Hát NEM
Törőcsik Attila: A zsidó-keresztény kultúrkör paradoxona:
“..A kisebb lázongásokat kivéve a birodalomban a latin kultúra, és a kiegyensúlyozott politika tette lehetővé, hogy a beolvasztott területek lakói „önként és dalolva” maradjanak Róma fennhatósága alatt. A hellén kultúra alapjaira épülő immár latin műveltség, a jog és az állampolgárság integrált alkalmazása volt tehát az a meghatározó komplexum, mely a római civilizáció fennmaradását szavatolta több mint fél évezredig, amíg a vallás ismét közbe nem szólt.
Júdea egykor római provincia volt, itt született egy ácsnak fia, akit Jézusnak hívtak. Tevékenysége és tanításai a zsidó vallási környezetben nem hullottak termékeny talajra, annál inkább a hanyatló görög területeken, majd Rómában. Hosszú és küzdelmes utat kellett az első apostoloknak és őskeresztényeknek bejárniuk, míg követőkre találtak ebben az óriási birodalomban, de a több évszázados hányattatás végül meghozta gyümölcsét.
A középkor feudális viszonyai egész Európa számára egy egyházi-hűbéresi viszonyt alapoztak meg, ami a kultúrában is mély nyomot hagyott. Az állam és egyház hatalmának összefonódása a polgári világszemlélet erősödésével bomlani látszott, az így létrejött demokráciák már más alapokra fektették államszerkezetüket, benne a hatalomhoz fűződő viszonyokat. Kialakult a civil fogalma, mely az öntudatra ébredt polgári réteget jelentette, ezzel pedig megkezdődött a fogalom kisajátítása. Megjelent a „civilizált” kifejezés, mellyel a polgári értékeket, az előírt morált magáévá tevő, tudatos állampolgárt értették, szemben a civilizálatlannal, aki nem azokat az elveket vallja. Ekkortól beszélhetünk a kulturált szó használatáról szinonimaként, mely azóta is a félreértelmezések melegágya.
Civilizáció és/vagy kultúra
Évszázados vita folyik arról, hogy mi a különbség, van-e különbség a civilizáció és a kultúra között, továbbá hogy melyik következik a másikból…”
A kultúra nem apokalipszist jelent, hanem emberi műveket és zenét, meg mindent, ami szolgálja az emberiséget.
A hellenizmus, mint minden Képes történelem kezdetével a Hunnia elmeosztály világtörténelmi korokat végrehajtó elmeosztályát jelenti az egész világon, bibliai állandó apokalipszisként.
Ezt az „ács fiát”, talán hagyjuk már. 🙂
Teljesen egyértelmű, hogy Mária zabigyerekének nem a későbbi férje volt az apja. De a nagyon egyszerű Józsit megetették ezzel a szentlélekes dumával, az meg bevette.
Különben, ha nem veszi feleségül, a Marit kivitték volna a falu szélére és megkövezik. 🙂
Az időzítés nagyon szerencsés volt, a nagy messiásvárás közepette, ha annakidején arrafelé eldobtak egy birkacsontot, biztosan egy „igaz” prófétára esett. 😛
Súlyosan téved a jegyzet szerzője, miszerint Jézus tanításai nem hullottak termékeny talajra Júdeában (és Samáriában illetve Galileában), ugyanis az ApCsel arról számol be, hogy zsidók ezrével lettek Jézus tanításának követői, azaz váltak keresztényekké. Az egyházat zsidók alapították, viszont miután Róma (az ekkor regnáló császár, Hadrianus) i.u. 135-ben gyakorlatilag elpusztította a lázadó Júdeát, és elűzte a zsidókat (alig néhányan maradtak itt ekkor), így értelemszerűen a kereszténység a világ más tájain, alapvetően a későbbi Európában vert gyökeret, melynek az alapjait a zsidó Pál apostol rakta le a különböző Római Birodalomhoz tartozó településeken (Thessalonika, Korinthosz, Róma, Galata, Filippi, Epheszosz, stb.).