„Ha a sors úgy hozta, hogy nekem olyan feladatot adott, ami ennek a népnek és hazának hasznára volt, azt nekem mindenképpen kötelező volt megtennem!” – beszélgetés a 90 éves Prof. Dr. Czibere Tiborral, a Miskolci Egyetem volt rektorával

Prof. Dr. Czibere Tibort 90. születésnapja alkalmából az egyetem Szenátustermében köszöntötték tanszéki kollégái, valamint a Miskolci Egyetem rektora, Prof. Dr. Horváth Zita, illetve a Gépészmérnöki és Informatikai Kar dékánja, Dr. Siménfalvi Zoltán. A Kossuth- és Széchenyi-díjas tudós professzor 8 éven át volt egyetemünk rektora.

Czibere Tibor 1930. október 16-án született a dunántúli Tapolcán.

Az elemi iskola négy osztályát szülővárosában végezte, majd 1941-től a Keszthelyi Premontrei Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol 1949-ben kitüntetéses érettségi bizonyítványt szerzett.

Felsőfokú tanulmányait a Gépészmérnöki Kar hallgatójaként kezdte meg az akkor létrehozott Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, ahol 1953-ban kitüntetéses oklevéllel diplomázott. Ezt követően a Matematikai Tanszéken folytatta pályafutását tanársegédként, ahol bekapcsolódott a kutatási munkákba is: a Diósgyőri Gépgyár részére végzett vizsgálatokat az ágyúcsövek gyártására használt hosszú rudak edzésekor kialakuló hőmérsékleti viszonyokkal kapcsolatban.

1956 és 1966 között a Ganz-Mávag Mozdony- Vagon- és Gépgyár kutatómérnökeként a vízturbinák és szivattyúk lapátozott tereiben kialakuló áramlás numerikus meghatározásával, és az ezen alapuló tervezési eljárások kidolgozásával foglalkozott. Kutatási eredményeiért 1962-ben Kossuth-díjat kapott.

1963-tól az egyetem Gépüzemtani Tanszékének vezetője. Az ő vezetése idején alakult ki a tanszék végleges oktatási és kutatási profilja, nevéhez köthető számos új tárgy bevezetése, az ipari és nemzetközi kapcsolatok jelentős mértékű megnövekedése, illetve a tanszék nevének Áramlás- és Hőtechnikai Gépek Tanszékére való megváltoztatása is.

1966-tól a Gépészmérnöki Kar dékánhelyettese, 1968-1974 között a kar dékánja volt.

1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává,1985-ben a rendes tagjává választották.

1978-tól 1986-ig az egyetem rektora. Az ő nevéhez köthető többek között az egyetemen a jogász- és gazdászképzés beindítása, a doktoranduszképzés megszervezése, az Egyetemi Levéltár létrehozása vagy a díszaula megépítése is.

1988-ban művelődési miniszterré választották, ahonnan egy év elteltével saját elhatározásából távozott, és újra visszatért a Miskolci Egyetem Áramlás- és Hőtechnikai Gépek Tanszékére, aminek 2000-től nyugdíjas Professor Emeritusaként továbbra is aktív oktatója, kutatója.

Elismerései:

1962-ben kutatási eredményeiért Kossuth-díj kapott.

1980-ban Brünnben a tudományos kutatási együttműködésért a Műszaki Egyetem aranyérmével tüntették ki.

1986-ban a magyar felsőoktatásban kifejtett tevékenysége elismeréseként megkapta a Magyar Népköztársaság aranykoszorús Csillagrendjét.

1996-ban Szentgyörgyi Albert díjjal tüntették ki tudományos iskolateremtő tevékenységéért.

2000-ben megkapta a Miskolci Egyetem Tiszteletbeli Doktora (Doctor Honoris Causa) címet.

2000-ben Miskolc Díszpolgára címmel tüntették ki.

Életműve elismeréseként 2006-ban Széchenyi-díjat kapott.

2019-ben szülővárosa, Tapolca díszpolgára lett.

Isten éltesse, Professzor Úr!

A professzor úrral készült beszélgetés:

A professzor úr 90. születésnapja alkalmából az egyetem Szenátustermében tartott ünnepség fotói:

A videót és a fotókat a Beiskolázási Központ készítette.