1945
Miskolc, december 25.
Peczérvölgyi Samu cikke
Eljött a karácsony! Hosszú-hosszú évek után az első békés ünnep. Nem dörögnek az ágyúk, nem szórják falvakra, városokra a halált a bombázórepülők, talán fiaink is hazatérnek a hadifogságból. A keresztények ilyenkor a templomokban adnak hálát az Úrnak! Most különösen nagy jelentősége van ennek! A Jóisten megszabadított minket a háborútól és a romokon a pusztításon talán jobb élet kezdődik. Reformátusok, katolikusok, evangélikusok, görögkatolikusok, ortodoxok mellett háború verte kishazánkban egy viszonylag új vallás annyira tömegesen nem szaporodó, de annál hangosabb hívei is ünnepelnek. A kommunista vallásúakról van szó. Szkladán Ágoston elvtárs, a Magyar Kommunista Párt északmagyarországi területi titkárságának vezetője tegnap, szenteste szózatot intézett a hívekhez. Szent beszédét így kezdte: „Örvendezzünk, mert felszabadultunk! Pásztorok, szegény parasztok, bármily csekély földdarabkához is jutottatok a felszabadulás esztendejében örvendezzetek” – A gyülekezet elénekelte a Pásztorok, pásztorok örvendezve… kezdetű karácsonyi éneket.
Gyárak, bányák, üzemek tavaly még a fasiszta imperializmus tébolyának láncra vert, megalázott robotosai, örvendezzetek a demokrácia szabad levegőjének, annak, hogy jogaitok intézményes védelmében most már szabadon, bárhol és bármikor síkraszállhattok. A gyülekezet elénekelte: Karácsonynak délutánján sötét még a nagyszoba, mert zárva van az ajtaja/ Csengőszóra kinyílik majd, s a sok gyertya felragyog./Oly jó, hogy meggyújtjátok karácsonyi angyalok.
Íróasztalok, rendelők, laboratóriumok sápadt, megfélemlített rabszolgái, haladó értelmiségiek, ti is örvendezzetek a hétköznap minden emésztő gondja mellett is a szellem újra szabad szárnyalásának, a tudás és tehetség szabad kibontakozási lehetőségének, az alkotó szellemi munka feltétel nélküli megbecsülésének! Újabb ének következett: Szent Szellem, jöjj hozzánk /Vigasztaló, úgy várunk Rád /Tisztíts meg, adj ránk új ruhát/ Szent Szellem, várunk Rád.
Emberek, dolgozók, emlékezzetek és örvendezzetek! Tekintsetek túl a napi gondok szürke köd felhőjén, a szebb és jobb jövendő felé, melynek rögös útjait a legkeményebben mi, kommunisták egyengetjük. Ének: A te utaidat mutasd meg nekem/ és a te ösvényeidre taníts meg engem!
Nemcsak most, a karácsonyi ünnepekkor, de máskor is és mindig az igazi emberszeretetet, a munka és tehetség korlátlan megbecsülését nemcsak hirdetjük, de hazánk jobb sorsáért akár életünket is áldozzuk, mert szabad földön szabad népet a legkövetkezetesebben mi akarunk. Minden erőnkkel azért küzdünk, hogy a szenvedések idejét, ha kemény, áldozatos munkával, éhezve és fázva is, megrövidítjük, hogy a jóakaratú emberek békés otthonaiban jövőre már melegség és boldogság uralkodjék, hogy a fűtött tantermekben egészségesen tudásvágyó ifjúság zsibongjon, hogy a munkapadok és íróasztalok mellett testileg-szellemileg jól ellátott dolgozók tevékenykedjenek, hogy gyermekeik előtt nyitva álljon az érvényesülés szabad útja. Közbülső énekként: Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a kalácsom, ha ki sült már, ide véle, hadd egyem meg melegébe.
Ezért küzdünk mi kommunisták s érezzük, tudjuk, bárhová is megyünk, akár a föld népéhez, isten háta mögötti falvakba, akár gyárakba, bányákba, üzemekbe a felénk áramló bizalmat, szeretetet. Az üzemek és az irodák dolgozói mellett örömmel látjuk, hogy a falu dolgozói, föld kérges kézű művelői is mennyi ragaszkodással sorakoznak közénk. Mi szeretettel fogadjuk őket és értékes bizalmukat azzal háláljuk meg, hogy küzdelmeink során építjük az ő országukat. A magyar nép termékeny humuszában mélyen ágaznak el gyökereink, s ezeket nem pusztíthatja már el semmiféle erőszak, gonosz konkolyhintés. Ez a felénk áradó szeretet és bizalom ad erőt számunkra arra, hogy nélkülözések árán is tovább folytassuk nehéz, verítékes országépítő munkánkat s szilárd alapokra ágyazhassuk a dolgozók felszabadult, boldog, derűs új Magyarországát. Záróének: Mennyből az angyal eljött hozzátok pásztorok, pásztorok, hogy Betlehembe sietve menve lássátok, lássátok!
Hát így ért véget 1945 karácsonyán, Miskolcon a kommunista vallásúak istentisztelete! Sajnos az énekeskönyvet még csak most írják, úgyhogy régebbi dalokat kellett énekelniük.
1945-ben elölről kezdték az ezer éves szocialista iskola berendezésével Újhelyben, szocialista ember-eszményével Presbir Enfantinnak. Az ezer éve ismétlődő szocializmussal kezdődő világapokalipszis része nem sokáig tart, a sátán népe mindig legyőzi, ami utána jön, az már a sátán világkönyvtára. 1945-től nem vállalták szerepeiket az elmeosztály tagjai, a családomat áldozták meg maguk helyett.