A magyar kormány egyik leggyakrabban hangoztatott állítása az ukrajnai háborúval kapcsolatban, hogy az Európai Unió tagállamaival és az Egyesült Államokkal szemben „a globális többség, Magyarországhoz hasonlóan, mielőbb békét akar”. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az ENSZ New York-i Közgyűlésének margóján – az Ukrajnát megszálló orosz hadseregnek otthont adó Fehéroroszország külügyminiszterével való találkozója után – idén szeptemberben is azt hangoztatta a kormánymédiának, hogy „a globális többség hangja egyre erősebb”, és Európának a globális közvélemény előtt meghajolva fel kell hagynia a „konfliktus tüzelésével”.

Az ENSZ Közgyűlés globális többségének emlegetése október óta ugyanakkor kevesebbet szerepel a magyar külpolitikai retorikában. Az izraeli–palesztin konfliktussal kapcsolatos közgyűlési szavazásokon Magyarország az utóbbi másfél hónapban gyakran találta magát egy nagyon szűk kisebbség tagjaként, a világ országainak döntő részével szemben, ám a magyar kormány által gyakran átkozott Egyesült Államok oldalán.

Magyarország a világszervezetben leadott voksai ugyanakkor a palesztin és az ukrajnai kérdésen túl is számos érdekességet tartogatnak. Miközben Orbán Viktor, Szijjártó Péter, valamint a Fidesz külügyi holdudvara részéről visszatérő állítás, hogy Magyarország a változó világrendben saját sarkára áll, és az amerikai és európai ukázt meghaladva egyéni kapcsolatépítést folytat a világ minden térségével, a közgyűlési szavazási magatartás ennek ellenkezőjéről tanúskodik.

Amikor nem sajtónyilatkozatot kell adni, hanem gombot kell nyomni a világszervezetben, akkor az adatok alapján Magyarország egy kórusban van Nyugat-Európával, egyre közelebb áll az Egyesült Államokhoz, és egyre távolodik Oroszországtól, Kínától és más, nem nyugati országoktól.

Magyarország nem hallgat a globális többségre

A Közgyűlés október 27-i plenáris ülésén a civilek védelméről és a jogi és humanitárius kötelezettségek betartásáról szóló határozatot például 170 állam támogatta, és 45 tartózkodás mellett mindössze 14-en szavaztak ellene. Utóbbi táborban volt Magyarország is, Izrael, az Egyesült Államok, Ausztria, Csehország és Horvátország mellett. A nyugati országok nem szavazata mellett (Izrael támogatása mellett) az volt a fő érv, hogy a határozat nem ítélte el külön a Hamász palesztin fegyveres szervezetet október 7-i izraeli terrorakcióját, és pusztán az „erőszak legutóbbi eszkalációját” emlegette – az arab világ és a nem nyugati világ döntő többségének elképzeléseit tükrözve.

Hasonló helyzetet hozott egy november 11-i bizottsági (tehát nem plenáris) szavazás, ahol 145 ország képviselője voksolt igennel egy, az annak idején a világszervezet által Palesztinának ítélt, azóta a környező arab államokkal szembeni fegyveres konfliktusok során Izrael által ellenőrzése alá vont területek, köztük Kelet-Jeruzsálem megszállását illegálisnak nevező előterjesztésre. A 18 tartózkodás mellett a beadványra 7 nem szavazat érkezett, Izrael mellett Magyarország, az Egyesült Államok, Kanada, valamint Mikronézia, a Marshall-szigetek és Nauru tartott ki.

Ez abból a szempontból nem meglepő, hogy egy kormány külpolitikájának célja általában nem a globális közvéleménynek és a távoli kis államok elképzeléseinek való megfelelés, hanem önös biztonsági, politikai és gazdasági érdekeinek képviselete.

Az Orbán-kormány izraeli–palesztin konfliktust érintő önös érdekei pedig elég világosak: Orbán Viktor Benjámin Netanjahu jobbpopulista izraeli kormányfő régi elvbarátja és politikai–ideológiai szövetségese, kormánya részrehajlásra hivatkozva rendre megvétózza a konfliktusban Izrael felelősségét is firtató uniós külügyi nyilatkozatokat, izraeli kémszoftvert használ vélt ellenségeivel szemben, és Netanjahu politikájának jelképes támogatásaként első európai uniós tagállamként Jeruzsálembe költözteti Magyarország izraeli nagykövetségét (a képviseletek jellemzően Tel-Avivban vannak Jeruzsálem rendezetlen jogi státusa miatt).

Ezzel együtt az is tény, hogy az ENSZ Közgyűlésben és annak bizottságaiban persze jó pár további voksolás folyik az izraeli–palesztin konfliktusról, és ezekben Magyarország gyakran a többségi álláspontot képviseli, jellemzően az EU összes többi tagállamával együtt. Szijjártó Péter és Orbán Viktor retorikája pedig eddig sem feltétlenül tükrözte Magyarország ENSZ-beli és európai uniós lépéseit: az ukrajnai orosz invázióval kapcsolatos fontosabb közgyűlési szavazásokon Magyarország rendre az EU-s álláspont mentén voksolt, és a nyilvános hepciáskodás ellenére az összes uniós szankciós csomagot is megszavazta Oroszországgal szemben.

2010 óta jobban igazodunk Amerikáhozhttps://g7.hu/kozelet/20231117/magyarorszag-az-ensz-ben-nagyon-mast-kepvisel-mint-orban-es-szijjarto-nyilatkozatai/