A Hold Alapkezelő vezérigazgatójának pszichológus segített feldolgozni frusztrációit, amikor első milliárdos alapja hatalmas mínuszban állt. Nem látja, mitől lennének a repterek, így Ferihegy jobb helyen állami kézben. Nem fél attól, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkáját, mert szakmájában az igazán fontos kérdések megválaszolásában egyelőre az ember a jobb. HVG-portré.
HVG: Az alapkezelő vállalatértékelőjeként hogyan kapta meg a befektetni való első milliárdokat?
Sz. B.: Az első munkám annak beárazása volt, hogy az FACC nevű osztrák repülőgépalkatrész-gyártó cég mennyit ér. A vállalatban, éppen abban az egy-két hónapban, amíg elemeztem, óriási korrupciós botrány zajlott, sok pénzt elloptak. Láthattam a gyakorlatban azt, hogy mindezt a tőzsde egy nap alatt „lekereskedte”: amennyi pénz eltűnt, annyival csökkent a részvények ára. Kétévnyi elemzés után a főnökeim felvetették, hogy sok ötletet hozok, de az igazi az volna, ha tényleg be is fektetnék, úgyhogy rám bíztak egymilliárd forintot.
A Hold Expedíció nevű alap kezelése kezdetben arról is szólt, hogy megtaláljam önmagam: nyugodtan próbálgassam, három évre biztosan kapok lehetőséget. Ugyanis az abszolút hozamú alapok lényege, hogy szinte teljes a szabadság a befektetési eszközök típusát és helyét tekintve.
Lakos Gábor
HVG: Mások milliárdjairól dönteni stresszes munka. Hogyan dolgozza fel a kudarcokat, amelyek egy alapkezelő életében rendszeresen bekövetkeznek? Hiszen nem lehet mindennap megverni a piacokat.
Sz. B.: Az alapom 2018. májusi indulása utáni két évben sok kudarc ért. A mélypontot a koronavírus-járvány 2020. márciusi kitörése jelentette. Lelkileg nehéz volt feldolgozni, hogy hiába dolgozom, hatalmas mínuszban áll a mutató. A cégünknél működő pszichológus és a feleségem egyaránt segített a frusztrációim kezelésében. Több barátom is beszállt az alap indulásakor, és nagyon zavart, hogy égetem a pénzüket. Szerencsére mára megváltozott a helyzet. A vezérigazgatói kinevezés után is megtartottam az alapomat, de most nagyban építek a csapat tudására, hiszen én elsődlegesen a szervezeti kérdésekkel foglalkozom.
HVG: Privátbanki szolgáltatóként a legjobbak közé tartoznak, mintegy hétszáz család összesen több mint 275 milliárd forintját kezelik. Most pedig az online vagyonkezelésben a kispénzűekre is számítanak. Ez mennyire más műfaj?
Sz. B.: A privát vagyonkezelésben – amely egy szofisztikált szolgáltatás, egyedi igényekkel – nálunk 120 millió forint a belépési limit, ezzel az ország negyed százalékára tudunk „lőni”. Ehhez képest az online vagyonkezelés egy egyszerűsített forma, minimumösszeg nélkül.
HVG: Sok pénz halmozódott fel a kormányközeli üzletemberek kezében, akik biztonságos befektetést keresnek maguknak. Önök megnézik, honnan származik az a tőke, amelynek kezelésére megbízást kapnak?
Sz. B.: Tapasztalatom szerint az ország legvagyonosabbjai elsősorban a reálgazdasági befektetéseiken szeretnének keresni, másodsorban keresnek meg vagyonkezelőket, így minket is. A kérdésre válaszolva: természetesen meg kell nézni, hogy az a tőke törvényesen jött-e létre, a felügyelet ellenőrzésével erre szigorú szabályok vonatkoznak.
HVG: Idővel szóba kerülhet a külföldi terjeszkedés is?
Sz. B.: Már van tapasztaltunk abban, hogy a közép-kelet-európai részvénystratégiánkat külföldön intézményi ügyfeleknek – elsősorban Nyugat-Európában és Amerikában értékesítsük –, van egy észak-amerikai nyugdíjpénztár-ügyfelünk. Egészen másik piac, de magyar embereknek van igényük arra, hogy ne csak itthon tartsanak pénzt, emiatt van nekünk is máltai és osztrák struktúránk. A régión belül viszont egyelőre nincs igazán mozgás, lengyel ember nem választ magyar alapot, se fordítva.
HVG: Befektetési szempontból érdekesnek számít még Magyarország? A Budapesti Értéktőzsde forgalma és választéka régóta nem túl nagy, a nekibuzdulások ellenére a vállalati kötvénypiac is embrionális állapotban marad.
Sz. B.: Néhány magyar vállalat érdekes, például az OTP vagy a Richter. Ezzel együtt a hazai tőzsde kicsi. Lengyelországban tízszer ekkora, miközben az ország gazdasága és népessége csak négyszer akkora, mint a magyar. A külföldi befektetők nem szeretik azokat a vállalatokat, amelyek az államtól függenek. Itthon pedig még a profitját is jórészt külföldön megtermelő OTP helyzetét is bármikor alapvetően befolyásolhatja egy különadó, nem beszélve a többi blue chipről. A befektetők jobban szeretik a vállalatokat, amelyeket tisztán és jól tudnak érteni, államtól függés nélkül. Ez pedig a magyar és közép-európai részvénypiacon viszonylag kevés szereplőről mondható el. Nem az a baj, hogy állami vállalatok vannak a tőzsdén, hanem az lenne jó, ha még sok, az államtól független vállalat menne a parkettre.
HVG: Az Orbán-kormány régi álma hamarosan teljesülhet, és a ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport többsége újra magyar kézbe kerülhet. Ön szerint érdemes állami eurómilliárdokat ilyen üzletre költeni?
Sz. B.: Általában véve nem látom, hogy a repterek mitől lennének jobb helyen állami kézben: ez a Liszt Ferenc repülőtérre is igaz. A vásárlás időpontja sem szerencsés, nehéz gazdasági helyzetben vagyunk, a magas kamatkiadások most számítanak.
HVG: A mesterséges intelligencia (MI) egyre inkább áttör és bekerül a mindennapokba. Idővel nem veszi el az alapkezelők munkáját?
Sz. B.: Részben elveszi, mivel az MI segítségével az információk összeszedése gyorsul. Azt viszont még nem látom, hogy bármilyen mesterséges intelligencia hogyan lesz képes a sok információ súlyozásával a „nagy képet” összerakni. Márpedig a jövőben is fontosak maradnak a többletinformációk: például lesz-e különadó; emberileg milyen a cég új menedzsmentje; a cégvezetés milyen szituációkban teljesített jól az előző tíz évben és mikor rosszul? Egy jó vállalatértékelőnek tudnia kell, hogy melyek az igazán fontos kérdések, és azokra precíz választ kell adni. Ebben pedig egyelőre az ember a jobb.
| Szabó Balázs, a Hold Alapkezelő vezérigazgatója |
| „Készen kell állnunk minden extrém szcenárióra, legyen az a Huxit vagy a harmadik világháború” – vallja a 32 éves közgazdász. Az ELTE-n, majd a Corvinuson tanult közgazdaságtant, emellett a legendás Rajk László Szakkollégium tagja volt: „Rengeteget adott, nagyban erősítette a soft skilljeimet, a többi közt segített abban, hogy bátran vállalni merjem a véleményemet.”
2015-ben a Diákbizottság elnöke volt. Onnan igazolta le vállalatértékelőnek a Hold. Az alapkezelő szakmai oldalán Beethoven az írói álneve: „A gimnázium végén és egyetemista koromban óriási hajam volt, akárcsak Beethovennek. Lázadást és szétszórtságot is jelzett, hogy az ember hű marad önmagához, megtartja a szétszórt énjét is, és nem áll be a sorba vállalati katonának.” „Nem volt B terv, úgy gondoltam, hogy tanulmányai idején az ember legyen egyetemista, gondolkodjon a világ nagy dolgain” – indokolta, miért nem próbált már diákként karriert építeni. A Holdnál két év után egymilliárd forintot bíztak rá, jelenleg pedig immár 6,5 milliárd forint áll a Hold Expedíció nevű alapjában. Ennek könnyen megjegyezhető nevét a szintén volt szakkollégista felesége adta, mondván: „Az első alap úgyis a felfedezésről szól.” A Hold Alapkezelő független pénzügyi szolgáltató, négy magyar magánszemély a tulajdonosa. „Ma még nem vagyok, de a közeljövőben tulajdonostárs leszek a cégben” – jelzi, hogy hosszú távon számítanak egymásra a vállalattal. Ügyfeleik pénzének körülbelül a fele devizában van, így a szolgáltatásukra nem igazán hatna, ha lenne magyar euró, igaz, „a jelenlegi kormánypárt szándékait látva aligha érdemes ezzel számolni középtávon”. A stresszes mindennapokat féléves kisgyerekükkel egy budai lakásban pihenik ki. |