Dobos gépekkel maratott ki kétméteres mélységben gödröt Székkutas és Hódmezővásárhely között mezőségi, löszös, tehát kiválónak számító talajon. Ott mutatta be, hogyan zúzza szét a talaj felső 20-40 centiméterét az ekevas, a keletkezett eketalp hogyan zárja le a víztartalom áramlásának lehetőségét, és mivel a tápanyagok vízben oldódnak, így azok sem jutnak be az elvetett növényekbe. A konklúzió: a szántást el kell felejteni.

A földek 90 százalékán alkalmazható

A Talajmegújító Gazdák Egyesületének tagjai igyekeznek a tapasztalatokat megosztani a többi gazdával. Közülük Kökény Attila – jelenleg a nyugat-dunántúli Landscape Enterprise Network (LENs) programban működik közre, melyet a Nestlé finanszíroz, és célja, hogy beszállítói körében minél nagyobb területet állítson át talajmegújító gazdálkodásra – már legalább egy évtizede próbálja segíteni tanácsaival a gazdákat, de egyelőre nem túl optimista. Igaz, az utóbbi időben nagyobb gazdaságok is tesztterületeken próbálkoznak a regeneratív gazdálkodás kezdeti fokozatainak bevezetésével. Kökény szerint a no-till a megfelelő adaptációval gyakorlatilag a magyar termőterület 90 százalékán alkalmazható. Érdemes egy terület 10 százalékán tesztelni a technológiát, majd annak adottságaihoz igazítani a talajművelést.

A regeneratív gazdálkodás a csúcs, ez a földbolygatás teljes elhagyását, a direkt vetést, a takarónövények alkalmazását jelenti, párosulva az állattartás integrálásával. Eközben egy-egy fázis mellett le is lehet cövekelni. A szakember szerint az első grádics, amikor elhagyják a talaj forgatását, azaz a szántást, és helyette csak lazítják a talaj felső 20-40 centis rétegét. Bár ezzel az M1-es sztrádát elborító porviharokhoz hasonló jelenségeket nem gátolják meg, de segítenek a talaj vízmegtartásán, illetve ennek a gépi költsége is alacsonyabb, mint a hagyományos szántásé.

hvg.hu