A Biblia és a legfontosabb zsidó és keresztény vallási dokumentumok bölcs ravaszsággal azt tanítják az embernek, hogy ne legyen bosszúálló: ezt majd megteszi helyette az Isten. A Tízparancsolat közül a második így utasít: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, sőt más helyen még arra is biztat, hogy „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak”.

Ezért jelenik meg azután az Isten mint bosszúálló: “Az Örökkévaló a bosszúállás Istene! Bosszúálló Isten, jelenj meg ragyogva! Az Örökkévaló megbünteti a hamis bírókat, a gonosz uralkodókat! A saját fejükre fordítja vissza gonosz tetteiket, szétszórja és elsöpri őket a földről! Örökkévaló Istenünk, pusztítsd el őket teljesen!” (Zsoltárok, 94)

Donald Trump mostanában újabb elnöki turnusára pályázva – mint életében eddig is – nem kívánja Istenre hagyni a bosszúállást, s egyre gyakrabban az igazságosztó szerepében lép fel. Mint egyik nagygyűlésén mondta: “Én vagyok a ti harcosotok, én vagyok a ti igazságotok. És akiket elárultak és megbántottak, én vagyok a ti bosszútok”. A bosszú célpontjairól egész listát terjesztett elő: “kisöpörjük a globalistákat, a kommunistákat, a politikai osztályt, amely utálja országunkat, a hazug sajtót, és örökre megszabadítjuk ezektől Amerikát”.

A sajtót, mely nem őt támogatja, egyszerűen “hamis hírforrásnak” bélyegezte, és ezt elnöksége évei alatt – okulva Hitler tételéből, miszerint a sokszor ismételt hazugság az emberek fejében igazságként jelenik meg – mintegy kétezerszer megismételte. Elődjéről, Obama elnökről azt állította – természetesen bizonyítás nélkül –, hogy hamis születési bizonyítványt mutatott fel, s mivel nem Amerikában született, jog szerint nem is lehetett volna elnök. Legyőzőjéről, Biden elnökről azt mondja, “korrupt”, egy “szervezett bűnöző család feje”, akit “ börtönbe kell zárni”.

Jól ismert fasiszta frazeológiát használ: “Marxisták, fasiszták és a radikális baloldal banditái, akik mint férgek élősködnek határaink között, hazudnak és ellopják, elcsalják a választásokat.” (Emlékezetes, hogy Hitler kancellárrá választása után egy széles körben terjesztett propagandakiadvány használta ezt a metaforát: “A zsidók mint férgek sorakoznak a Potsdamerplatz és az Anhalter pályaudvar között – csak kifüstölni lehet ezeket a férgeket…”) Trump Baltimore-t, mely közismerten fekete többség által lakott város, “patkányok és rágcsálók lepte szemétdombnak” nevezte. Ugyanakkor kijelentette, hogy az egész ügyészi és bírósági hálózatot vizsgálatnak kell alávetni „fehérek elleni rasszizmus” vádjával. Persze nem maradhattak ki a bevándorlók sem, akik betegen érkeznek és “megmérgezik országunk vérét”.

Féktelen demagógiája már valóban nem ismer határt. Szavai szerint a mai Amerikát, ahol nem ő az elnök, ellenfelei már “egy harmadik világbeli pokolba sodorták, ahol cenzorok, perverzek, és bűnözők uralkodnak… Már nincs szabad sajtónk, szólásszabadságunk, szabad semmink”. A Biden-kormány – mondja – “belerángatja az országot a II. világháborúba” (nem tévedés, másodikat mondott, de hát ki ismeri ki magát ennyi világháború között), és csak egyedül ő tud megakadályozni egy III. világháborút. “Ha nem választanak meg, az elkerülhetetlen lesz”.

A sajtó figyelmeztet a trumpi retorika veszélyeire, ijesztő hasonlóságaira a Mussolini-féle és hitleri demagógiával. Emlékeztetnek Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter bölcs figyelmeztetésére, hogy “a Mein Kampf utáni időkben különleges figyelmet kell fordítani az autokrata vezetők nyilvánosan elhangzó agresszív megnyilatkozásaira”. A The New York Times 2023. november 2-án közölt cikkében idézi a New York University professzorának megállapítását, hogy Trump beszédei “egészen pontosan idézik fel a fasiszta retorikát. Azt a stratégiát követi, hogy ellenfeleit dehumanizálja, ami előkészíti a talajt az akcióra: megsemmisítésükre. Trump nyelvezete egyre jobban emlékeztet Hitlerére és Mussoliniére”.

A sajtóban, televízióban mindennapossá vált a vita, melyben országos hírű politikai szakértők tárgyalják Trump fasiszta retorikáját. Elszabadult indulatait és lázítását az 1930-as években felülkerekedő európai fasizmus veszedelmes figuráihoz hasonlítják. A vélemények megoszlanak, akadnak, akik szerint a józan ésszel normális reagálásnak valóban nem tekinthető trumpi stílust talán mégis elsietett fasisztának bélyegezni annak alapján, hogy brutálisan fenyegetőzik.

Számomra meggyőzőbb, amit az pszichiáter szakemberek mondanak Trumpról. Ezzel kapcsolatban azonban előbb egy-két mondat erejéig fel kell idézni a gyermekkorát is, amikor hamar kitűnt kezelhetetlenségével. Apja ezért küldte 13 éves korában katonai iskolába, ahol – volt osztálytársai elmondása szerint – kis erőszakos diktátor lett, zaklatta a gyengébbeket, és mint életrajzírója Marc Fisher leírja, “vas ököllel uralta a diákotthont”.

Donald Trump pszichés egészségi állapota közszereplésének kezdete óta erősen vitatott. Az orvosi elemzés – egy tekintélyes szakemberekből álló csoport – már régen súlyosan narcisztikus személyiségtorzulást mutatott ki nála. Már évekkel ezelőtt a hozzáértők tömegesen írtak alá egy diagnózist, miszerint Trump “súlyos mentális betegség tüneteit mutatja, és ezért alkalmatlan az elnöki feladatok ellátására”. Egy másik csoport szakember könyvet is publikált erről. Legutóbb 2019 decemberében többszáz ismert szakember nyilatkozatot küldött a Kongresszus Jogi Bizottságához, melyben felhívták a figyelmet a jelenség veszélyeire. Philip Zimbardo és Rosemary Sword az “extrém hedonizmusáról” írt. Craig Malkin “halálos kombinációnak” nevezte „a patologikus narcizmus és politika összekapcsolódását”.

Mindez a 2020. évi választás elvesztése óta valóban egyre szélsőségesebben jelentkezik. Ez nyilván abban gyökerezik, hogy Trump a megaláztatások sorozatán megy át. Maga a – számára elfogadhatatlan – választási vereség, majd az ellene sorozatban indult perek, amikor a vádlottak padján kell ülnie és hallgatnia az ellene felsorakoztatott vádakat, feldolgozhatatlannak tűnik.

A narcisztikus személyeket ért megaláztatás beteges reakciót vált ki. A szakemberek az ilyen személyiségek esetén “narcisztikus táplálékról”, a környezet csodálatának állandó igényéről beszélnek. Erre hatalmas szükségük van, mert ez táplálja az önbecsülésüket. A megaláztatás az önmagával eltelt narcisztikus ember emocionális stabilitását rombolja szét, ami arra vezet, hogy képtelen uralkodni az érzelmein. Trump választási veresége után mély depresszióba esett és enni sem tudott. Majd úgynevezett “narcisztikus dühroham” ragadta el: az üzleti világban és a magánéletében egyaránt ravaszkodásra edzett agya kialakította a maga önvédelmét: nem is veszítette el a választásokat, sőt, elsöprően nyert, de a demokrata párt ellopta tőle az elnökséget.

Trump három éve úgyszólván visszaigazolja az orvosi diagnózisokat, azt az alapvető jellegzetességet, hogy önmagát áldozatnak tekinti, és ez erőszakra ragadtatja. Az osztrák születésű, már elhunyt amerikai pszichológus, a világhírű Heinz Kohut szakértői megállapítása szerint “revansot követel, ami nem hagyja nyugodni a sértett narcisztikus egyént” – és ez az agresszió speciális formáját váltja ki.

Mindez alaposan megerősíti a politikai szakértők nézetét, hogy “a Trump által igért második elnöki turnus az amerikai történelem valóságos aberrációja lenne”. Trump nem hagy kétséget afelől, hogy elnöki hatalmát abszolút hatalomnak tekinti, és olyanokat állít, hogy az alkotmány 2-ik cikkelye olyan hatalmat biztosít számára, hogy azt csinálhatja, “amit csak akar”. Már előre bosszút hirdet politikai ellenfeleivel szemben.

Csakhogy az alkotmány hivatkozott passzusa – mely kimondja, hogy az elnök kezében van letéve a végrehajtó hatalom – azt is világosan leszögezi, hogy az elnök feladata “a törvények hűséges végrehajtása”, és bármilyen bűntény elkövetése esetén “el kell távolítani hivatalából”. Egyelőre csak reménykedhetünk, hogy nem tud majd újra beleülni az elnöki székbe.