Csanádot a Zemplénben, az erdő közepén marta meg keresztes vipera idén májusban. Nem provokálta az állatot, hanem egy hihetetlenül szerencsétlen baleset áldozata lett, de túlélte, most pedig a 24.hu-nak mesél az átélt élményről:

gyors ütemben súlyosbodó testi tüneteiről, az ennek nyomán fellépő pánikról, amikor még nem tudhatta, hogy mi fog történni, illetve a hónapokig tartó lábadozásról.

Még jó, hogy nem mart meg…

A sziklamászással hobbiszinten foglalkozó Csanád februárban két hetet töltött téli mászással Skóciában egy nagyobb társasággal, ideálisnak nem mondható körülmények között. Több mentésnek is szemtanúi voltak, ők viszont a legkisebb baj, egy karcolás nélkül jöttek haza. Május végén aztán a csapat a Zempléni-hegységben gyűlt össze családostul, gyerekekkel, hogy élményeiket kibeszéljék, együtt megnézzék a fotókat és videókat – persze sziklamászással feldobva a hosszú hétvégét a Hejce közelében fekvő Sólyom-kőn.

Azon is viccelődtek, milyen fura lenne, hogy miután a téli Skóciát megúszták, épp innen, hazai pályáról kötne ki valamelyikünk kórházban. A baj megtörtént, de nem úgy, ahogy számítani lehetett volna rá.

A pénteki érkezés másnapján, május 20-án, szombaton többen a Sólyom-kő falain másztak, míg mások a környéken sétálgattak – az előző esti buli és egy korábbi napszúrás okán Csanád utóbbi programot választotta. Ahogy a sziklák között ballagott, megcsúszott egy vizes, mohás kövön, és miként fogalmaz: nincs mit szépíteni rajta, óriási hátast dobott. Egyből felpattant, de fájdalmat érzett a bal combja hátsó részén. Azt hitte, beütötte.

Ahogy visszanéztem, megláttam a kígyót, és arra gondoltam: hoppá, egy keresztes vipera, még jó, hogy nem mart meg

– mondja a 24.hu-nak Csanád, akinek vezetéknevét kérésére nem közöljük.

Egyre nagyobb a baj, mi lesz ebből?

A keresztes vipera rendkívül ritka és rejtőzködő állat, szakemberek szerint is kivételes szerencse, ha valaki megpillantja a vadonban. Rögtön el is újságolta barátainak, majd egyikükkel visszamentek csodálni és fényképezni a kígyót. Nem volt túl aktív, de a fokozott érdeklődés sem volt ínyére, hamarosan eltűnt az avarban. Ezután szélesebb körben is a kígyó volt a téma és Csanád „szerencséje”, bár a fotók alapján egyes társai szerint csupán egy rézsiklót talált – mivel azt könnyű összetéveszteni a viperákkal, és sokkal gyakoribb is.

CSANÁD FELVÉTELECsanád felvétele a kígyóról, ami megmarta.

Az esés azonban egyre jobban fájt, és 15-20 perc elteltével a férfi alsó ajkai duzzadni kezdtek. Ez volt az első figyelmeztető jel, majd mikor a vérnyomása és a pulzusa érezhetően, majd mérhetően is jócskán megemelkedett, eljött az ellenőrzés ideje. A két vöröslő lyuk a bőrön egyértelművé tette a kígyómarást. Azonnal mentőt hívtak Hejcére, Csanáddal pedig a házigazda terepjárójával, erdészeti utakon száguldott a faluba.

Nagy volt a baj. Az autóban elment a hangom, csak suttogni tudtam, a pulzusmérő egyre magasabb értéket mutatott. Általános rosszullét vett rajtam erőt, és kezdett eluralkodni rajtam a pánik: mi lesz ebből? Azzal nyugtattam magam, hogy a torkom nem dagad, levegőt még kapok. Egy korábbi, darázscsípéses rosszulléthez próbáltam viszonyítani az állapotomat, de a kettő nehezen összevethető.

Tapasztalat szülte jótanács, hogy ha valaki számára ismeretlen településre hív mentőt, érdemes a templomot vagy a kocsmát megadni, mert így a legkönnyebb egymásra találni. Itt is ez történt, de a kiérkező mentők csak annyit mondtak, hogy „van probléma”, komolyabb segítséget viszont nem tudtak nyújtani, hanem egy másik, jobban felszerelt kocsit hívtak. Az is gyorsan megérkezett, irány a miskolci kórház.

A marás és a kórházba érkezés között körülbelül két óra telt el, Csanád állapota eközben romlott. A harapás helye mind jobban fájt, felduzzadt, egyre erősebb általános rosszullét vett rajta erőt, és folyamatosan hányt, még akkor is, amikor már semmi nem jött ki.

Egyre rosszabb lett

Miskolcon összefutottak az orvosok és nővérek: mint mondták, a kígyómarás „irodalmi gyakoriságú” Magyarországon, vagyis nemigen találkoztak még ilyesmivel. A sürgősségire került, ahol eldöntötték, hogy nem kap ellenszérumot, mert nem annyira súlyos az állapota, hanem a tüneteket kezelték. (Egyébként legutóbb 2001-ben történt Magyarországon halálos kimenetelű viperamarás, ahol azonban több tényező együttállása okozta a tragédiát.)https://24.hu/tudomany/2023/12/09/vipera-kigyo-kigyomaras-mereg-keresztes-vipera-zemplen/