A hejcei katonai emlékhely

A hejcei kopjafás temető a Borsó-hegyen található, és 42 szlovák KFOR békefenntartónak állít emléket, akik repülőjükkel hazafele tartva – már láthatóak voltak Kassa fényei! – 2006. január 19-én lezuhantak a hegyen. Hejcéről egyrészt csodálatos túraút visz odáig, másrészt torokszorító, a külső szemlélődőt is megrázó élmény az emlékhely látványa.

A hejcei katonai emlékhely

A jelentések szerint 2006. január 19-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejce közelében lezuhant egy szlovák repülőgép 35 katonával és 8 fős személyzettel, közülük egyetlen katona maradt életben. A település fölé magasodó, csaknem nyolcszáz méteres Borsó-hegyen az esti órákban zuhant le a szlovák légierő An-24-es kétmotoros csapatszállító repülőgépe, amely a koszovói békemisszióból (KFOR) szállította haza a szlovák békefenntartókat, illetve egy hétfős módszertani segédcsoport tagjait. Már hazafelé tartottak, lélekben már otthon voltak, amikor a zempléni hegyek között repülőgép-szerencsétlenségben életüket vesztették. A vizsgálóbizottság jelentése szerint a katasztrófát az okozta, hogy a pilóták vélhetően alábecsülték a repülőgép alatti terepmagasságot, és a gép három kilométerrel letért pályájáról.

Résztvevők a szlovák légierő hejcei katasztrófájának tizennegyedik évfordulóján tartott megemlékezésen a hejcei emlékműnél 2020. január 19-én. MTI/Vajda János  

A repülőgép 3-400 méter hosszan és 30 méter szélességben tarolta le a fák koronáját mielőtt a hegyoldalnak csapódott. Hejce lakói egyként mozdultak meg, katonák, mentők, tűzoltók segítettek. A kutatásban 220 fős magyar mentőegység, valamint 80 szlovák tűzoltó, mentő és katona vett részt. A munkát nehezítette a mínusz tíz fok alatti hőmérséklet, és a köd miatti alig tízméteres látótávolság. A gépen utazó 43 fő közül csak egyetlen túlélőt találtak: az akkor 27 esztendős Martin Farkast, aki a gép hátsó részében ült bekötve, pontosan úgy, ahogy a többiek. Később elmondta: a baleset előtti percekben semmi rendkívülit nem észleltek, a gép – harminc kilométernyire kassai célállomásától – lassan ereszkedett lefelé, aztán egyszer csak erősen rázkódni kezdett. „Akkor már tudtuk, hogy nagy baj van, de az egész csak két-három másodpercig tartott.”

A hejcei katonai emlékhely

A katona a lélekjelenlétével magyarázta, hogy a gép becsapódása után a mobiltelefonjáról rögtön fel tudta hívni a feleségét és a szlovák rendőrség segélyhívó számát. „Mintegy három órája feküdhettem a roncsok között – emlékezett -, amikor arra eszméltem, hogy körülöttem ég az erdő és egy ember elemlámpával világít a szemembe. Aztán jött a mentő, és csak három nap múlva a kórházban tudtam meg, amikor felébredtem az altatásból, hogy rajtam kívül mindenki halott.”

A szerencsétlenség helyszínén, a Borsó-hegyen 2006 nyara óta egy obeliszk emlékeztet a 42 szlovák katonára, egy évvel később emlékparkot alakítottak ki a település belterületén. A galántai szobrászművészek alkotta emlékművön a főalak egy szárnyak nélküli, zuhanó angyal, amelyet letarolt fák vesznek körbe. Az áldozatokról minden évben megemlékeznek Hejcén a családtagok, a katonatársak, a szlovák és a magyar honvédség vezetői, a mentésben résztvevők és a helybéliek. /Forrás: mtva.hu/

A település belterületén levő emlékpark

Megközelítés:

Hejcéről ameddig lehet, érdemes kocsival felmenni, így a kb. 7 km-es túra felét és egyben kevésbé izgalmas részét gyorsan le is tudjuk. Az erdészeti sorompóig mehetünk, de ne számítsuk lengéscsillapító-kímélő útra! Számos szlovák rendszámú autó fogja jelezni, hogy autóval itt az út vége, a fennmaradó része viszont gyönyörű természeti környezetben vezet az emlékhelyig. A 42 sírt napjainkig is gondozzák, látogatják a hozzátartozók. Mi magunk is találkoztunk eggyel, aki részletesen beszélt a tragikus napról, arról, hogy mindössze pár másodpercen és néhány száz méteren múlt 42 ember élete… Ha a túrának nekivágunk, inkább lelkileg, mint fizikailag készüljünk fel rá. A túraút szinte végig emelkedik, amelyben vannak meredekebb szakaszok is, de könnyen teljesíthető. A jelzések jól követhetőek. A táv felénél található Fehér-kút (585 m), aminek kristálytiszta vízéből érdemes hűsíteni magunk.

Csak három nap múlva a kórházban tudtam meg, amikor felébredtem az altatásból, hogy rajtam kívül mindenki halott” – mondta akkor Farkas, akinek szavait a Vaskarika.hu idézi.