„Boldog lennék, ha sikerülne felkutatnunk az alkotót, de sokat nem segítene, ha tudnánk, hogy Kovács Béla volt. Ha egy ismertebb névről lenne szó, már kiderült volna” – véli a 70-es években készült plakátsorozat egyik tulajdonosa. A különösen élénk színű pannókat – melyek egy Miskolchoz közeli víkendház tetőszerkezetéből bukkantak elő két éve – január 5-étől a Marczibányi Téri Művelődési Központban láthatja a nagyközönség.
A magyar és külföldi filmeket beharangozó 24 darab teljesen egyedi, kézzel festett filmplakát – úgynevezett pannó – 1971 és 1975 között készülhetett. „Azért borsodi, mert ott találták meg, Warhol pedig a színek miatt” – mondja Badits Marcell alias Plakátfiú, aki Sombor András gyűjtővel vásárolta meg a moziplakátokat, s teszik most időszakos kiállításokon elérhetővé a nagyközönség számára.
Két évvel ezelőtt, egy Borsod megyei nyaraló tetőszerkezetének bontásakor a palatető és az álmennyezet között találták meg a vastag papírra festett plakátokat, amelyek ebben az újrahasznosított minőségükben több évtizeden át hang- és hőszigetelőként szolgáltak – valójában ennek köszönhetik az enyészettől való megmenekülésüket is. A mintegy 80 darab plakát közül sok már sérülten került elő:
némelyiken szögnyomok voltak, vagy megrágta az egér, ráömlött a petróleum.
„Pár darabot ezért ott is kellett hagyni, nem az egészet vettük meg” – meséli Badits Marcell.
Ahogy egy korábbi, a Klebersberg Kultúrkúriában megrendezett kiállítást, úgy most a Marczibányi térit is Árendás József grafikusművész, Munkácsy-díjas Érdemes Művész és Bakos István, Ferenczy Noémi-díjas tervezőgrafikus nyitja majd meg. A korábbi megnyitón mindketten méltatták a „borsodi Warholt”; szerintük biztos kezű, kiforrott stílusú művész munkáiról van szó.
Ami az ismeretlen plakátkészítő színhasználatát illeti, az Badits szerint igen kirívó: „azért neveztük el »borsodi Warhol«-nak, mert egyetlen kortársára sem volt jellemző az ilyen élénk színek használata, s az ennyire pop-artos látványvilág”.
Ezek a plakátok úgynevezett kirakatfotók – amelyek egy-egy jelenetet ábrázolnak – alapján készültek. Filmenként akkoriban 30-40 kirakatfotót is készített a standfotós, akinek az volt a dolga, hogy végigfotózza a forgatást. A borsodi képkollekció egységes összképet mutat, mivel mindegyik az adott film főszereplőjét vagy központi figuráját emeli ki a jelenetből, művészi értékű portréját adva olyan híres színészeknek mint Dustin Hoffman, Charles Bronson, Anthony Quinn, Natalie Wood vagy Jack Nicholson.
Ezeken a plakátokon az is remek, amit ábrázol és az is, ahogyan
– fogalmaz Badits Marcell.
Kishonthy Zsolt művészettörténész visszafogottabban nyilatkozik; mint mondja, minden városban volt moziüzemi vállalat és „mindenhol volt egy ember, aki ilyen képeket tudott készíteni – csuklóból”. Kishonthy nem nevezné egyedinek ezek a plakátokat, mivel fotó után készültek: kivettek egy filmkockát a filmből, azt „lekeményítették”, vagyis levették a tónusokat, hogy csak fekete-fehér maradjon a kép („Che Guevarát szokták így ábrázolni”), majd ezt diavetítővel felvetítették egy kartonra. Ezt festette meg aztán a plakátkészítő.
Mivel ritka, hogy valaki egy személyben jó festő és címfestő is legyen, és ez esetben a szöveg is nagyon profi munka, a gyűjtő feltételezi, hogy a plakátokat ketten készítették: egyikük megfestette, másikuk ráírta a szöveget (film címe, rendezője, vetítés időpontja).https://magyarnarancs.hu/kepzomuveszet/ujra-kiallitjak-a-borsodi-warhol-moziplakatjait-264555?utm_source=facebook&utm_medium=referral&utm_campaign=MN