„Orbán mindig előre gondolkodik és szervez, a főváros visszaszerzése fontos terve, ezért a szokásához híven több vasat tart a tűzben. Vitézy beépítése és felépítése, mint lehetséges »ellenzéki« ellenjelölt, egy hónapok óta felépített akció, ha úgy tetszik, titkosszolgálatinak is nevezhető játszma, amelyet még arra is felhasznált, hogy égesse és savazza Lázárt, akinek soha nem bocsátott meg (egy diktátor soha nem bocsát meg senkinek), aki azért miniszter, hogy a legnépszerűtlenebb tárcával lejárassa, kontroll alatt tartsa, s elvitesse vele a balhét.
Ungár felhasználásában semmi meglepő nincs, az ellenzéki sajtóval kapcsolatban azonban súlyos kérdések merülnek fel, hogy a szakíróikon vagy más behatolás útján hogyan váltak egy fideszes játszma eszközeivé. Ez nagyon könnyen előfordulhat, ilyen jelenségekkel még Orbán államcsínye előtt is találkozni lehetett a szabad sajtóban, demokraikus jogállamban is. Az egyes területekkel foglalkozó újságírók nagy kísértéseknek vannak kitéve, illetve a híréhség és a hírverseny tudtukon kívül egyes informátorok eszközeivé teheti őket.
Ha egyszer valaki elkezdi, az végigmegy a sajtón, amely – mint azt tudjuk – dominóelven működik, mert egymást másolják. Érdemes a jelenséget megvizsgálni (hogy ne mondjuk: kivizsgálni). A másik nagy tanulság, hogy az LMP egy támogatók nélküli fantompárt, amely az ún. »ellenzéki összefogásnak« köszönheti a létezését, az állami támogatását, képviselői helyeit, amely saját jogon nem jutna aparlamentbe és már régen megszűnt volna. Így kell erről gondolkodni a jövőben.
Orbán késznek mutatkozik arra, hogy az LMP-t Budapestért beáldozza, amelynek létrejötte is gyanús körülmények között történt. Az ellenzék szégyene lesz, ha ez a párt ezt az akciót az ellenzéki oldalon túlélheti, s az további súlyos kérdéseket vet fel.”
Et már volt