A stand-up comedy angolszász hagyományokra épülő 20. század közepi találmány, amely az 1900-as évek elején az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a vaudeville (kabaré, revű) és a music hall (mulató) hagyományaiból nőtte ki magát, aminek ritmusát nem könnyű az angolon kívül más nyelven is megragadni.
Fotó: Bödőcs Miskolcon
Arra, hogy Magyarországon miért nincs igazán etnikai humor, arra több magyarázat is lehetséges. Sok európai országban a komédia évekig bohóckodást vagy szkeccset jelentett, azaz jelmezbe öltözött és karaktert alakított színházi vagy televíziós szereplést – írta pár éve a Guardian a Nagy-Britanniában működő kelet-európai stand-up comedy helyzetéről. Sok új, fiatal standuposnak nemcsak azt kell megtanulnia, hogyan sajátítsa el az előadásmódját, hanem szinte meg kell tanítania a helyi közönségnek, hogy mi is az a stand-up. „A stand-up komikusok első generációja csak 2006-ban indult el Magyarországon – nyilatkozta Nagy Kitti humorista a Guardiannek. – Nálunk a rádiós humornak van hagyománya. A hetvenes években Hofi Géza szkeccskomikus volt a komédia királya. De még mindig előfordul, hogy a közönség egyszerűen nem érti az amerikai vagy angol stand-up stílust. A szexről való viccelődés például még mindig nagyon problémás. Nem veszik jó néven, hacsak nem tudod igazán briliánsan előadni.”
És bár Bödőcs Tiborral az élen a politikai stand-up már jelen van a hazai színpadokon, etnikai humor alig létezik, és ami van, az is nagyon óvatos és kicsit sem szemtelen. Sokat elárul a magyarországi romák emancipációjáról és a többségi társadalom hozzáállásáról, hogy nincs igazán olyan roma stand-up komikus, aki a két világ határáról mindenkihez szólni tudna.
Ha a stand-up jelenetek túlságosan politikailag korrektek vagy tényleg rasszisták, akkor nem lesznek viccesek
„Dave Chapelle (amerikai fekete stand-up humorista) úgy vált a világ egyik legismertebb komikusává, hogy egész karrierje alatt fittyet hányt a politikai korrektségre, és folyamatosan mindenből, nemből, rasszból és szexuális identitásból is viccet csinált. »Eszembe jutott egy filmötlet. Hülyén hangzik, de ezt hallgassátok! Kiderül, hogy a földönkívüliek eredetileg a Földről származnak. Egy ősi civilizáció, ami elérte a csillagközi utazást, és több ezer éve elhagyta a Földet. Másik bolygóra mentek, de nagyon rémesen ment ott a soruk, ezért visszajönnek és úgy döntenek, hogy maguknak akarják a Földet. Egész jó ötlet, ugye? Űrzsidók lesz a címe.« Az utolsó fejezet című stand-up est első tíz percében járunk, amikor Dave Chapelle elsüti ezt a viccet, majd a szórványos taps és felháborodás hallatára hozzáteszi: »Ennél rosszabb is lesz, nyugi!« Részben igaza van: ekkor már túl vagyunk egy koronavírusos viccen, és azon a poénon is, hogy gyerekkorában molesztálta egy pap – de nem kell aggódni érte, mert tetszett neki. (…) Mindezek azonban csak bevezetőül szolgálnak, mert a lényeg csak ezután következik: Dave Chapelle az őt ért kritikákra reagálva újra célba veszi a MeeToo, a TimesUp és az LMBTQ+-mozgalmakat. Ezzel pedig akkora botrányt okozott, amelyet karrierje során talán még soha” – írta a Magyar Narancs egy 2021-es cikkében.
linkForrás
És valóban jó kérdés, hogy hol van a határ. Hol illeszkedik a cancel culture (eltörlés kultúrája) a cikk elején már említett jóindulatú sértésekhez? „A jóindulatú sértés szélső végein látszik, hogy az eltörlés kultúrája felütötte a fejét” ─ olvasható Craig Harper pszichológusnak a Cancel culture megöli a stand-up comedyt című írásában. Ha egy viccet sértőnek érzékelnek az emberek, az valószínűleg negatív érzelmek egész sorát, erkölcsi felháborodást és dühöt fog kiváltani. Ha a stand-up comedyt ideológiai szemüvegen keresztül nézzük, olyan vicceket is sértőnek fogunk találni, amikbe a készítők szándékai szerint szorult jóindulat. Márpedig, ha a stand-up jelenetek túlságosan jóindulatúvá válnak, az a veszély fenyegeti őket, hogy nem marad bennük semmi vicces. Mert végső soron a stand-up arról szól, hogy mondjunk ki bármit és sokkoljuk egymást. És aki feláll a színpadra, az minden komoly témából viccet fog csinálni. A humoristának nem az a legfőbb célja, hogy beszámoljon a bevándorló életmódról, hanem hogy megnevettessen. Viszont ha a komikus mindehhez nem elég autentikus, vagy tényleg rasszista, akkor az már úgysem lesz vicces.
A cikk megírásában közreműködött Háberman Dávid.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Tudjuk, Tibike!
„Öreg és bölcs barátom szerint az irodalom akkor született, amikor az ősemberek beszámoltak a tűz körül egymásnak a vadászat dicső izgalmairól, és az egyikük hazudott. Nem eltagadva például Tom Cooper vagy Rácz András munkásságának irodalmi értékét, lassan fel kell tennünk a kérdést: közelebb kerültünk a céljainkhoz, Ukrajna totális győzelméhez és Oroszország összeomlásához azzal, hogy hazudtunk egymásnak?
Putyin puding, rákos, meghalt, fél töke van, teljesen megbolondult, ki sem mer jönni a barlangjából, ha kijön, akkor dublőrök helyettesítik, valamint Ukrajna áttörte az összes orosz védelmi vonalat, útban van a Krím-félsziget felé, ahonnan a gyáva, háborúzni képtelen, rossz minőségű második világháborús ásókkal felfegyverzett, mosógépekből kiszerelt csipekből nyugati technológia nélkül rakétát nem gyártó, az Oryx adatbázis szerint (ami a brit titkosszolgálat után a második legmegbízhatóbb forrás) mínusz 1700 tankkal rendelkező, 95 százalékban elpusztult orosz hadsereg elmenekült. Oké, ezeket hallottuk az elmúlt évben, aki meg esetleg kételkedett ezekben a legjobb szakértők által kijelentett roppant hiteles információkban, az ugye orosz ügynök, Putyin csicskája, az emberiség ellensége, továbbá egy f@sz.
De akkor most, a 2024-es év elején tényleg tegyük fel végre a kérdést: előrébb vagyunk azzal, hogy hazudtunk egymásnak?
Mert komolyan érdekelne, hogy milyen logikai láncolatot tételeztünk fel amögött, hogy mondjuk Tom Cooper kielemzi, hogy ma is meghalt az összes orosz katona, miután gyalogsági ásókkal rázavarták őket az ukrán állásokra az alkoholista tábornokaik, és hogy győznek az ukránok? Meg elérték-e a Krím-félszigetet az ukránok annak köszönhetően, hogy Rácz András szerint Robert C. Castel orosz ügynök, valamint amatőr, mert nem pontosan definiálta a védelmi vonal fogalmát, amiből az összeset áttörték az ukránok? Mert rendben, az oroszok orkok, primitívek, gyávák, elfogytak, Robert orosz ügynök, de a 2023-as évet azzal zártuk, hogy győztek az ukránok?
Értem én a voluntarizmust, csak nem szeretem. Hiába írta meg Puzsér a 16 ezer forintos kifestőkönyvében, hogy az akarat hajlítja meg a valóságot, és mindezt elnevezte metafizikának (nem, nem az, ez Coelho gazdag hülyéknek), ettől a valóság érintetlen marad. Ahhoz cselekvésre van szükség. Mondjuk olyasmire, hogy ne csak műsorok sokaságában hadováljunk arról, hogy az európai ipar messze erősebb az orosznál, hanem gyártsunk alsó hangon havi 100 ezer tüzérségi gránátot.
De nem gyártunk, mert a gyártáshoz szükség lenne olyasmire, hogy alapanyag, gyártósor és szakértelem, és ezekből csupán három összetevő hiányzik.
Mert a kurva erős európai ipar rendkívül komoly GDP-adatokat produkál például élményfürdő-szolgáltatásból, csak azt nemigen tudjuk rádobni az oroszokra. Nem ártana, ha rendelkeznénk olyasmivel is, mint füstmentes lőpor. Aminek az alapja a cellulóz-nitrát, ami tulajdonképpen egy könnyűipari melléktermék. Rogyásig van belőle mindenhol, ahol van könnyűipar, gyártanak pulóvert meg cipőt, csak hát azt kiszerveztük pár évtizede Ázsiába, mert azok ugye primitív emberek, szeretnek éhbérért dolgozni, olyanok, mint a ruszkik, csak barnábbak.”
Pestiscárok?2024 ben is a debilitás útján igaz szolga?
Szar dolog, ha így az év elején máris a pofádba verik az igazságot, igaz, dollárrabszolga? 😛