Miskolc, január 19.
A polgári bíróság után immár a honvédtörvényszék is ítélkezett a hírhedt betörővezér, Hunyadi József felett. A tegnap kihirdetett ítéletben büntetését 20 évi súlyos börtönre emelték.
A történet kezdete hosszú időre nyúlik vissza. Hunyadi József már 14 éves korában a rendőrség lakója volt. Bár jó családból származott – apja főmozdonyvezető volt – apróbb ügyek miatt, mint csavargás, lopás, már gyerekként is gyakran előállította a rendőrség. A fiú leleményessége, ravaszsága és ügyessége már akkor föltűnt a detektíveknek. Az időközben géplakatosként dolgozó fiatalembert a nagy háború idején lévő mozgósításkor elvitték katonának, de huszonnyolc hónapi harctéri szolgálat után, mint vitézségi éremmel kitüntetett tizedes hazakerült szabadságra s többet nem is ment vissza a frontra. A fiatalember fegyvert szerezve kivetette magát a Miskolcot környező hegyekbe, két éven keresztül élt a régi betyárvilágra emlékeztető kóbor, tolvaj és rabló életet. Tíz-tizenöt fős bandájával, kik között számos katonaszökevény előfordult, megszámlálhatatlan fosztogatást, rablást követett el, s állandó rettegésben tartotta városunk környékét.
Az akkori katonai és polgári rendőrség heteken át hiába követett el mindent, hogy ártalmatlanná tegyék, egyre súlyosabb bűncselekményekkel fokozta az akkori zavaros idők kétségbeesett bizonytalanságát. A katonai rendőrség időközben megállapította, hogy ő a tolvajbanda feje és hajtóvadászatot indított ellene. 1917. március 14-én az esteli órákban csaknem fülön csípték a detektívek, de megszökött. Hajsza indult utána és bár a vasúti kolónia egyik padlásán elfogták, ismét sikerült kereket oldania. 1917. május 4-én katonai rendőrök akadtak a nyomára, a házat körülvették, de Hunyadi az ablakon kilőtt, megsebesített egy Néma nevű katonarendőrt, majd a ház túlsó oldalán menekült el üldözői elől. Hunyadi elhagyta Miskolcot és lopott holmiját eladva a Munkács melletti Beregleányfalvára ment rokonaihoz. Azt tervezte, hogy átszökik az oroszokhoz, majd Ázsián keresztül Amerikába megy. A katonai rendőrség azonban értesült hollétéről. Hunyadit az egyik éjjel csendőrök lepték meg alvás közben, megkötözték és visszahozták Miskolcra. Kihallgatták, majd a Búza téri laktanyában tartották megvasalva, éber őrizet alatt. Május 19-én azonban a rablóvezér valahogy leoldotta a bilincset a lábáról és hiába őrizte hat katona, megugrott.
Hunyadi József közel egy évig távol volt Miskolctól, de 1918 májusában ismét híre ment, hogy visszatért és a görömbölyi erdőben van rejtekhelye. A rablóvezér közben bűnbandájával folytatta rablásait, de hamarosan súlyosabb bűntettek is száradt lelkén. Első gyilkosságát 1918. május 28-án követte el Hejőcsaba határában. A veszélyes bűnöző délelőtt 10 óra körül a Gurító közelében levő dombokon időzött egyik társával, Baranyi Peska Jánossal, amikor Diószegi Imre csendőrőrmester és Csabai népfölkelő igazolásra szólította fel. Minthogy a két gyanús külsejű ember igazolni magát nem tudta, Diószegi elküldte Csabait a csendőrlaktanyára, hogy láncot hozzon. Midőn a népfölkelő eltűnt a láthatárról, Hunyadi meg akart szökni, de Diószegi nem engedte el. Dulakodni kezdtek, amely során Hunyadi került a csendőr fölé, előrántotta Browning revolverét és szerencsétlen áldozata bal orránál az arcába lőtt. Az őrmester azonnal meghalt.
Az immár gyilkos rablóvezér társával elszökött a tett színhelyéről és a tapolcai erdőben rejtőzött el. Utóbb a pályaudvaron próbáltak felkapaszkodni egy Nyék felé induló tehervonatra, de a vasutasok észrevették őket és leállították a vonatot. Hunyadi és társa futásnak eredtek és a Martin-telepre menekültek. Ekkor már sokan üldözték őket. Kimerülve a fáradságtól végső elszántságukban egy háztetőre mentek fel, lent az üldöző tömeg fogta körül őket. A menekülés lehetetlen volt. Ekkor elkeseredésükben a ház fedelének cserepeivel kezdték hajigálni a lenn maradottakat. Mikor cserepeket nem tudtak felszedni, akkor a ház kéményét bontották szét és annak tégláival próbálták távol tartani a tömeget. De a lent lévők a rájuk hulló köveket visszahajigálták. Az egyik Baranyit fején találta, s a rabló az ütéstől elszédülve lebukott a földre. Üldözői elfogták, de Hunyadi a nagy zavarban az Erzsébet kórház felé vette útját. A tömeg nyomába eredt, s már-már utolérték, mikor egy forgópisztolyból az üldözők felé lőtt, így inkább felhagytak kergetésével. Hunyadi az Avas irányába menekült, ahová azonnal utána ment egy sereg rendőr és katona. A detektívregénybe illő hajsza csak 1918. július 9-én hozott eredményt. Alsózsolcánál fogták el, miután testébe 33 sörét és 3 fegyvergolyó hatolt. Később átvitték a Rudolf laktanyai tartalékkórházba, ahol operációt hajtottak végre és kiszedték testéből a söréteket, karjából, combjából a golyókat. A gyilkos rablóvezér ellen megindult a büntetőeljárás, ám Hunyadi decemberben a Fazekas utcai fogházból ismét kereket oldott.
Hunyadi bandájával ezután is folytatta bűnös életét, újabb és újabb bűncselekményeket egymásra halmozva. 1919. február 17-én, egy esős, sötét, téli estén társaival együtt a miskolci vasúti szertárba betört. A betörést észrevették s az őrök üldözőbe vették az éjjeli rablókat. Hunyadi és társai egy vasúti kocsi alá menekültek s mikor látták, hogy rejtekhelyüket felfedezték, a sötétben egy lövést adtak le, mely az egyik üldöző őrt, Bonta Józsefet hasán találta. Bár az őrt még sikerült kórházba szállítani, életét megmenteni már nem tudták, másnap belehalt sérüléseibe.
A proletárdiktatúra izgalmai után a város már-már elfeledte Hunyadit, de ősszel ismét arra figyelt fel a rendőrség, hogy szaporodnak a betörések, lopások és a volt csendőrgyilkosra gyanakodtak. Megfigyelés alá vetették tehát a gonosztevő szüleinek Lenke utcai házát és október 28-én el is fogták őt. Hunyadi egy ruhásszekrényből került elő, nem állt ellen, engedelmesen megadta magát. A bitang bandavezért tolonckocsival a rendőrségre vitték, majd az ügyészségi fogházba helyezték el.
Közben egymás után kerültek hurokra a rablóbanda tagjai, s a nyomozás eredményeként sokasodtak a Hunyadi elleni vádak. Januárban orgazdaság miatt hallgatták ki egy Templom utcai betöréssel kapcsolatban, amelyet bűntársai követtek el, de a szajrét ő vásárolta meg tőlük, majd adta tovább jó áron. A hatóságok a rablók mellett az orgazdáikat is lefülelték és bíróság elé állították, de 1920 februárjában elfogták öccsét, Hunyadi Lászlót is egy Széchenyi utcai rablás friss tetteseként.
Az akkor húszas évei közepén járó rablóvezér ismét a szökést kísérelt meg, ezúttal a miskolci kir. ügyészség fogházából. Hunyadi 1920. április 5-én a fogház második emeleti cellájában raboskodott az egyik társával, erősen megbilincselve. A vakmerő betörő azonban kiszabadította magát bilincseiből és az ablak reteszvasát lefeszítve hozzáfogott a vastag fal kibontásához. Emberfeletti türelemmel, öt órai munka után egy nyílás tátongott a cella falán. A gonosztevő bandavezér a nyíláson keresztülbújva a másfél méternyire húzódó villámhárítóra kúszott át nagy ügyességgel, majd a sötét éjszakában nesztelenül lecsúszott a fogházudvarra. Itt egy üres hordó alá bújt, hogy majd alkalmas pillanatban a kerítésen átvesse magát, a posztoló fogházőr azonban észrevette, s bekísérte az őrszobába. A hírhedt rablógyilkost ismét megbilincselték és új cellájába kísérték.
Az ügyészség közben lázasan dolgozott, hogy összeállítsák a notórius betörő bűnlajstromát. Két vádirat készült ellene. Az egyikben rablással párosult szándékos emberölés bűntettével vádolták a Bonta-gyilkosság okán. Bár Hunyadi tagadta a gyilkosságot és állította, hogy bűntársai fegyveréből dördült el a halálos lövés, Szabó és Takács vallották, hogy a szertárőr gyilkosa vezérük volt. A másik vádirat egy rablási kísérlet és hat rendbeli lopás bűntette miatt készült ellene, amelyeket 1919 őszén követett el társaival, Gál Béla lakatossal, Kovács József – betörőnevén Jugesz – mozdonyfűtővel és Gulyás Gyula lakatossal együtt.
A miskolczi kir. törvényszék 1920. június 15-én kezdte meg főtárgyalásukat nagy érdeklődés mellett. Hunyadi mellett vádlottként Takács Sándor és Kertész Szabó Mihály ültek. Hunyadit az ügyészség szándékos emberülés és rablás miatt vádolta meg, míg társait bűnrészességgel. Hunyadi elismerte, hogy 1919 februárjában részt vett a vasúti szertár feltörésében, a gyilkosságot azonban szerinte Székely János – kit tavaly az oláh katonák agyonlőttek – követte el. Hunyadi Józsefet Bonta József vasúti szertárőr meggyilkolása és számtalan betörés miatt szándékos emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek és 15 évi fegyházra ítélte. Bűntársai, Takács Sándor és Szabó Kertész Mihály 10 évi fegyházbüntetést kaptak.
Fellebbezés folytán az ügy a debreczeni ítélőtáblához került. A tábla Kulin Imre kúriai bíró elnöklete alatt 1921. augusztus 4-én tartott tárgyalást. Eőry Kálmán dr. kir. ügyész a bűntett minősítésének megváltoztatásával az ítélet súlyosbítását, míg Brück István dr. védő annak enyhítését kérte, hivatkozva arra a körülményre, hogy az eset idején oly sötét volt, hogy látni nem lehetett, s különben sem állapítható meg, hogy a lövést Hunyadi vagy a szökésben lévő Székely tette-e. A bíróság rövid tanácskozás után Hunyadiék elsőfokú ítéletét hagyta helyben. Az ítélőtábla határozata ellen úgy az ügyész, mint a vádlottak védői perorvoslattal éltek. Ügyük így a kúriához került, amely a tegnapi nap során az ítéletet jogerőre emelte. Az ítélethirdetésen megjelentek Hunyadi szülei is, akik szomorúan vették tudomásul a végleges bírói döntést.
A gonosztevők megkezdték hosszú büntetésük letöltését, de a gaz rablóvezér hamarosan újra hallatott magáról. Háromszoros szökési kísérletek után szigorított fogságot rendeltek el vele szemben, amit fölpanaszolt, mikor ügyével összefüggésben tanúként hallgatták meg egy büntetőügyben. A tárgyaláson a gaz rablógyilkos először azzal lepte meg a törvényszéket, hogy bírói kérdésre egyetlen egykori társát – köztük saját szüleit! – sem ismerte meg. Hunyadi egyértelműen elmebajos benyomását keltette és jajveszékelő hangon tört ki:
– Nagyságos elnök úr, az Istenre kérem mentsen meg… Meg fogok őrülni a fogházban…. Úgy bánnak velem, mint egy kutyával. Állandóan sötétzárkában tartanak hosszú bilincsen, ütnek, vernek, pofoznak és éheztetnek… A veszett kutyának is jobb dolga van, mint nekem, azt legalább agyon lövik. Bár lőnének engem is agyon… Megfullok nagyságos uram a börtönben. Levegőt és napvilágot kérek… Vagy lőjenek agyon, mint egy veszett kutyát!”
Hunyadi elmeállapotát az ügyészség kivizsgálta, akár rabtartási helyzetét, s utóbbin javított. A bükki bandavezér büntetése letöltését hamarosan a szegedi csillagbörtönben folytatta, de 1923-ban a katonai ügyészség is vádiratot nyújtott be a miskolci honvédtörvényszéken a Diószegi Imre csendőrtiszthelyettes 1918-as meggyilkolása, szökés bűntette és más cselekmények miatt. A katonai vádhatóság azért csak ily későn jelentkezett, mert meg kívánta várni a polgári büntetőbíróság jogerős ítéletét. A katonai szervek eljárását az indokolja, hogy Hunyadi a kérdéses időben katonaszökevény volt, s mint ilyen a katonai bíróság illetékességi körébe tartozik. Az ügyészségnek nem volt könnyű dolga. A csendőrgyilkosság iratai 1918-ban a kassai hadbírósághoz, majd a forradalom alatti megszállás idején Nyíregyházára kerültek. A mozgalmas időkben a gyilkosság iratai részben elkallódtak. A megmaradt irományokból kellett a bűnügy egész komplexumát egybeállítani és a hiányzó iratokat kiegészíteni.
Hunyadi közben a szegedi csillagbörtönben folytatta büntetése letöltését. A katonai bírósági eljárás azonban jelentősen késlekedett. A főtárgyalást többször is kitűzték, így 1923 júliusára, 1924. januárra, majd 1926 tavaszára. 1926 májusában felmerült, hogy a már hét éve börtönben sínylődő rablógyilkost feltételesen szabadlábra helyezik, arra azonban nem került sor. 1927 szeptemberére ismét kitűzték a már Vácott raboskodó Hunyadi katonai büntetőpörét, a tárgyalás azonban váratott magára. Tavaly decemberben azzal került az újságok hírei közé, hogy hat évnyi munkájával kenyérbélből megmintázta a vajdahunyadi vár négy négyzetméternyi, közel egy mázsa súlyú mását. A „szobormunka” csaknem az egész celláját elfoglalta, mígnem azt édesapja haza nem szállította. Az önmagában is különleges alkotás nem csak kívülről volt megtekinthető, a vár tetejének leemelése után a belső térben egy hatalmas emelet táncterem tárul szemünk elé, benne cigányzenekarral, koszorúkkal, táncoló párokkal. Az egész vár négyfelé nyílt, s a vár alsóbb termei is részleteiben kidolgozottak. A földszinten ebédlő, szomszédságában falain vadászfegyverekkel pipázó és további szobák láthatók. A vár jobb sarkában a várúrnő hálószobáját álmodta meg Hunyadi. Itt már huncutul dolgozott a fegyenc fantáziája, mert a szép hálóteremben a várúrnő éppen hogy lefeküdni készült. Húzta a harisnyáját és már csak a hálóing volt rajta.
Hunyadi tehát aktív művészkedéssel tengette életét, míg nem tegnap sor került katonai perének főtárgyalására. A miskolci honvédtörvényszék előtt a rettegett bandita idegesen, szinte magánkívül ordította: – Ha a bíróság bűnösnek talál, ítéljen golyóáltali halálra! Talán összebeszélt Demjantsik Béla ügyésszel, aki szintén halálbüntetés kiszabását kérte a vádlottra. A katonai büntető törvényszék azonban egyiknek sem engedve, Rieger József huszárezredes vezetésével oly döntést hozott, miszerint 20 évi súlyos börtönre ítéli, s ebbe a Kúria által már kiszabott 15 évi fegyházbüntetést beszámítja.https://bomie.hu/a-bukki-rablobandavezer-20-ev-bortont-kapott/
Régen ez a névtár még nem politizálással foglalkozott.