„Az orosz nép második Rettenetes Ivánjának”, Leninnek a teteme hónapokon keresztül megbámulható kiállítási tárggyá válik – ezzel a maga korában hihetetlenül hangzó hírrel borzongatta polgári olvasóközönségét a jól informáltságát hangsúlyozó Pesti Hírlap 1924. január 29-én, amikor is helyszíni tudósítója meglehetős részletességgel számolt be a moszkvai „nagy gyászpompáról” s a Vörös térre ácsolt ideiglenes mauzóleumban lezajlott ceremóniáról.
Lenin száz évvel ezelőtti halálával a korabeli magyar sajtóban is kiemelten foglalkoztak, s a temetésig valóságos kommentárláz tombolt, néhány félreértéssel és több telitalálattal. Vörös cár, Antikrisztus, legvérengzőbb zsarnok – írták róla, de szorgosan beszámoltak arról is, hogy „a mínusz 30 fokos hidegben négy nap alatt mintegy egymillió gyászoló vonult el” a Vörös téri ideiglenes mauzóleum előtt és „200 ezer ember kérte azonnali felvételét a bolsevik pártba”.
hvg.hu
Lenint a Képes történelemben írták meg, de a Hunnia elme vörös zászlajával és vörös csillagával tervezte meg, bábként, szocialista kor ezer éves ismétléséhez.
remélem lesz nálunk is ilyen, valami nagy kupolás épület szagelszívóval
orbánfóbia delírium tremens
hagynátok elrohadni?
én is elnézném, hónapokig
„Itt kapják a hírt 1917 márciusában, hogy Oroszországban kitört a forradalom. Leninék a német titkosszolgálat közreműködésével a híres leplombált vonaton jutnak el Szentpétervárra. A forradalom győzelme után Inessza megsértődik, mert egy másik elvtársnő kapja meg az a pozíciót, amit magának szánt volna. Újra megpróbálják Alekszandrral, de a szíve hamar visszahúzza a „trojkába”.
Lenin és két asszonya együtt ügyködnek a Szovjetunió megalakításán a Kreml falai közt. Lenin – talán kárpótlásképpen – megteszi Inesszát a parasztügyek felelősének, ami azonban túl nagy falat számára: a hatalmas ország lakosságának túlnyomó részét éppen a parasztok teszik ki. Testileg-lelkileg egyaránt megroppan. Lenin pihenni küldi, a szanatóriumban azonban kolerát kap, és szervezete 1920. szeptember 24-én feladja a küzdelmet. Nagyezsda írja a nekrológját, a koporsóját pedig maga Lenin viszi. A házaspár elvállalja a kis Andrej gyámságát, aki „igazi kis bolsevikként” különösen közel áll a szívükhöz.
Baljós árnyak
Nagyezsda továbbra is aktív. Nagyrészt az ő nevéhez kötődik a szovjet népoktatási rendszer, amelynek fókuszában a kommunista nevelés áll.
1921-ben Lenin agyvérzést kap. Érzi, hogy közel a vég, és nem akar elvarratlan szálakat hagyni maga mögött, ezért levélben azt kéri a kongresszustól, hogy a hatalmával mindinkább visszaélő Sztálint távolítsák el a posztjáról. Ugyan a levelet csak Nagyezsda bonthatja fel, Sztálin mégis értesül annak tartalmáról – vélhetően a felesége révén, aki Lenin titkárnőjeként dolgozik.
Megfenyegeti Nagyezsdát, hogy bíróság elé állítja, sőt az asszony egyik barátnőjét jelöli majd ki Lenin hivatalos özvegyéül.
Egymás közelében nyugszanak
Leninnek ekkor még sikerül megvédenie a feleségét. 1924-es halála után azonban Nagyezsda kénytelen együtt dolgozni Sztálinnal, de már a következő évben szembeszáll vele. Sztálin ismét megfenyegeti, az asszony azonban nem ijed meg: provokatív hangú levélben zárja rövidre a vitát. A sértett Sztálin jóval később mégis elégtételt vesz: 1939-ben a február 26-i születésnapjára mérgezett tortát küld Nagyezsdának. A nő rosszul lesz, kórházba viszik, ahol másnap meghal. A holttestét azon nyomban elhamvasztják, a hamvait tartalmazó urnát maga Sztálin viszi az utolsó úton. A hármas tagjai egymáshoz közel, a Kreml falánál nyugszanak.”
Ez a mérgezés azóta is nagy divat Moszkvában…
lenin ugyan meghalt, de a szelleme máig itt kísért, vegyük csak az ózdi mesemondót, vagy a pizzást.