A Miskolci Egyetemen 2021-ben 31-en oktattak ellenérték nélkül, vagyis ingyen, megbízási jogviszony keretében – tudta meg az Átlátszó.
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének helyi elnöke, Dr. Dabasi-Halász Zsuzsanna egyetemi docens akkor elmondta, a szakszervezet ismeri a problémát, és legalább három ok miatt nem tartja elfogadhatónak az ingyenes oktatást.
„Helytelen bárkit is díjazás nélkül foglalkoztatni, etikailag aggályos, sőt sérti a munkabér védelmével kapcsolatos elvárásokat.
Emellett, ha a munkaadó nem fizet, nem tudja megfelelő módon számon kérni azt, hogy munkatársa magas színvonalon végezze el munkáját. Végül: a fizetésért dolgozó oktatók munkavállalók munkaügyi alkupozícióját rontják az ingyen dolgozók. Ismert helyzet, hogy idős kollégák szívesen vállalnak óratartási vagy akár kutatási feladatokat nyugdíj mellett, mert elkötelezettek a tanítás és az egyetemi lét mellett. Mint szakszervezet nem szeretnénk ezen kollégákat megsérteni, szívesen látjuk egy-egy előadás vagy konzultáció erejéig, de a folyamatos minőségi oktatást fizetett dolgozókkal kell ellátni” – hangsúlyozta Dr. Dabasi-Halász Zsuzsanna.
Az ingyen oktatók nagy várakozással figyelték a Miskolci Egyetem alapítványi formába szervezését, de hiába. (Itt került a képbe Veres Pál Miskolc polgármestere)
Az eszakhirnok.com megtudta.
A Miskolci Egyetemen 2023. év II. félévében 37 fő (megbízott) végez
ingyenes megbízási szerződéssel oktatási tevékenységet.
Üdvözlettel:
dr. Tóth Gergő József
adatvédelmi tisztviselő
Azért nem zárjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy nem a fene nagy elhivatottság adja a motivációt, hanem mert olyan jól fizették évtizedeken át, hogy egy panelben húzza meg magát nyugdíjasként, és a szellemi eltunyulás ellen védekezik.
Mindenesetre színesítené a képet, ha megnéznénk, az ingyen oktatók közül hány százalék él családi házban.
A fene nagy minőségi oktatást is elképzelhetjük, ha megnézzük 1-1 kurzus tárgyainak előadóit. Vannak a „polihisztorok”, akik számos tantárgyat jegyeznek, aztán bezavarnak valakit megtartani az órákat, és vannak a gályázók, akik nem az akadémia előszobájában várakoznak, csak doktorandusz hallgatók, tanársegédek, vagy a tanársegédségből kiöregedett, de szakmailag fejlődésre képtelen megtévesztő elnevezésű mesteroktatók.
Ez olyasmi, mint amikor a főtörzsőrmesteri rendfokozatban megrekedtek kedvéért a hetvenes években bevezették a zászlóst.
Képzelhetjük tehát, mekkorát dob az oktatás minőségén az ilyen kamu fokozatok bevezetése. A plebs persze megeszi ezeket a politikai sakkhúzásokat, és tájékozatlansága okán valami „mester” szintű „oktatót” képzel el a cím mögött.
Az egyetemi vezetés érdekes módon közelíti meg egynéhány kérdést. Ez is az.
A bértömeggel gazdálkodás problémái ilyen helyzeteket szülnek egyik oldalon, hogy ingyen oktatás is opció a szükséges akreditáció fenntartása és a kellő óraszám biztosítása érdekében.
Ezzel szemben az érem másik oldalán pedig olyan érthetetlen dolgokat művelnek, hogy törvényi értelmezéseket kicsavarva, szabályzatokat újrairva csináljanak iskolázatlan szakmunkásból középvezetőt. Osztályvezetői székbe ültetve az egyetem eddigi történetének talán legnagyobb szélhámosát, ügyeskedőjét. Aki újraértelmezte a köz- és a magántulajdon közti átmenetet. Éveken át úgy működtetett kvázi vállalkozást, hogy az egyetem eszközeivel, egyetemi anyagokkal, egyetemi alkalmazottakkal, azok munkaidejében vállalt építőipari kivitelezési munkákat. Mondjuk már kicsit lejjebb hullott a csillaga, de tettei nem bizonyultak elégnek, hogy megváljanak tőle. Most ugyan jelentéktelenebb helyen, eldugva a szemek elől, de továbbra is alkot és gyarapítja javait. Kis csoportját vezetve is megtalálta magának pillanat adta a lehetőséget. Egy kis élelmesség mindig belefér gondolja. Minden esetre, aki a töltőállomásokon sokallja a gázolaj árát, az keresse bizalommal, tud olcsóbb megoldást és el sem kell hagyni hozzá az egyetem területét.
E személy botrányos pályafutását szemlélve szerintem nincs olyan hallgatókkal foglalkozó oktató vagy óraadó akinek a tiszteletdíja drága lenne.