Lábatlani mészgyártó cégnél kamatoztatta volna találmányát Schadl György

• Tanúmeghallgatással folytatódott a Schadl-Völner-büntetőper.
• A tárgyalásra Schadl György sebészi maszkban és vezetőszáron, Völner Pál civilben érkezett.
• Eredetileg két tanú tett volna vallomást, de a 11 órára idézett betegség miatt nem jött el, így csak Schmidt-Kovács Bélát, a Calmit Hungária Kft. ügyvezetőjét hallgatta meg a bíróság.
• A tanút az ügy egyik, paksi atomerőmű fejlesztéséhez is kapcsolódó mellékszálában idézték be.

Schmidt-Kovács elmondta, hogy 1996 óta ügyvezetője az égetett mészgyártással foglalkozó lábatlani cégnek, és a vádlottak közül csak a szomszédos településen élő Völnert ismeri, körülbelül 20 éve. Személyesen 2012-14 környékén találkozott először a volt politikussal.

Rendszeresen beszélgettek Völnerrel a cég helyzetéről is. Egy 2021-es alkalommal arról is beszélt az államtitkárnak, hogy magasak az energiaköltségeik, ekkor említette neki Völner, hogy van egy találmány, amely alternatívát jelenthet számukra.

Ezután Schmidt-Kovács egy kollégájával meglátogatott két feltalálót Érden, ahol megnézték az autóba szerelt hidrogénfejlesztő cellát. Dr. Tóth Erzsébet bíró rákérdezett, honnan tudták, hogy Érdre kell menniük, de erre a tanú azt válaszolta, hogy nem emlékszik.

Schmidt-Kovács az érdi találkozó után telefonon beszélt Völnerrel, akinek elmondta, hogy kétséges, a találmányt tudják-e alkalmazni a lábatlani cégnél. Ez csak a fejlesztés után derülhet ki.

A feltalálók, vagyis Schadl munkatársai korábban egy prezentációt is tartottak a találmányról a Calmit Hungária lábatlani telephelyén. A bíró kérdésére Schmidt-Kovács elmondta, ezen a találkozón nem merült fel Schadl neve a finanszírozással kapcsolatban. Viszont egyszer beszélt telefonon Schadllal, akinek telefonszámát vagy a feltalálóktól vagy Völnertől kapta meg.

A bíró később felolvasta a lehallgatott telefonbeszélgetés leiratát. Schmidt-Kovács azt mondta, szerinte az ott elhangzottak teljesen fedik azt, amit vallomásában elmondott.

Schmidt-Kovács elmondta, szóba került az is, hogy a cella fejlesztése pályázat tárgya lehetne, viszont ez végül sosem valósult meg. Az esetleges pályázatról a feltalálókkal és Völnerrel is beszélt. Schmidt-Kovácsot később megkereste két férfi a pályázatírással kapcsolatban.Velük személyesen is találkozott Lábatlanban, de arra nem emlékszik, ki küldte őket, és mit akartak pontosan.

A bíró többször is rákérdezett, hogy elhangzott-e Süli János, Paks-ügyi tárca nélküli miniszter vagy Kovács Pál paksi kapacitásért felelős államtitkár neve a találmánnyal kapcsolatban. Schmidt-Kovács viszont mindegyik alkalommal azt válaszolta, hogy egyikük neve sem került szóba.

Schadl a tanúmeghallgatás után észrevételként elmondta, hogy azért jött nekik jól lehetséges üzletfélként a Völner által ajánlott Calmit Hungária Kft., mert tesztterepre volt szükségük. A bíró ezután félbeszakította Schadlt, mert szerinte ugyanarról beszélt, mint a korábbi tárgyalási napokon, ezért felszólította, hogy a vádirat helyett a tanú vallomására reagáljon.

A tárgyalóteremben ekkor már tapintható volt a feszültség, a védelem és a bíró között percekig emelt hangon folyt a párbeszéd. Schadl egyik ügyvédje,Morvai Attila például azt mondta, nyilván a saját hibája, hogy nem csinált Schadlból professzionális vádlottat.Schadl pedig felzaklatva kijelentette, hogy nincs több észrevétele, mert „megértette, hol a helye”. Völner és a harmadik rendű vádlott észrevételeinek meghallgatása után viszont meggondolta magát, és pár mondatot még szólt a bírósághoz.

Előzmények

Schadl és Völner neve azért kapcsolódik a találmányhoz, mert a vád szerint Völner vállalta, hogy Schadl cégére az Innovációs és Technológiai Minisztériummal kiírat egy pályázatot, és elintézik, hogy azt elnyerje a vállalat. Schadl cége egy vízüzemű motoron dolgozott, ami az elképzelések szerint a paksi atomerőműben is hasznosítható lett volna.

Az ügyészség szerint Völner Palkovics László és Süli János volt minisztereket is próbálta rávenni, hogy segítsék a Schadlhoz köthető motort pályázati pénzhez jutni. Sülit múlt héten hallgatta meg tanúként a bíróság.

A perben Schadl, a végrehajtói kar korábbi elnöke, és Völner, korábbi igazságügyi államtitkár a két fő vádlott. A vádirat főszála szerint Schadl több alkalommal kenőpénzt fizetett Völnernek, hogy az államtitkár az általa preferált végrehajtókat nevezze ki. Tőlük aztán sokszor az osztalékuk 100 százalékát szedte el, így közel egymilliárd forintnyi illegális jövedelemhez jutott. Schadlre tíz, Völnerre nyolc év börtönt kért az ügyészség.

A per februárban kezdődött előkészítő tárgyalásokkal, az első rendes tárgyalást pedig májusban tartották.

A szerteágazó ügynek eredetileg 22 vádlottja volt, de tízen beismerték a bűnösségüket, így őket május elején el is ítélték. Hét megvádolt végrehajtóból hatan mindent bevallottak, ezzel gyengítve Schadl pozícióját. A bűnösségüket beismerő vádlottak mind felfüggesztett börtönt kaptak, de többen fellebbeztek. Cs. Éva volt az egyetlen végrehajtó, aki tagadta a bűnösségét, vele szemben tovább folyik az eljárás.

A per koronatanúja F. Vivien, Schadl egykori irodavezetője lett, miután vádalkut kötött az ügyészséggel. A nő azonban már többször ellentmondásba került saját korábbi állításaival.