Kedvencek – Vitéz Dobó várkapitány uram! Jön a török!
– Azt a kirielejzumát! Marhákat, jószágokat behordani, falakat megerősíteni! Dolgozzanak a fegyverkovácsok, az asszonyok főzzenek szurkot a falak tetején! No pasarán, hogy kissé ahistorikus legyek!
– Más utasítás jött őfelsége udvarából. Készüljünk az átadásra, azt írja a tárnokmesterség építés- és ökrösszekérfejlesztési főfőispánja.
– Átadásra?! De hát ki nyújt orvosságot az fene török áfiumra, ha nem mi?! Ki lesz védbástya a kereszténység várfalán a rosszhitű hordák ellen?
– Nincs pénz az efféle marhaságokra őfelsége kincstárában, azt írják. Vége a végvárrendszernek, a várakat átveszik a jó nábobok, derék pasák, meg a Hazavágyó Janicsárok Katolikus Legényegylete. Meg az egyház, ha már így a kereszténységért tetszik aggódni. Most jöve fel Márton, az oroszi pap, hogy az átadás-átvétel menetrendjét ismertesse.
– Márton? Aki Drégelynél dolgozik?
– Az, az. Kiváló szakember, a Szondi várkapitány úr is nagyon dicséri. Nemcsak a vár átadását vajazta le, de az ezüstöt, aranyt, sok nagybecsű marhát is rendben leboltolta. Még a humán erőforrásokról is gondoskodott: a várkapitány úr két apródjának remek állást szerzett a showbizniszben. Az Oszmán Birodalom jövőre őket indítja az Eurovíziós Dalnokfesztiválon az eunuch-kategóriában. Szóval, átadjuk a várakat.
– Mindet?
– Hát… ahonnan szép a kilátás. Magos Déva várában most bővítik a tetőteret, bár a kivitelezővel apróbb gondok vannak. Szép Eger vára sokkal jobb fekvésű, és elfér rajta egy helikopterleszálló is. Már dolgoznak is a terveken a szakemberek. Jó referenciáik vannak, ők alakították át összkomfortos betonsilóvá a diósgyőri várat, és elnyerték a zsámbéki tendert is.
– És mennyit fizetnek ezért a törökök?
– Semmit! Nem vagyunk mi zsi… izé, kalmárnépek! Meg technikailag nem is a törökök, hát hová lenne akkor a szuverenitásunk? Jó magyar nábobok alakítottak konzorciumokat török befektetőkkel. Felújítás, üzemeltetés. Héttorony Korlátlan Felelőtlenségű Kivéti Társaság, az a neve. Csák úr az elnök-vezérigazgató, a néhai Csák Máté úr ükunokája.
– A Csákok nem haltak ki már vagy kétszáz éve?
– A Csákok soha nem halnak ki.
– Nos, akkor nincs mit tenni. Kivonulunk. Szóljon Hegedűs hadnagynak, hogy intézze a dolgot. És figyeljen oda arra a ci… a Sárközire! Teljesen erkölcstelen ember, a végén még ellopna valamit, vagy mit tudom én. Végeztünk?
– Még ezeket a papírokat kellene átnézni.
– Ezek mik? A tulajdoni lapok?
– Jaj, dehogy. Azokat már elintézték a deákok és jurátusok. Ez a promóciós anyag. Egyenesen a Tinódi Dalfaragó Sebestyén urat kértük fel az elkészítésükre.
– Na, hadd lássam! „Summáját írom Eger várának/ Az rendben történő szíp átadásának/ Nagy fene örömét király udvarának/ Jövőre nyitunk, biowellness, borlakomák, lakosztályok külön jacuzzival!” Míves! De mi lesz az országgal?
– Nem értem a kérdést.
A szerelvények rövidtávú utazásra helyjegy nélkül is igénybe vehetők, hosszabb távon pedig mindannyian halottak vagyunk.