„Csapdában van az ellenzék” – halljuk ezredszer is. Akárcsak az állítólagos megoldást: „Le kell menni vidékre!” E csapdából csak a dolgozók és a megélhetés problémáinak komolyan vételével lehet kihátrálni. Nem a nagyvárosokból kell „leutazni”. A megszervezendő többség helyben van: éppen dolgozik.

A NER nem váltható le „felülről”. A Fidesz és az Orbán-rezsim nem billenthető ki a jómódú és képzett (nagy)városiak szavazataival. E viszonylag jómódú és képzett (nagy)városiak ugyanis viszonylag kevesen vannak. Nincsenek elegen ahhoz, hogy a politikai változáshoz kellően széles és mély szavazótábort képezzenek.

Akkor sem lennének elegen, ha minden egyes viszonylag jómódú és képzett (nagy)városi az ellenzékre[1] szavazna. Erre azonban esély sincsen, hiszen e szegmensek nem jelentéktelen része a kormánypártokra szavaz.

A magyar társadalom osztályszerkezetének e felsőbb régióiban elhelyezkedő csoportok önmagukban nem tudnak kellően nagy erőt felmutatni szavazatszámban mérve. Ezért nem lehet „felülről” nyerni.

Az ellenzéki erők osztálycsapdában vannak. E csapdából csak akkor tudnak kihátrálni, ha nem e viszonylag jómódú és képzett (nagy)városiaknak akarnak politizálni, ha nem (csak) nekik kívánnak a kedvükben járni. Kiutat az mutatna, ha a dolgozók és a megélhetés problémáival foglalkoznának. Ha a magyar társadalom osztályszerkezetének alsóbb régióiban elhelyezkedő csoportokat is emberszámba vennék.

Vizsgáljuk meg először is, hogyan alakult ki ez a helyzet az elmúlt (legalább) huszonöt évben. Hogyan bővítette munkásosztálybeli szavazótáborát a Fidesz? És hogyan veszítette el eközben a mai ellenzék egykori szavazóinak egy részét?

 

Ennek a szövegnek az eredeti változata az Új Egyenlőség oldalán jelent meg.

Az Új Egyenlőség rendszeresen közöl olyan társadalom-, politika-, gazdaságelméleti írásokat, amelyek hasznos szempontokat, kereteket nyújtanak a közéleti gondolkodáshoz, vitákhoz. A lap öndefiníciója szerint „a gazdasági demokrácia alapértékeit – egyenlőség, szabadság, igazságosság és szolidaritás – képviseli”. A Mérce – az Új Egyenlőség szerkesztőivel egyeztetve, olykor szerkesztve – rendszeresen közli újra a magazin szövegeit.

1998–2002 – osztálycsapdában a Fidesz

Huszonöt éve, 1998-ban még az éppen kormányra kerülő Fidesz volt osztálycsapdában. Támogató- és szavazótábora javarészt szintén a viszonylag jómódú és képzett (nagy)városiakból állt. Őket fogták meg a „polgár” eszményével, a „polgári Magyarország”, a „polgári kormányzás”, és általában a „polgárosodás” ígéretével. Támogatóik és szavazóik felvilágosult polgároknak érezhették magukat, mert ezt az önértelmezést kínálták nekik. 2002-re lelkesen vallották: „A jövő elkezdődött!”https://merce.hu/2023/11/01/osztalycsapdaban-az-ellenzek-szorult-helyzete-es-a-lehetseges-kiut/