Ma nyomdába adtam a Műút 092-es számát, aminek képanyagát apám, Tellinger István munkáiból válogattam. Ezzel a lapszámmal elbúcsúzom a Műúttól, ez az utolsó olyan megjelenés, amin dolgoztam.
16 éve rakom a lapban egymás mellé a képeket és a szövegeket. Műútot csinálni nem könnyű, kicsit elfáradtam. A jóleső baráti vállveregetéseken kívül különösebb elismerést nem kaptam érte, de hát, így megy ez.
Köszönöm Zsolt Kishonthynak, hogy felajánlotta ennek a – számomra fontos és jelentős – búcsúzásnak a lehetőségét, őszintén meglepett vele. Köszönöm a Műútnak a 16 évet, és kívánom, hogy legyen körülötte egy olyan támogatói környezet, ami hosszú távon megengedi a stabil, nyugodt munkát.
És remélem, akadnak szerzők, képzőművészek, akik örültek egy-egy jobban sikerült oldalnak, oldalpárnak. Sziasztok.
Többet én sem tudok adni egy vállveregetésnél és egy köszönetnél.
Ismeretlenül is üdvözlettel, és sikeres új évet kívánva, Gáti Attila