az igaztalanság vádjába süllyed” – szólította fel a Fidesz elnökét Gyurcsány Ferenc.

„Ha ön úriember, tisztességes magyar ember, és nem ármánykodással szeretne megküzdeni kampányban, azt kérem, még ma este, azt a kampányt, ami arra épül, hogy mi el akarunk adni, privatizálni akarunk, ezt vonják ki a forgalomból. Így Ön sem akarhat nyerni. Ez nem tisztességes, elnök úr!” – fogalmazott a miniszterelnök.”

Aztán… hanyadik kétharmad is? Kifújta ki, kinek?

„Akinek rossz sorsa azt juttatta osztályrészül,hogy nézte, hallgatta a „kormányváltók” Opera előtti dühkitörését, annak egészen furcsa képzetei alakulhattak ki a kampány céljairól, egyáltalán a parlamentáris demokrácia mibenlétéről. Mindenekelőtt újra kiderült, hogy a ballib oldalon a politikai tevékenységnek csak a terepe Magyarország, minden más az Orbán Viktorral szembeni zsigeri és elementáris gyűlöletnek van alávetve. A baloldali politizálás témája, eszköze, célja, létezésének feltétele és indoka Orbán gyalázása, lejáratása, kifigurázása, szellemi, morális megsemmisítése. A kampány, a választókat meggyőzni hivatott ígéretek mind eme visszataszító, számukra nemes cél szolgálatában állnak. Mert miként értékelhetjük, amikor a pártvezetők ilyen és hasonló „felemelő” ígéretekkel biztatják a „választási alternatívára kíváncsi” tömeget: „oda fogjuk küldeni Orbán Viktort, ahová való: a politika és a történelem szemétdombjára” (Gyurcsány Ferenc)? „A kormányrúdon kívül meghagyjuk neki az összes többi játékát. Megtarthatja (…) az arany vécékeféjét is a felcsúti palotájában” (Szabó Rebeka).

„A rezsim minden aljassága ellenére maradt egy talpalatnyi hely az országban, ahol még köztársaság van, ahol Orbánnak kell tőled félnie és nem neked tőle” (Bajnai Gordon). A nagy libaprivatizátor a szavazófülkére gondolt. Ezek az elsődleges ígéretek: Orbán ül a történelem és a politika szemétdombján, kezében az arany vécékefe, s többé nem kell tőle félni. Ettől lenne az ország modern, haladó, nyugatias, emelkedő pályán lévő, gazdaságilag erős, jómódú, elégedett, a külföldieknek vonzó és szerethető. Minden más mellékes. Az a nyolc pont is, amivel Gyurcsány legkedvesebb miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila szokta hülyíteni hallgatóit. Ezekben az a különleges, hogy szó nincs arról, melyik tenne jót az ország népének, hanem minden pontot Orbán-kormány elmúlt négy évbeli intézkedéseihez viszonyítva agyalták ki. Hozzátéve, az egyes pontokról a „kormányváltók” között sincs konszenzus, mindegyik mást gondol, az egyetlen részlet, amiben egyetértsenek: nem úgy lesz, ahogy Orbán csinálta.”

Nem is kellett hozzá sok csak átÍrni vagy hússzor a választási törvényt meg felavatni másfélmillió románt-ukránt magyarnak. A többi már tényleg könnyen ment…:):):)