Belelapoztam, beleolvastam, úgy maradtam. Ahogy mondani szokás: nem bírtam letenni. Kiderült, hogy ezt konkrétan nekem találták ki. Hogy erre van szükségem.
Életem különböző szakaszaiban előfordult már, hogy bizonyos könyvek különleges hatást gyakoroltak rám. Ilyen volt az 1981-es kiadású Rockévkönyv, amit 1982 nyarán vásároltam meg egy hajdúszoboszlói közértben, és a benne olvasható URH-, Kontroll Csoport-, Bizottság- és Bereményi-szövegek egy-két interjúval – Nagy Attiláéval, Pajor Tamáséval – karöltve új irányba terelték az életemet, úgy is, hogy maguk a dalok nem is juthattak el hozzánk, sokkal-sokkal később hallottuk azokat. De ilyenek voltak a Borkalauz első évjáratai is, Rohály Gáborék szakirodalmi munkássága is kellett hozzá, hogy belehabarodjak a 90-es években ébredező hazai borkultúrába.
(És akkor a szépirodalomról még nem is beszéltünk – sokat nem fogunk, mert nem tartozik ide –, Berkes Péter Utánam, srácok!-jától J. D. Salinger Zabhegyezőjén és Gion Nándor Latroknak is játszottján át Erlend Loe Dopplerjéig, idézet: „Nem bírom az embereket. Nem bírom, amit csinálnak. Nem bírom, amit mondanak. Nem bírom azt, amilyenek.”)
Valami hasonlót művelt most Tenczer Gábor ezzel a Budapest Outdoorral. Nem kérdés, nélküle sem voltam totálisan fogalmatlan, tisztában vagyok vele, hogy mennyi mindenre jó az internet, használtam a Kirándulástippeket, szegről-végről a Szépkilátást is, de a könyv új szintre emelt engem szőröstül-bőröstül.
A Budapest Outdoor kereken száz sétát-túrát tartalmaz Budapesten és a közelében – Budai-hegység, Pilis, Visegrádi-hegység –, igen rövidektől, félórásaktól húsz-egynéhány kilométeresekig, a hozzájuk kötődő sok-sok látnivalóval, térképekkel, leírásokkal, pihenőhelyekkel, mindennel. Nem gondolom, hogy hibátlan lenne – a térképek pl. lehetnének kevésbé elnagyoltak, áttekinthetőbbek –, de hogy egy magamfajta kezdő számára perfekt kiindulópontot ad mindenhez, ami létezik errefelé a természet lágy ölén, az fix.
A használatának nem az a módja – szerintem –, hogy egy az egyben sorra vesszük és végigtoljuk a túrákat, kezdve az elsővel, végezve a századikkal, habár azt is lehet, szoktam úgy is. De máskor emígy csinálom: olvasgatom (már-már mint olvasmányt, vagy mint anno a Borkalauzt), kedvet kapok valamelyik impulzusponthoz (ami lehet hegy, völgy, szikla, szurdok, rét, kilátó, kutyafüle), felmérem, mennyi időm juthat valamire aktuálisan, és összerakok egy útvonalat. Ha rövidebb és egyszerűbb, akkor fejben, ha bonyolultabb, neten és telefonon – menet közben is használom a Mapy.cz-t, erről az appról is a könyvből tudtam meg, hogy milyen vagány –, és masírozok, mint a meszes. Általában annyit, amennyit a leírás alapján kalkulálhatóan masíroznom kell, persze megesik, hogy valamivel többet.
Hárs-hegy, Róka-hegy, Újlaki-hegy, Kálvária-hegy, Oszoly-csúcs, Nagy-Szénás, Nagy-Kevély megvolt (meg sok más ezeken kívül is, egyet-kettőt mondok, kézenfekvőeket, amik hallatán nemhogy a profik, a képzettebb amatőrök is ki fognak kacagni: szégyen, nem szégyen, eleddig nem jártam a budai zöld első szakaszán, a Gellért-hegy Dunára néző oldalában, fergeteges, ugyanúgy, ahogy a Guckler sétány vagy a Glück Frigyes út az Oroszlán-sziklával, vagy a Farkas-hegy a vitorlázórepülősök emlékművének hűlt helyével), de van még hova mennem bőven. A legelégedettebb mindenestre akkor voltam, amikor egy szuszra letudtam az Újlaki-, a Vihar- és a Hármashatár-hegyet, egészségemre.
Nem kérdés, ha messzebbről pillantok rá produkcióimra, akkor látszik, hogy ez így még semmiség. Nekem azonban nagyon is valami. Háromszettes pingpongmeccset rég nem játszottam – tervezzük, tervezgetjük, hogy fogunk, hónapok óta, rendre kútba esünk –, de nemhogy a pár kilométeres séták nem fárasztanak már, szabályosan vágyom a hegymenetekre is. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy felszaladok könnyedén bármelyikre, mint a zerge, de hogy kevesebbszer kell megállnom fújtatni, mint azelőtt, az tagadhatatlan. És ha egy hét elmegy úgy, hogy rövidebb futamra, futamokra sem adódik lehetőség, elvonási tüneteim keletkeznek. Amikor november végén elkapott a kovid, abba szabályosan belebetegedtem. Mármint nemcsak szó szerint, hanem képletesen is.
Tanulság 1: idősebbek is elkezdhetik. Tanulság 2: olvassanak mindennap.
A könyvet nyilván vissza kellett vinni a könyvtárba, de még mielőtt lejárt volna a határidő, vettünk belőle egyet. El ne felejtsem: a Bölcső-hegyre felfelé a nyugisabb utat választottam, a meredek roppant meredek volt lefelé is, de egyszer bizisten megcsinálom fordítva.
(Disclaimerféleség: Tenczer Gáborral a nullanullás és a tízes évek fordulóján ugyanabban a szerkesztőségben dolgoztunk, ez azonban semmilyen módon nem befolyásolta ennek az írásnak a megszületését és a tartalmát, miként az sem, hogy most ő a konkurenciánál tevékenykedik. Tenczer Gábor: Budapest Outdoor, Corvina Kiadó, 2022)https://jo.444.hu/2023/12/25/a-konyv-ami-megvaltoztatta-az-eletemet