Az amerikai mintára kialakított, hungarikumnak is besorolt hazai védőnői rendszer egyre komolyabb szervezeti és finanszírozási anomáliákkal küzdött a korábbi években. Idén nyáron államosították ezt a szektort is, önkormányzati helyett központi, kórházi irányítás alá került a védőnők túlnyomó része. Egyelőre kevésbé látszik az átszervezés hátterének szakmai oldala a szakszervezet szerint. A jelenlegi védőnői körzetek között jelentősek a különbségek, ezeket is bemutatjuk ebben a cikkben.
Nagyjából száz éve alakult ki egy eleinte döntően külföldi finanszírozású szervezet, a hazai védőnői szolgálat. A csecsemőgondozás területén ugyanis már XIX. század végén is borzalmas állapotban volt Magyarország.
Magyarországon ötből egy csecsemő meghalt egyéves kora előtt, ami a fejlett országok közül az egyik legrosszabb aránynak számított.
Hullottak a gyerekek
A hazai gyerekek extrém gyenge túlélési esélyeit több probléma okozta, a higiéniai gondoktól kezdve az ostoba és káros hagyományokon át az általános tudatlanságig.
Hozzátéve, hogy általános megbízható abortusz híján az országban a törvénytelen gyerekek több mint harmada nem élte meg az egyéves kort, amivel Budapest és Bécs tartotta az Európa-rekordot a XIX. század végén.
„Ma még Magyarországon egyetlen egy klinika sincs, ahol a kitűnő, Budin-féle (Pierre-Constant Budin, a modern perinatális orvoslás egyik úttörője – a szerk.) példára a csecsemők számára konzultációt rendeztek volna be. (…) Ha a bábatanító tankönyvet megnézzük, csak magyarázatát találjuk meg annak, amit a mindennapi életből is tudunk, hogy a bábák a csecsemőtáplálás és -gondozás kérdéseiben kellőleg kitanítva nincsenek” – panaszkodott Berend Miklós, a Fehér Kereszt (mai Tűzoltó utcai gyermekklinika) főorvosa 1910-ben.
Berend külön a kórházak tudatlanságára hozta példaként, hogy az egyik akkori magyar sztárnőgyógyász szerint a koraszülöttekkel nem érdemes bajlódni, hiszen „úgysem életképes az ilyen gyerek”.
A buta hagyományok, tévhitek, babonák manapság is veszélyesek
Ilyen helyzetből alakult ki a hazai védőnői szolgálat 1915-től Stefánia belga hercegnő javaslatára. Kezdetben csak egy hathetes tanfolyamú képzéssel, döntően a csecsemőhalandóság javítására és a hazai babonák és ismerethiány ellen.
A súlyos félreinformáltság ma is lehet életveszélyes, de a múlt század elején még olyan, általánosan elterjedt káros hagyományokkal is le kellett számolni, mint amikor szerte az országban hatékonynak tűnő mákfőzetet vagy pálinkás kenyeret adtak a síró csecsemőnek, vagy anyatejet csöpögtettek a gyerek szemébe; azt gondolták, hogy a gyerek mellkasi fájdalmát démon okozza, a nő pedig meghal, ha szülés után hagyják aludni egy kicsit. Ma már tudjuk, hogy ha egy csecsemő megsebesül, a legkevésbé sem értelmes gyógymód egy idegen nő menstruációs vértől piszkos bugyijának mosóvizében fürdetni.
Főként külföldi, leginkább amerikai szereplők – az Amerikai Vöröskereszt és a többek között a védőnői fizetéseket álló Rockefeller Alapítvány – finanszírozásával sikerült lényegesen professzionalizálni a tevékenységet nagyjából egy évtizeddel későbbre.
Híradó 1938 februárjából
Az amerikai segítség azzal a feltétellel jött, hogy a védőnők amerikai mintára általános egészségügyi ismeretterjesztést és családgondozási támogatást is nyújtsanak, ne kizárólag a csecsemőhalálozás ellen lépjenek fel.
A későbbi fő projektvezető, a vitatott megítélésű Johan Béla adatai alapján egy tíz éve dolgozó védőnő alapbére 1938-ban havi 150 pengő volt, a tanítókéhoz hasonló szinten, ami bőven átlag feletti fizetést jelentett. Abban az évben a gyári munkások átlagbére száz pengő körül volt, így ha a mai hazai gyári munkások béréhez viszonyítjuk, olyan, mintha ma egy ilyen védőnő havi 574 ezer forintos bruttó alapbérről (kedvezmények nélkül ez durván 380 ezer forintos nettót jelent) indulna. Ehhez jött még a szolgálati helynek megfelelő lakáspénz, a kiszállásokhoz fuvar vagy a fuvardíj finanszírozása, és a hat óránál hosszabb kiszállások után ebédpénz.
Ez végül így valósult meg. A védőnők a várandós nők szűrésétől kezdve a fogmosás szükségességén és az illemhely tisztán tartásán át a helyi asszonyok főzési vagy betegápolási oktatásával is foglalkoztak, a program pedig érdemi eredményeket hozott.
Később, a második világháború után már inkább a helyi orvosok asszisztenseként számítottak a védőnőkre.
A hetvenes évek végén kapott újabb lendületet a szervezet, amikor komolyabb szerepet szántak nekik a szocialista családtervezésben, és többek között főiskolai végzettséghez kötötték.
Súlyosbodó gondok
Mostanára a megváltozott körülmények miatt új gondok miatt repedezik az azóta hungarikumnak is felírt konstrukció. Mindez a védőnői rendszer idén nyári államosításával került újra napvilágra, de fő problémáikra egyébként évtizedek óta nem született tartós válasz.
Egyrészt mára főleg nem a szemmel veréssel vagy a mákteázással kell foglalkoznia a védőnőknek, hanem
lényegében teljes családgondozást várnak már el tőlük,
másrészt az iparág is bonyolultabb lett, sokkal nagyobb csapatok folyamatos együttműködéséből áll össze a modern egészségügy.
Harmadrészt az ország is átalakult, egyebek mellett például egymillió fővel kevesebben élnek Magyarországon, mint ötven éve, de a népességváltozás területileg igen eltérő.https://www.szabadeuropa.hu/a/vedono-allamositas-korzetek-kulonbsegek/32727049.html