Az 57 éves egykori modellt, Paulina Prizkovát megsértette egy internetező – de nem hagyta, hogy aláássa az önbizalmát.
Az Instagramon és a Twitteren reagálva Porizkova közzétette a bikinis fotóját a kötekedő kommentje mellett, megmutatva, hogy az illetőnek mennyire feleslegesen előítéletes volt a hozzászólása.
„Egy átgondolt komment ugyanolyan átgondolt választ érdemel” – írta az egykori modell.
„Egy 57 éves nőt túl öregnek tartanak ahhoz, hogy bikiniben pózoljon – mindegy, hogy néz ki, mert úgy tűnik, hogy öregnek lenni annyi, mint csúnyának lenni. Minden alkalommal kapok ilyen megjegyzéseket, amikor közzéteszek egy fotót a testemről. Ez az életkori diszkrimináció az, ami feldühít” – tette hozzá.
„Most éppen mennyit ígérnek a haverjaid, ha valaki visszalép a jelöltségtől, csak azért, hogy esetleg ők is befuthassanak ? Vagy ez csak álhír lett volna ? Vajon, jövő év közepe tájékán mennyit fog érni például a budapesti főpolgi, vagy talán, egy kerületi polgi-jelöltségtől visszalépés ? Na, mesélj már erről is valamit.”
Nézd meg a lányát, vedd el az anyját.
Emberi diszkrimináció:
Kohut Katalin: Vád
*
Régen sokkal őszintébb, kifejezőbb és tisztább pillantással éltem. Így tekintettem mindenre és mindenkire. A mindenség talán örült, ha emberhez kötődő érzelmeit egyszer is bebizonyítani tudnám. Ha én lennék a természet, a jósággal és a született intelligenciával kötnék frigyet, mint akik hasznára vannak a világnak és a benne létezőknek.
De a szem vádjára düh és megalázás a felelet. A vádnézés általában igazságtalanságot, méltánytalanságot tükröz. Mintegy törvénykönyvet emel a sötétség elé, melyet nem tudnak betartani és gúnyos megvetéssel illetik az emberséget. Ameddig egyetlen vádló tekintet néz értetlenül a földön, addig békesség és igazság nem létezik. Az ártatlanok védelmét a világ nem tudja és nem akarja nyújtani. Egyesek lelkiismeretfurdalással szegezik a földre tekintetüket, mintha el szeretnének bújni a szörnyűségek és tettek súlya miatt. De legtöbbször gúny és fölényes kacaj kíséri a hatalmas féktelen sereget. Ki kell oltani valamivel a vád-szemeket, meg kell szüntetni az igaz pillantásokat, melyek elítélik őszintén a rossz cselekedeteket. A „szemetekbe bújok” – hangzottak a cinikus szavak, s valóban szükség lett volna valamiféle mágikus kör védettségére, vagy talán még nagyobbra ahhoz, hogy ezeket a támadásokat a vád-szeműek kivédjék. A vádak súlyosak és hatalmasak, a vádak örök örvényűek és kielégítetlenek. Az ember nem tehet másként, néz és olvasnak tekintetében.