Gondoljunk bele; majd’ 800 év! Ez komoly történelmi időtáv, és a falak állnak, sőt – azzal együtt, hogy nem volt igazán rossz állapotban – éppen napjainkban zajlik egy felújítás. Természetesen ez inkább restaurálásnak tekinthető, hiszen egy ilyen kincshez kizárólag szakértők nyúlhatnak hozzá!
A templom a Bélkő heggyel
Fotó: Illusztráció. Archív
Amikor igazán régi templomról írunk, miért nem a Jáki templomot említjük, amelyet 1256-ban szenteltek fel? Ennek több oka is van, de leginkább azért, mert a Jáki templomot sokkal többen ismerik, és úgy gondoltuk, hogy ez a heves-megyei, eldugott helyen lévő templom – és kolostor! – is megérdemli a figyelmet!
Természetesen a Jáki templomról is írunk, hiszen a magyar történelem egy olyan gyöngyszeméről van szó, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül, de előbb nézzük meg, hol is található Bélapátfalva!
Szóban talán a legegyszerűbb úgy megfogalmazni – olyan településeket említve, melyeket jobbára mindenki ismer -, hogy Egerből Szilvásvárad felé indulva Szilvásvárad felé az utolsó település Bélapátfalva. Igen ám, de a talapülésen résen kell lenni, mert a templom a Bélkő-hegy alján húzódik meg, az erdőben.
Aki jobban megfigyeli a képet a „templomtorony” keresztje látható a képen az erdőben, és bizony ez Magyarország egyedüli épségben megmaradt romanikus stílusú ciszterci apátsági temploma, amely 1232-től kezdve épült. A monostor, amely a templom mellett állt, már korábban megépült. A késő romanika stílusában épült templomot a 14-15. században gótikus stílusban átépítették. A nyeregtetős, háromhajós és kereszthajós templomtorony nélkül épült.
Nyugati, főhomlokzatán nyílik a nagyméretű, bélletes kapu a főhajón, afölött található a rózsaablak, a jobb oldali mellékhajóba pedig a laikus testvérek bejárata nyílik. Keleti végéhez a 18. században kontytetős, barokk sekrestyeházat építettek.
Az apátság temploma nemzetközileg is elismert műemléki és történeti nevezetesség. Védőszentjeként a Nagyboldogasszonyt tartják számon.
A Bélkő-hegy aljában és az Egri egyházmegye tulajdonában lévő Háromkútról (Trium Fontium) nevezett és a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt ciszterci apátságot az 1232. május 16-án keltezett alapítólevél tanúsága szerint II. Kilit egri püspök alapította. II. Kilit Bél nemzetségből származott, és a középkorban Bélháromkútnak nevezett apátságot alighanem családi monostornak szánta. Anyaapátsága a III. Béla király által alapított (1184) pilisi (pilisszentkereszti) ciszterci monostor volt.
Az alapító gazdag birtokadományokat juttatott a bélháromkúti kolostornak, amelynek építését 1241-ben megszakította a tatárjárás. Ahogy egy 1245. évi oklevélből kitűnik, a monostor mellett is folytak harcok. A tatárjárásig felépült a monostor keleti szárnya, míg a templomnak csak a homlokfalai készültek el.
A tatárjárás után másik építőműhely folytatta az építkezést, ami az egyes építészeti elemek különbözőségén is kitűnik. 1246-ban a monostor készen állhatott és szerzetesek éltek benne. 1495-ben az apátság csere útján Bakócz Tamás, egri püspök kezelésébe került, amely időszaktól fogva az egri püspökség alá tartozott, és a szerzetesek továbbra is itt élhettek.
Az 1530-as évekre teljesen elnéptelenedett az apátság, miután a református hitre tért Perényi Péter elfoglalta az egri püspöki birtokokat. Perényi halála után I. Ferdinánd szerzete meg az egri püspökségi váruradalmat, amelynek része volt a bélháromkúti apátsági birtok is. Amikor 1596-ban Eger török kézre került, ennek a vidéknek is megcsappant a népessége.
A kolostor 1678-ban az egri káptalan kezébe került vissza, ezt követően pedig 1700-ban I. Lipót rendeletére az egri papnevelő intézet kezelésébe került az intézmény, azzal együtt is, hogy egy 1696-ban kelt leírás a templomnak már csak álló falairól beszélt, sőt egy 1720-ból való okirat is templomromokat említ. A templom helyreállításának kezdeményezése és erkölcsi előkészítése egy bizonyos Baranyi István remetének a nevéhez fűződik.
Az építési munkálatok 1732-ben kezdődtek el, és 1745-ben szentelte fel gróf Endrődy Gábor egri püspök a három szakaszban újjáépített templomot. Elsőként a déli mellékhajó, mellékszentélyek falai, a főszentély került felújításra, kiegészítésre. Második szakaszban a templom boltozata, és az orgonakarzata készült el, míg a harmadik szakaszban épült újjá a sekrestye.
A kolostor temploma jellegzetes ciszterci jellegű építmény (ennek megfelelően nincs tornya). Alaprajza latin keresztet formáz, bazilikális elrendezésű, azaz a középhajó magasabb, mint a két mellékhajó. A templom nyugati homlokzata előtt félnyeregtetős előcsarnok is épült, ez azonban nem maradt meg, alapfalait a régészeti ásatás hozta napvilágra.
A szépen faragott kváderkövekből rakott homlokzat egyik dísze a rózsaablak, a másik pedig a vörös és szürke színű kövekből rakott sorok ritmikus váltakozása (azon a falszakaszon, amely eredetileg az előcsarnokhoz tartozott. A díszesebb főkapu és a laikus testvérek bejárására szolgáló, egyszerű déli mellékkapu a középkorban az előcsarnokból nyílt, ahová a laikus testvérek (conversusok) nagyterméből lehetett bejutni.
A mai berendezés barokk, a középkori berendezés ugyanis elpusztult. A templomhoz délről kapcsolódott az emeletes kolostor, amelynek ma már csak némileg fölfalazott alapfalai láthatók.
A templomtól délkeletre, hajdani erdészházban kiállítás mutatja be a kolostor történetét, és egy hajdan itt működött kőedénygyár legszebb termékeit.https://itthonrolhaza.hu/lassan-800-eves-de-remek-formaban-van-belapatfalvai-ciszterci-apatsag/
mqdvOoYyztwLIBuCr