Az Észak-Magyarország a néhány hónappal korábban miskolci polgármesterré választott T. Asztalos Ildikóval készített interjút Bujdos Attila

Az SZDSZ-es T. Asztalos Ildikó elődje, a Fidesz jelölte Csoba Tamás halála után lett polgármester. A feladat nagyságát és részleteit megvilágító karácsonyi beszélgetésben volt helye a kérdésnek: rosszabbul alszik-e, amióta elvállalta ezt a megbízást. A válasz: „Nem, nem alszom rosszabbul. Hála Istennek, mindig jó alvó voltam.”

Idézünk az interjúból:
„Milyen személyiségnek tartja magát? 
Abszolút nyitott vagyok.
A külső szemlélő is erre a következtetésre juthatna. Feltűnően jó kapcsolatokat ápol a sajtóval, ott van minden társadalmi megmozduláson. Miért tartja ezt fontosnak? 
Szerintem egy polgármester nem lehet bürokrata. A polgárok közötti kapcsolat ápolásának egyik fontos megtestesítője. A klasszikus polgári viszonyok itt még nem alakultak ki. Ezeket kell tehát erősíteni. Egy polgármesternek állandó kontaktusban kell lennie az emberekkel. Ezért járok el képviselőkkel fogadóórákra…
Nyomortelepeken volt már? 
Igen. Mint mindenkinek, nekem is voltak fogalmaim a nyomortelepekről, de így szembesülni vele, egészen más. Lelkileg megélni, feldolgozni ezeket a találkozásokat – ez nyomasztó.
A polgármestert nálunk még m indig afféle jó királynak tartják, aki ha akarja, bármit meg tud oldani. Ön meg tudná oldani, hogy ne legyenek nyomortelepek? 
Nem, persze hogy nem.
És efelől nem hagy kétséget azokban sem, akikkel találkozik, tárgyal? 
Aki kérdez, annak meg kell mondanom: látok-e a megoldásra lehetőséget, vagy sem. Nem mondhatok mindenkinek igent. Ez nem lenne tisztességes.”

A beszélgetés kitért rá, hogy a következő évben esedékes önkormányzati választáson T. Asztalos Ildikó indulni készül, s ha úgy adódna, a polgármesteri munkát is folytatná.

Mit gondol: jövő ősszel hogyan állhat fel a székéből? Mint, aki megtette a kötelességét, mint aki nyerő pozícióban távozik, vagy aki belebukott ebbe a feladatba? – fogalmazódott meg a kérdés.
Hogy hogyan állok fel, ezt most csak a csillagokból lehetne megjósolni. Legfeljebb a reményeimről beszélhetek. Úgy szeretnék távozni, hogy a lelkiismeretem nyugodt legyen, hiszen megpróbáltam a tőlem elvárhatót. Nekem fontos, hogy magammal jóba legyek akkor is, amikor felállok a polgármesteri székből.