Ez a rendszer nemcsak anyagi, hanem szellemi nyomorba is taszít három-négymillió embert

Felőlem újrateremthetnek régi társadalmi osztályokat, létrehozhatnak párthű újkapitalistákat és újgazdagokat. De közben érteni kéne, hogy egy ország jövője az oktatásától függ. Ez a rendszer nemcsak anyagi, hanem szellemi nyomorba is taszít három-négymillió embert. Nemcsak azért, mert kevés a pedagógusok fizetése, majd eltartja őket a családjuk, hanem mert alapvetően meg kellett volna változtatni az oktatási rendszer tartalmát, igazítani a huszonegyedik századhoz, de ez nem történt meg. Aminek egyetlen előnye, hogy a nyomorban élő tanulatlanok torkán könnyebb lenyomni a leegyszerűsítetett politikai kommunikációt.

Hazánk egyre jobban hasonlít a világháború utáni önmagára: van egy diktátora, és egyre több elbutult polgára lesz.

Egyre kevésbé a hozzáértés, sokkal inkább a lojalitás számít. Mint 1945 után, amikor kirúgták a régi mérnököket, és a vezető pozíciókba munkás-paraszt kádereket emeltek, akik egy része beleőrült a képességeit meghaladó feladatba, egy része meg iszonyú nehézségek árán belejött, csinálta, és nekik köszönhetően a hetvenes évekre egész normális ország kezdtünk lenni, leszámítva az egypártrendszert. Szóval a napnál világosabb, hogy az oktatás kulcskérdés. Ugyanis a rossz oktatás nem csupán azt jelenti, hogy nincs elég matektanár. A rossz oktatás azt is jelenti, hogy folyamatosan nő a bürokrácia, ma, a digitális korszakban több papírmunkával jár ügyeket intézni, mint ötven évvel ezelőtt. És azt is jelenti, hogy a hivatalban elkeverik a papírjaidat, hogy kátyúsodik a friss aszfalt, hogy képtelenek együttműködő állami- és magánorvosi ellátást kialakítani, noha ezt sok más országban megtették, s csak át kéne venni a szervezési elveket Ausztráliából vagy Hollandiából. És például azt is jelenti, hogy lehetetlen megrendszabályozni a magyar vasutat.

A sajtó tele a magyar vasút megrendszabályozásával.

A vasút izolált, meghatározott rítusokkal működő sajátos kultúra. A vasutat nem a vezetők működtetik, hanem az alkalmazottak, méghozzá százéves belső szabályok, viselkedési rítusok alapján. Fel kellene térképezni ezeket a működést szolgáló rítusokat, és megnézni, pontosan hol kell változtatni a szabályokon ahhoz, hogy az egész végre jól, pontosan, szépen működjön. A politika hol úgy próbálja modernizálni a vasutat, hogy önt bele némi pénzt, hol meg úgy, ez a gyakoribb, hogy lecseréli a vezért. Csakhogy az ilyen intézkedések meg se karcolják a vasúti kultúrát. Hogy a vasutat megváltoztasd, a kultúráját kell átalakítsd, a kultúrájában kell találj pontokat, melyeken keresztül beavatkozva, új szabályokat tanítva, úgy tíz-tizenöt év alatt érdemi javulást érhetsz el. Fel kellene fogni, hogy a rendszer oly bonyolult, azt kívülálló meg nem értheti, ezért a politikusnak hallgatnia kéne a megfelelő szakemberekre. De hogy egy politikus képes legyen kiválasztani a megfelelő szakembert és képes legyen hallgatni rá, ahhoz kéne neki elemi szociális műveltség, mert akinek nincs, az hülyeségeket dönt. Ezt látjuk a politikai oldalaktól függetlenül.

Visszatérhetünk a túlnépesedésre? A vágyott másfél-kétmilliárdos plafon a negyede-ötöde a jelenleginek, ráadásul egyre többen vagyunk, hiszen az egyént hajtja az evolúció: nyomot akar hagyni, biztonságban akarja érezni magát, minél több utódot szeretne, sok gyereket, több unokát, még több dédunokát. Mi a megoldás?

Az egyén vágyait fölül kell írja a közösség érdeke. Az ősi halász-vadász közösségek szigorúan szabályozták a születésszámot, mert pontosan tudták, hány ember kell a megmaradáshoz. Vagy eleve olyan kultúrában éltek, hogy tíz gyerekből egy-kettő jutott el a felnőttkorig, vagy agyoncsapták a fölösleges újszülötteket, és éltek a természetes fogamzásgátlással, például az anyák sokáig szoptattak, addig se estek teherbe.https://24.hu/belfold/2023/12/25/csanyi-vilmos-nyugi-a-vilagban-minden-atmeneti-az-ember-is-az-addig-kell-becsulni-elvezni-a-letezest-amig-van/