A műsorvezető, Gulyás Balázs azt kérte a résztvevőktől, hogy mindannyian hozzanak egy olyan témát, amely álláspontjuk szerint meghatározta a lassan mögöttünk álló esztendőt.

Stumpf András először szót kapva a „magántőkealap nevű trükköt” említette. Ezt egyszerű lopásként aposztrofálta, amelynek lényege, hogy „amit a szocialista időszakban még offshore-ként működtettek a politikusok és a közszereplők annak érdekében, hogy az állam bácsitól származó nagy pénzek a magánzsebekbe vándoroljanak, azt most, 2023-ban hirtelen a magántőkealap váltotta fel”.

Vagyis – Stumpf szerint – úgy kell tenni, mintha Tiborcz istván nem az államból szedte volna meg magát, hanem rettentő sikeres vállalkozó lenne. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy amíg a Fidesz 2010-ben az első kétharmados győzelmét nagyban az offshore lovagok és az adóparadicsomok elleni küzdelemnek, a transzparencia érdekében meghirdetett harcnak köszönhette, 2023-ban az egyre szaporodó magántőkealapok ugyanezzel a céllal jöttek és jönnek létre: azt nem látni, kik ezek igazi részvényesei, tulajdonosai, „kiknek kell valójában utalni a haszon és az osztalék kilencvenkilenc százalékát”.

„Így lehet eltüntetni azokat a közpénz-százmilliárdokat, amiket arra kéne költeni, hogy az egészségügy működjön, a kórházi fertőzések ne ilyenek legyenek, a tanárok fizetése, amit a gonosz Brüsszel akadályoz a kifizetések befagyasztásával, növekedjen. Helyette ezek a pénzek  Tiborcz és Matolcsy köréhez kerülnek” – mondta

Erre Tóta W. Árpád úgy válaszolt, „Magyarországból sikerült Panamát csinálni”, Lampé Ágnes megjegyezte, hogy „az egész jól ki van találva, jogszerű, nem lehet utánamenni, a közvéleményt meg egyáltalán nem érdekli”, Tompos Ádám pedig arról kezdett beszélni, vajon a letelepedési kötvénnyel magyar állampolgárságot kapott orosz notabilitások nincsenek-e benne ezekben az alapokban.

Lenne. De sajnos nem sikerült sem nyomozni, sem vádat emelni, bűncselekmény hiányában.”

Tompos Ádám témája az átalakuló migráció volt. Úgy fogalmazott, hogy amíg 2015-ben Röszke és a Keleti pályaudvar volt fókuszban, „mára sem statisztikailag, sem földrajzilag nincs migránsoktól érintetlen itthoni régió, beleértve az akkumulátorgyárakkal érkező vendégmunkásokat, a déli kerítésnél lévő átjáróházat, bár érdekes módon a választások közeledtével Szlovákiában és Szerbiában a migránsok eltűntek”.

A közéleti kommunikáció – véli – ennek ellenére megmaradt a 2015-ös szinten, „a Fidesz a közleményeiben végvári vitézként tetszeleg, miközben ma már nem a migráció miatt szólnak be neki, hanem hogy ne engedjenek be több migránst”.

A Fidesz kommunikációja kapcsán szóba került egy másik, a műsor résztvevői szerint „ügyesen” áttematizált ügy is; a Magyarországon létesítendő fegyvergyáraké.
Tóta W. szerint egy ez egy kihagyott ziccer az ellenzék számára:

„Nem reagálnak erre semmit, mert meg vannak ijesztve, 

hogy Kun Béla utódaiként el akarják adni a hazát. A Fidesz meg eközben arra épít, hogy lám, ők az egyetlenek, akik megvédik az országot.”

Lampé Ágnes témája a kultúrpolitika volt, különösen Nagy Ervin és Rákay Philip szócsatája. Stumpf András arról beszélt, hogy „régen a Fidesznek volt értelmezhető kulturális holdudvara, Cseh Tamással és Jankovics Marcell-lel, akik tényleg letettek valamit az asztalra, ma meg Rákay Philip jut, aki a világ összes pénzéből nem képes elkészíteni a Petőfi-filmet időre, a bicentenáriumra”.

„Mert a Fidesz úgy működik – reagált Tóta W. –, hogy vagy leteszed a hűségesküt, vagy nem vagy velünk, azaz ellenünk vagy. A minőséget az alaptábor nem tudja értékelni, mert rendkívül kulturálatlan, egyfogú, ostoba emberek, akik alapvetően nem fogyasztanak kultúrát. Nem minden jobboldaliról beszélek, hanem azokról, akiknek a Fidesz a konyhájában főzni szokott, ők nem fogják fel a Kispált és a Quimbyt. De ez a tábor nem nézi a kurzusfilmeket sem, de az átmegy, hogy csináltak egy huszáros filmet, és ez milyen jó.”

Végezetül Tóta W. a politikai kereszténységet állította fókuszba.

„Istenről szeretnék beszélgetni. A népszámlálás azt mutatja, hogy a keresztény Magyarországtól el kell búcsúzni, sajnos. Ami valószínűleg nem sajnos. Ha egyszer abba lehetne hagyni a keresztény Magyarországozást, kurzusozást,

– mondta.

Majd arról beszélt, hogy az egyházon belül nem az LMBTG-párok megáldása a fő kérdés, hanem hogy elismeri-e végre a katolikus egyház, hogy a férfiak és a nők egyenrangúak. Felmerült ugyanis a nők diakónussá szentelése, amit nagy engedménynek gondolnak, de a fiatalok többsége, ahogyan „az imádkozó Tóth Gabit”, ezt is „teli torokból kiröhögi”.