„Ezek a munkák elég lélekölők; nagy a valószínűsége, hogy aki teheti, az első adandó alkalommal felmondana – mondta Éltető Andrea, az MTA Közgazdasági és Regionális Kutatóközpont Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa az akkumulátorgyári munkahelyekről szóló tanácskozás egyik előadásában. – Az akkumulátorgyári munkára jellemző egyrészt a magas automatizáltság, másrészt a monotonitás, tehát a gombok nyomkodása, vagy ugyanaz a pár mozdulat 12 órán át három műszakban. Emiatt ezek a munkahelyek az európai és hazai munkásoknak nagyon nem vonzók.”
Fotó. Maláj munkaerő
Ráadásul egy kölcsönzött munkás jóval többe kerül a gyárnak, mint egy saját munkavállaló, hiszen a külföldi vendégmunkások szállását, a munkaerő-kölcsönző díját és hasznát egyaránt meg kell fizetni. Czirfusz szerint ugyanakkor „a külföldi vendégmunkás nem áll föl, a gyár még a többletköltségekkel együtt is gazdaságosabban jöhet ki, mint egy magyar munkással. A direkt dolgozó, vagyis egy magyar munkavállaló nemcsak beszél magyarul, de van tudása a környékbeli munkalehetőségekről, így ő bármelyik nap fölmondhat. Emiatt magasak a járulékos költségek, mert a cégnek folyamatosan toboroznia kell, az új dolgozókat be kell tanítani, akik meg épp betanulnak, még nem elég hatékonyak a munkában.”
Éltető olyan kutatásokat is idézett, amelyek alapján a covidjárvány óta az emberek kevésbé hajlandók elfogadni rossz minőségű vagy nem biztonságos munkahelyeket, tehát emiatt sem biztos, hogy sok magyar munkavállaló szeretne akkumulátorgyárakban dolgozni. A gödi Samsung gyárban például a hatezer dolgozó fele külföldi, miközben a helyi gödi munkavállalók száma – mint azt korábban mi is megírtuk – a százat, vagyis a munkavállalók 10 százalékát sem éri el.
A munkaerő-kölcsönzők előszeretettel bocsátkoznak nemzetkarakterológiai értékelésekbe
Arra a kérdésre, hogy kik érkeznek akár kontinenseken átrepülve egy-egy hazai akkumulátorgyár gyártósorára, Jáhny szerint szinte lehetetlen válaszolni, annyira vegyes képet mutatnak mind az életkorukat, mind a társadalmi helyzetüket, de még a nemüket tekintve is.
„Az viszont biztos, hogy a gyártósoron ésszel vannak jelen, szervezettebben dolgoznak, átlátják a problémákat, és nem mellesleg semmi motivációjuk nincs arra, hogy betegen feküdjenek egyedül egy munkásszállón. Inkább bemennek a gyárba és dolgoznak. Ebből az következik, hogy hatékonyabbnak ítélik őket. Pedig ugyanolyan emberek, esendők, ők is tudnak betegek lenni, és sokszor még 20 fokban is fáznak.”
Czirfusz ehhez annyit tesz hozzá, hogy
„ezt csak néhány évig csinálják így, amíg össze nem szednek annyi pénzt, amennyit szeretnének. Mi viszont azt mondjuk, hogy sokat szeretnek dolgozni, pedig ez nem azért van, mert kulturálisan erre determináltak. A munkaerő-kölcsönzőknél a HR-esek előszeretettel bocsátkoznak nemzetkarakterológiákba, mondván, hogy a Fülöp-szigetekiek ilyenek, a mongolok meg az indonézeknek meg olyanok. Közben csak arról van szó, hogy egy-egy feladatra hasonló tulajdonságokkal rendelkező embereket toboroznak: olyanokat, akiknek jó a monotóniatűrésük, vagy jó szemük kell, hogy legyen. A közös jellemzőik inkább a munkakörből fakadnak. Nem mellesleg nincs itt senkijük, ezért szívesen dolgoznak sokat, mert nincs nagyon más az életükben.”
Jáhny, aki hangsúlyozta, hogy elsősorban olyan országokból tudnak munkaerőt toborozni, ahonnan még a magyarországi fizetések is kiemelkedőnek számítanak, azt mondja, hogy noha nem látják, hogy mennyi a vendégmunkások között a családos, azt azért lehet tudni, hogy
„előfordul, hogy a párok otthon hagyják a gyereküket a nagyszülőkre, és eljönnek ide dolgozni, mert két-háromszoros a kereseti lehetőség Magyarországon, mint a hazájukban. Ha két kereső is eljön, az odahaza eszméletlen nagy változást jelent a családi büdzsében. Ők tényleg munkavállalási céllal és nem a szociális rendszer kihasználása érdekében érkeznek. Az egyik szívmelengető emlékem, amikor annyira unatkoztak az ötnapos munkahéten, hogy szombaton, amikor látták, hogy a munkásszálló másik szárnyába érkezik a bútorszállító, önként jelentkeztek, hogy segítenek összeszerelni a bútorokat, mert nincs mit tenniük. A nyitottság a teljesen ismeretlenek felé, ez az, ami meghatott.”
A vendégmunkások jóval képzettebbek, mint amire a gyáraknak szükségük van
Az Éltető által „erőltetett akkumulátorosításnak” nevezett jelenséggel alacsony hozzáadott értékű fejlődési pályára állt az ország. Erre az alacsony képzettséget igénylő, alacsony bérezésű munkahelyek jellemzők. „A több ezer munkást foglalkoztató nagy cellagyárakban a betanított munkakörök aránya 80-90 százalék. Ez azt jelenti, hogy a gépsor mellett kell elsősorban összeszerelési és ahhoz kapcsolódó feladatokat végezni, amihez nem kell semmilyen szakképzettség” – erősíti meg Czirfusz.http://A külföldi vendégmunkás nem áll föl