Tisztelt Szerkesztők. Boldog Mikulást mindenkinek!
Mint minden évben, idén is reménykedtem benne, hogy kapok egy üveg Icelandic Glacial Water ásványvizet, mert 2016 óta tudom, hogy csoda rejtőzik benne. Ugyanis úgy tartják, ha így, karácsonyhoz közeledve kortyolgatsz belőle, akkor nemcsak kristálytiszta izlandi vizet iszol, hanem megpillanthatod magát a Mikulást is (vagy a segítőjét).
Ha nem hiszed, itt láthatod a mágikus pillanatot:
Pedig idén is jó voltam…
Ho-ho-ho…
Kohut Katalin
Leparkoltam az autómmal a bevásárló központ előtt. Kiszálltam, és akkor észrevettem, hogy egy elképesztően jó motor mellett állok. Elkezdtem bámulni ezt a kétkerekű csodát. A motor másik oldalán egy kis család: anya, apa és egy kisfiú nyüzsgött a csomagokkal: pakolták a nagy bevásárlás ,,szerzeményeit ” az autóba.
Nem tudom, honnan, de egyszer csak ott termett a motor tulajdonosa… Nagytermetű férfi, bőrnadrágban, csizmában, bőrmellényben, az egyik karján ZZ TOP, a másikon AD/DC tetoválással, hosszabb ősz hajjal és sűrű, fehér, majdnem köldökig érő szakállal.
A kisfiú szinte sikítva kiabálta:
– Anya, Anya !!! Nézd!!! A Mikulás !!!
Az Anya azt mondta:
– Nem kisfiam, az csak egy…
– …Biker! – Az Apa némi féltékenységgel fejezte be a mondatot.
A kisfiú nagyon elszomorodott.
A motoros férfi a kisgyermek felé fordult, leguggolt, és mosolyogva azt mondta:
– Szia, igazad van, valóban a Mikulás vagyok!
– És hol van a piros ruhád?? És miért motorral jársz??? – kérdezte meglepetten a kisfiú.
– Mivel most nyári szünet van, járkálok ide- oda, figyelem a gyerekeket, nézem, hogy viselkednek, és így tudom, hogy kinek milyen ajándékot vigyek majd decemberben. És azért motorral járok, mert a rénszarvasok pihennek, legelnek, télen majd rengeteg munkájuk lesz.
– És hol vannak a segítő Manók?
– Napoznak a tengerparton.
– Ebből nem lesz bajuk???
– Nem. Szeretik a napot.
A motoros férfi kinyitotta a nagy táskáját, amely tele volt plüss macikkal. Kivett egyet, és a kisfiú kezébe adta:
– Jó legyél és hallgass a Szüleidre! Télen majd visszatérek Hozzád valami szép ajándékkal.
A fiú szinte sírt a boldogságtól.
A motoros odafordult hozzám, kacsintott és azt suttogta:
– Ez a harmadik ma.
Felült a motorra és integetve elhajtott.
Az Anya és az Apa is mosolygott, a kisgyermek ringatta a maciját. Néztem a napot, és csak arra tudtam gondolni, hogy MILYEN SZÉP AZ ÉLET!!!
(Po Pierwsze Ludzie, fordítás: M.K.)