Szeptember elején találkoztunk, és ennek van jelentősége. Négy héttel jártunk azelőtt, hogy a menedzsmentje bejelentette: Azahriah megcélozza a Puskás Arénát, és májusban ő lesz az első hazai előadó, aki Magyarország legnagyobb koncerthelyszínén lép fel. Ma már azt is tudjuk: háromszorosan tölti meg az 50 ezer férőhelyes stadiont. Szóval, szeptember elején találkoztunk, egy rendkívül sikeres, telt házas nyár után, és az épp ezekben a napokban véget érő, szintén telt házas külföldi klubturné előtt. Ami a most 21 éves Baukó Attilával történt az elmúlt másfél-két évben, az példátlan. Mindenféle hátszél nélkül vált a kortárs magyar popkultúra legnagyobb hatású, generációkat összekötő karakterévé, akinek a dalait soronként elemzi a sajtó, minden megmozdulásából országos hír lesz, politikusok kommentálják a mondatait, társadalomkutatók, kultúrtörténészek elemzik agyon a nevével fémjelzett „jelenséget”. És akkor beül mellém az autóba egy alig több mint tizenéves srác sapkában, és semmi, de tényleg semmiféle allűr nem jár a nyomában. Úgy beszél, hogy közben gondolkodik, néha keresi a szavakat, olykor elmélázik, máskor belelendül, nem játssza meg magát, nem akar többnek, másnak látszani, mint aki, egyszerűen csak ül és beszélget velem abban a hangulatban, amiben ott és akkor van. Egy szabad ember, aki nem akar megfelelni senkinek. Nekem sem, neked sem. Aminek meg akar felelni: a saját terveinek. Mert, ahogy mondja, az, ami most történik mindannyiunk szeme láttára: ki lett találva, már jó előre, szóval ne aggódjon senki, „terv szerint halad minden”. Elviszlek magammal: Azahriah, azaz Baukó Attila.