„A jövő teljesen elképzelhetetlen elektromos autóipar és high tech akkumulátorgyártás nélkül. A járműipari ágazat az akkumulátor ágazattal együtt a hazai ipar 30 százalékát adhatja 2030-ra, ezért a kormány továbbra is ezt tekinti a hazai ipar húzóerejének, mindemellett új iparstratégia készül, hogy más területek is súlyponti ágazattá váljanak” – jelentette ki 2023 őszén Fábián Gergely iparpolitikáért és technológiáért felelős államtitkár. Hogy a kormány elkötelezettsége mekkora is lehet, abban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavaly decemberben megjelent ipari elemzése segíthet eligazodni. Noha 2023 első háromnegyedében a nemzetgazdasági beruházások jelentősen csökkentek jóformán minden magyarországi gazdasági szegmensben, A dezinfláció útján című dokumentum tanúsága szerint volt néhány olyan ágazat, amire nagyon is sokat költött a kormány. Ilyen volt a feldolgozóipar, azon belül is elsősorban az akkumulátorgyártás.
A KSH adatai szerint 2023 első háromnegyed évében az Európai Unió 11 országában csökkent a nemzeti össztermék volumene, Magyarország az összes uniós ország közül a harmadik legrosszabbul teljesített. A magyarországinál csak Észtországban (3,7 százalék) és Írországban (1,3 százalék) csökkent nagyobb mértékben a GDP, Magyarországon a visszaesés 1,2 százalékos volt. Bár ehhez nálunk hozzájárult a háztartások 2,1 százalékkal alacsonyabb fogyasztása, ennél lényegesen nagyobb mértékben rontotta a GDP-t az, hogy a nemzetgazdasági beruházások 11 százalékkal estek vissza az előző év hasonló időszakához képest. A KSH szerint „ebben az uniós források elmaradása, az állami megrendelések visszaesése és a kedvezőtlen gazdasági és kamatkörnyezet is szerepet játszott”.
Ez volt az a gazdasági környezet, amelyben a mégis meglévő állami beruházások harmadát jelentő, ezáltal a legnagyobb súlyú nemzetgazdasági ágazatnak számító feldolgozóipar fejlesztései 9,6 százalékkal még felül is múlták az előző év azonos időszaki adatait. Ennek a jelentős növekedésnek a hátterében elsősorban „a villamosberendezés-gyártás termelésének több mint felét jelentő” akkumulátorgyártás áll. Az állam még a feldolgozóipari beruházásoknál is bőkezűbben támogatta a víz- és hulladékgazdálkodási üzletágat, ami szintén nem független az akkumulátorgyártási kapacitás kényszeres növelésétől.
A magyar kormány minden erővel támogatja az akkucégeket, de vajon ők miért akarnak Magyarországra jönni?
Az világosan látszik, hogy a magyar kormány gyakorlatilag minden körülmények között elkötelezettnek tűnik az akkumulátorgyártás hazai bővítése iránt, de vajon miért jönnek Magyarországra az akkumulátorgyártó cégek? – tette fel a kérdést tavaly tavasszal megjelent tanulmányában Győrffy Dóra közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, aki szerint a kormány akkumulátorgyártás iránti elköteleződése az egykori államszocialista iparpolitikát idézi. Válaszában az alapdiplomáját a Harvard Egyetemen, PhD-fokozatait a CEU-n és a Debreceni Egyetemen szerzett szakember például azt emeli ki, hogy
„az Európai Unió tagjaként Magyarország vonzó helyszínt biztosít a külföldi beruházások számára, amelyek így az Európai Unión belüli elbánásban részesülnek szabályozási és vámszempontokból egyaránt. A végső piacokhoz való földrajzi közelség a termékek szállítási költségét is csökkenti (…). Tíz vizsgált szempont alapján Magyarország fő vonzerejének az olcsó energia, az olcsó munkaerő és az alacsony adók számítanak. Ezek tipikus jellemzőnek mondhatók a költségalapú versenyképességre épülő gazdaságfejlesztésben, ami a közepes jövedelem csapdájának egyik jellemzője. A felsorolt tényezők mellett azonban nem lehet elfeledkezni az állami támogatás mértékéről sem.”
Átfogó nyilvános adatsorok hiányában nehéz pontosan megmondani, hogy az állami támogatások pontosan mekkora részét fedezik az utóbbi négy évben Magyarországra telepített akkumulátorgyártási kapacitásnak. A G7 tavaly tavasszal azt írta, hogy már az 1000 milliárd forintot is meghaladja az a támogatási összeg, amelyet a magyar kormányok közreműködésével az adófizetők fizettek ki a zömében a Távol-Keletről érkező akkumulátorgyártó cégeknek. A hvg360 január 14-én megjelent cikke szerint az akkumulátorgyártási lánchoz kapcsolódó Magyarországra települő cégek költségeinek átlagosan 15-16 százalékát állja a magyar állam, de vannak olyan vállalatok, amelyek akár a beruházás összköltségének 30 százalékát meghaladó mértékű támogatásra is számíthatnak. A lap számításai nem teljes körűek, az egyik legnagyobb beruházás, a Debrecen mellé épülő CATL adatai például azért nem szerepelnek a táblázatban, mert az Európai Bizottság egyelőre nem szentesítette a támogatását. Ha ez megtörténik, csak a debreceni gyár megépülését 320 milliárd forinttal támogatják majd a magyar adófizetők, legalábbis ezt írta belső informátorokra hivatkozva a Financial Times, majd utóbbira hivatkozva a magyar lapok is.
Annak, hogy a magyar állam ilyen bőkezűen támogatja az akkumulátorgyártókat, sokan sokféle magyarázatát próbálták már adni. Szijjártó Péter külügyminiszter szerint az akkumulátorgyártásért élethalálharc folyik, és Magyarország – vélhetően az állami támogatásoktól nem függetlenül – ebben a csatában győzedelmeskedik fölényesen vetélytársai fölött. Győrffy egy tavaly decemberben a Külgazdaság szaklapban megjelent tanulmányában azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben „az újjászülető európai iparpolitika egyszerre kívánja elősegíteni a stratégiai autonómia, a klímaváltozás elleni küzdelem és a gazdasági fejlődés szempontjait”, és mindezt a nemzetgazdaságok szintjén támogatásokkal kívánja előmozdítani, ami Magyarországon történik, az uniós célkitűzéseknek aligha felel meg, ráadásul ellentétes a magyar adófizetők érdekeivel. Győrffy szerint „az európai célkitűzésekkel ellentétben a magyarországi akkumulátoripar államilag támogatott telepítésének motivációja elsősorban üzleti jellegű, egy növekvő piacra történő belépéstől várható gazdasági haszon reménye”.
Tudjuk! Mondta Pupu. 😁😂🤣😀
„Nem tudom, hogy ki irányítja a DK tönegkommunikációs tevékenységét, de hogy sok esze nincs, az biztos.
Az ATV honlapján találkoztam a hírrel: „Azonnal le kell állítani az összes akkumulátorgyár-építést” a párt követelése szerint, mert az utóbbi másfél évben már hárman meghaltak az iváncsai akkumulátorgyár építése során, és mint említik, a dél-koreai cég „csak” négyszáznegyvenkétezer forint munkavédelmi bírságot fizetett egyik magyar munkás halála miatt Orbán Viktor kormányhivatalának.
Ha a dupláját fizette volna, rendben lenne a dolog?
Gyanítom, a hozzátartozók véleménye szerint sem.
Hát igen, többek között ezért tartunk itt, ahol tartunk.
Ha a butaság fájna, a DK környékéről hangos sikoltozást lehetne hallani.
A megnyilatkozás olyan szép, hogy akár Rogán Tonya is írhatta volna, csak előbb egy féltéglával hosszasan ütögetni kellene a fejét, hogy totálisan meghülyüljön, merthogy nem hülye, csak csibész és maffiózó, mint tudjuk.
A DK propagandistái nem csibészek és maffiózók, mint tudjuk.
Ellenben….
Hárman meghalnak egy autóbusz gyártása során, hát azonnal le kell állítani az autóbusz-közlekedést. Az egyik áldozat megitta a szélvédő beragasztásához használt denaturált szeszt és alkoholmérgezésben hunyt el (le kell állítani az alkohol-lepárlókat), a másik áldozatot elütötte egy üzemi targonca, a harmadik áldozat a foga közé vette a háromszáznyolcvanat, majd bekapcsolta az áramot, hátha az feltölti energiával – azzal a szándékkal, hogy aztán hazaviszi és beleköpi a benzintankba – legyen már neki is elektromos autója.
Minden együttérzésem az áldozatok hozzátartozóié, de egy akkumulátorgyárat nem a gyártók építenek, hanem építőipari cégek, alvállalkozókkal rendszerint, – az építés során bekövetkezett balesetekért általában ők felelnek, hacsak a jog mást nem mond – ezért is lehetett ilyen alacsony a beruházóra kivetett munkavédelmi bírság – valószínűleg.
Nagyeszű propagandista ha villanyszerelőt hív és azt agyoncsapja a kettőhúsz, nem kap bírságot, hacsak nem tejesen zakkant a hivatal.
De nem csak ez a baj.
A baj inkább az, hogy a munkaalkalmassági vizsgálat kötelező jellegének eltörlése alkalmából az egész dicső ellenzék kussolt, – valószínűleg féltek, hogy rájuk is kiterjesztik a vizsgálatot.
Márpedig akkor a tömegkomunikáció irányítóit azonnal kiszűrnék, nagy piros pecsétet kapnának: ALKALMATLAN!
Persze a választók egy része buta, lusta és megvezethető, de nem hinném, hogy az ellenzéknek a választó becsapásában kell jobbnak lenni.
Pártstratégiát alkotni nem lehet pillanatnyi ötletek alapján, és nem biztos, hogy egy választási győzelemért le kell menni kutyába, különösen, ha érzékelhető, hogy az sem hoz semmit a konyhára.
Tulajdonképpen nincs sok értelme annak sem, hogy ezt a posztot írom, az egész ellenzék – Donáth Annástól, DK-stól, szocialistástól, az összes mikropártostól – megkaphatná a pecsétet.
Az fáj csak, hogy a DK-ból kinéztem valaha valami lehetőséget arra, hogy az idők előrehaladtával egyre szakmaibbá válik, erre most populistáskodnak, szocáldemokratizálódnak és dögevésre adják a fejüket….”
„Győrffy Dóra közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, aki szerint a kormány akkumulátorgyártás iránti elköteleződése az egykori államszocialista iparpolitikát idézi. Válaszában az alapdiplomáját a Harvard Egyetemen, PhD-fokozatait a CEU-n és a Debreceni Egyetemen szerzett szakember ”
Eddig olvastam
Mert már ennyit sem értettél meg belőle vagy mert már a mol részvényekkel kitömött corvinus sem elég fidesz közeli öcskös?
„Volt ávósnak még mindig ropog a csizmája!”
/Boncz Géza/
Tudjuk! Mondta Pupu. 😁😂🤣😀
“Nem tudom, hogy ki irányítja a DK tömegkommunikációs tevékenységét, de hogy sok esze nincs, az biztos…
x ti emberetek.
Terelnél a balf@szságodról cseléd?