Avas. Felmennek, s nincs semmi nyitva

Az jó, hogy pályázati pénzek érkeznek, de szerinte amíg ők, helyi polgárok, civilek nem teszik hozzá, mögé a munkájukat, nem teszik élettel telivé az Avast, addig az egész csak egy kirakat. Nem lesz élő, nem lesznek helyi kulturális értékei. Mint mondja, ő maga is tapasztalta, érkeznek szlovák, lengyel turisták, vagy akár magyarok, akik nem ismerik a várost, de látják a Google-ön, hogy itt egy pincesor, megörülnek, hogy egy, az egri borvidékhez hasonló, Szépasszonyvölgy jellegű helyszínt találnak. Felmennek, s nincs semmi nyitva. 

– Nekem több olyan élményem volt, mint amit most mesélek. Hétköznap délután dolgozgattam a ház körül, és megjelent egy tízfős csoport. Angolul kérdezték, van-e hol borozni. Kihoztam az asztalokat, megvendégeltem őket, ők aztán megkérdezték, hová mehetnek még, de mondom sehová, menjenek vissza a belvárosba… Én magam szeretem, ha turistaként elmegyek egy másik városba, és meglátom, hogy mitől egyedi a település. Én azt szeretném, ha Miskolcon is ez a helyi identitás megvalósulna. Mert jó dolog az „Acélváros”, a „Sorsod Borsod”, de szükség van valami magasabb szintű kulturális közösségre és értékrendre, ehhez az Avas jó kiindulópont lenne. Ezt a kulturális értéket nekünk, helyieknek kell hozzátenni, ez magától, csak pályázati pénzekből nem fog megvalósulni. És ez nem az üzleti tevékenységről szól, ebből nem lehet megélni. Ez a közösségé válásról szól, hogy az emberek jöjjenek, ismerjük meg egymást, alakuljanak ki kapcsolatok, hogy együtt tegyük élettel telivé és magasabb színvonalúvá az Avast és a belvárost.