| Macskaköves, tekergő utak, szőlőprés, bogrács, pincesor. Kis lóca a nyári lak mögött, szélkakas, öreg kandúr. Hogy mindez Miskolcon lenne? Az acélvárosban? A Bádogváros című dokumentumfilmből kiderül, bizony igen. Csáki László rendező az Avas pincéire épült hétvégi házak világába kalauzol minket, nézelődni, szemlélődni. Nem akar semmi mást, nincs igazi sztori, se szájba rágott üzenet, pláne tanulság. Tulajdonképpen szereplők sincsenek, csak alakok, hangok, hangulatok. Igazi lírai dokumentum ez, az ember csak nézi, mereng, és mosolyog.
A rövidfilmes Csáki jó néhány érdekes kísérletet tud a háta mögött, krétaanimációtól kezdve (Napok, melyeknek értelmet adott a félelem, Darazsak, ludak, körtefa), különös hangulatú szatírájáig, (Az ifjúság megnyugtat) A hangya és a tücsök című kisfilmje pedig három éve a Filmszemle egyik kedvence volt. A Bádogváros dokumentumfilmjei közül a harmadik. Csáki László most is jó szemű, érzékeny rendező, keze alatt finom, könnyű szövetté állnak össze a különös atmoszférájú városrész mozaikdarabkái. Egy ilyen klasszikus hangulatfilmnek is kell a jó struktúra, a Bádogváros pedig szépen építkezik. Szőlőtől a virágoskertig, az utcai életképektől a szobabelsők intimitásáig, az öregektől a fiatalokig, téltől nyárig, a pincékből a napsütéses, könnyed lebegésig. A kitáruló jelen mellett megelevenedik a múlt is, a kerti ultipartik, a cigányzene, a víkendtelkes, boldog hetvenes évek. Közben ringat a műfajban szokatlanul szép kameramozgás. Mesélnek a bérházas, meg az állandó lakók, a tárgyak, de még a pincék falán a penész is. „Ha nem itt lenne, csoda lenne.” – mondja az egyik lakó. Szerintünk így is az. ————— Bádogváros |
A múlt köde 2010. Avas dombi mesék
EZ A CIKK 13 ÉVE FRISSÜLT UTOLJÁRA. A BENNE SZEREPLŐ INFORMÁCIÓK A MEGJELENÉS IDEJÉN PONTOSAK VOLTAK, DE MÁRA ELAVULTAK LEHETNEK.
