Melyiket olvasta a legtöbbször?

A Werfelt. Azt úgy ötvenszer. És a József és testvéreit is legalább tízszer. Utóbbiba különösen a negyvenes-ötvenes életéveimben kapaszkodtam. Ha belefáradtam a munkába, ha úgy éreztem, mindjárt feladom, ebbe a regénybe menekültem kirándulni. És tényleg mintha a természetben jártam volna: felüdített, új és új részleteket fedeztem fel.

„Mélységes mély a múltnak kútja” – így kezdődik a József és testvérei. Mit jelent ez a mondat a nyolcvannyolc éves Csányi Vilmos etológusnak?

Azt, hogy az ember különös, gyarló lény. Egy ragadozó majom, aki szégyelli a ragadozóságát, aki képtelen kordában tartani a szaporodását, és aki képes elpusztítani az életterét. Az idő mélységes mély kútja ma már nem zuhanással fenyeget, hanem szétfoszlással, természetes eltűnéssel. De nyugi, a világban minden átmeneti, az ember is az, és addig kell becsülni, élvezni a létezést, amíg van.

Hogyan kell élvezni a létezést?

Egyszerű: szeretni kell.

Ezt diktálják az égi parancsok?

Nem, ezt a gének diktálják. Az emberi kultúra akkor kezdődött, amikor a csimpánz típusú viselkedés eljutott az összehangolt, együtt cselekvő, csoportos viselkedésig. Aminek az az alapja, hogy az emberek megosztották társaikkal a táplálékot, vagyis elkezdték szeretni egymást. Emberszeretet nélkül nem létezne emberi kultúra. Ahhoz, hogy harminc-negyven felnőtt egyed közösen elzavarjon egy nagyragadozót a zsákmányától, az kellett, hogy mindannyian a közösséghez akarjanak tartozni. Akkora erő rejlett ebben a kultúrában, hogy kétmillió éven át fegyverek, lándzsa, íj és beszéd nélkül is működött.

Hasonlóra van példa az állatvilágban?

Néhány. A kedvencem az afrikai vadkutya. Kishíján kiirtották, de újabban védett, a pesti állatkert is tart egy párt. Hasonlít a farkashoz, csak nagyobb a füle, és számos, amúgy az embert jellemző szociális tulajdonsággal rendelkezik. Állandó táborban él, vadászni csak a felnőtt, egészséges egyedek mennek, otthon maradnak a szoptató anyák, a kölykök és a sebesültek. A bivalyt is leteríti, hihetetlenül összehangoltan támad, a legsikeresebb vadászok közé tartozik: amíg az oroszlán, a tigris, a farkas tízből kétszer-háromszor eredményes, a vadkutya hatszor-hétszer. És innen igazán érdekes a dolog. A vadászok a zsákmányból telezabálják magukat, kétszer-háromszor annyit falnak be, mint amennyire szükségük van, aztán hazakocognak, és indul a táplálékmegosztás: forgolódnak egymás körül, és ha egy telihasú találkozik egy éhessel, akkor az előbbi felöklendez egy adagot a gyomrából, az utóbbi megeszi. Találkozik még egy éhessel, annak is felöklendez egy adagot. És a harmadiknak is. De közben az, aki már kapott egy vadásztól, nem elvonul, hanem amikor egy nálánál éhesebbel találkozik, ő is felöklendezi a hús egy részét, sőt aki ebből csillapította az éhségét, az is megosztja azt a keveset, ha nála éhesebbel találkozik. A folyamat fél óra alatt kiegyenlíti a falka tagjainak gyomortartalmát, és mindenki egyformán jóllakott, illetve egyformán kevésbé éhes lesz. Ugyanezt a hangyáknál is megfigyelhetjük. Ha két hangya találkozik, megállnak, és a csápjaikat összedugva „beszélgetnek”, de hogy miről, fogalmunk nincs. Az viszont tény, hogy nem csupán információt cserélnek. Amit onnan tudunk, hogy egy kutató sugárzó C14 izotópot tartalmazó cukorral etetett meg egy hangyát, majd visszaengedte a bolyba, és egy óra múlva az összes hangya egyformán sugárzott, vagyis minden egyes hangyában ugyanannyi volt a C14-es cukorból.

És legközelebbi rokonaink, a csimpánzok?https://24.hu/belfold/2023/12/25/csanyi-vilmos-nyugi-a-vilagban-minden-atmeneti-az-ember-is-az-addig-kell-becsulni-elvezni-a-letezest-amig-van/