2023 decemberében kétnapos sztrájkot tartottak a Volán-buszsofőrök, amelyet egy kis szakszervezet, a Szolidaritás-Autóbusz Közlekedési Szakszervezet (SZAKSZ) hirdetett. A sztrájk azért tört ki, mert a munkavállalók egyáltalán nem kaptak ajánlatot a jövő évi béremelésre. A SZAKSZ 25 százalékos béremelést követelt a sztrájk során. Lázár János közlekedési miniszter teljesíthetetlennek nevezte a SZAKSZ követelését, és nem engedte, hogy a sztrájkot követően, még tavaly bérajánlatot tegyen a munkáltató. Az ajánlatra a január 16-i tárgyaláson derülhet fény. A SZAKSZ elnökét, Dobi Istvánt a szakszervezeti mozgalom megújításának lehetőségeiről, az érdekvédelem nehézségeiről és a Volán-szakma előtt álló jövőről kérdeztük.

Mérce: Az ATV műsorában radikális szakszervezetnek nevezte a SZAKSZ-ot. Ezt kifejtené? Mit ért ezalatt?

Dobi István: Radikális, tehát előremutató, mélyreható munkát végző, illetve feladatokat ellátó szervezet vagyunk. Nem félünk kimondani a valóságot, képviselni azt, amit gondolunk, és azért erőteljesen kiállni, harcolni, és az asztalra csapni, ha kell.

És Ön szerint ez megkülönbözteti a SZAKSZ-ot a többi szakszervezettől ma Magyarországon? 

Dobi István: Van még rajtunk kívül olyan szakszervezet, ahol a vezető felvállal egy kétnapos sztrájkot, és erőn felül végzi az érdekvédő munkát?

Több mint negyven munkajogi perünk van, harminc körül van a kártérítési perek száma. Mi nem beszéljük le a munkavállalókat a pereskedésről, ha éri őket egy hátrányos jogkövetkezmény. Nem mondjuk, hogy „hagyjad, ne haragítsd magadra a munkáltatót, nincs értelme pereskedni, mert a végén még bajba kerülsz, ha bepereled a céget”. Mi azt mondjuk, hogy „igen, igazad van, képviselünk, itt a jogsegélyszolgálat, álljunk ki az igazadért, ne hagyd magad, mert neked van igazad és elmegyünk a bíróságig”. Én nem ismerek még egy ilyen szakszervezetet. A Volán-szakmán belül biztos nincs, pedig itt is van vagy tizennyolc szakszervezet. A vasutas-szakszervezetek mélyen hallgatnak, holott tőlünk pár száz kilométerre micsoda balhé van a német vasutaknál!

Más szakszervezetek azt szajkózták vagy tíz-tizenöt éven keresztül, mióta az új sztrájktörvény van, hogy Magyarországon nem lehet a közösségi közlekedésben sztrájkolni. Dehogynem. Lehet, csak ki kell használni a jog által nyitva hagyott lehetőségeket, úgy kell meghatározni a sztrájkot. Nem kétórásat, meg ilyen langyos kis tüntetést.

Ha egy huzamosabb, nagyobb időintervallumot jelölnek ki a sztrájkra, akkor igenis lehet kellemetlenséget okozni a munkáltatónak.

Az Önök sztrájkja során is be kellett tartani a minimálisan előírt elégséges szolgáltatást. Ez mennyire vette el a sztrájk élét? Mennyire befolyásolta a sztrájkhajlandóságot, hogy be kell tartani egy bizonyos minimális szolgáltatási szintet? Mit szóltak hozzá a kollégák?

Vegyük a dolgozók által képviselt legszélsőségesebb álláspontot. Egyes buszvezetők kitartanak amellett, hogy teljesen le kell állni, keresztbe kell állni az utakon, és lezárni az autóbuszállomás bevezető-kivezető útjait, ne legyen elégséges szolgáltatás, nincs értelme így sztrájkolni.

Aki ezt mondja, az nincs tisztában a magyar jogszabályokkal. Harmincnégy éve vezetem ezt a szakszervezetet. Egy tollat nem kaptam az elődeimtől, ’89-ben, úgy adták át a szakszervezetet Kaposváron. Most közel félmilliárdos az ingatlanvagyonunk, ebbe beletartozik két üdülő, egy székházban tulajdonrészünk. Én ezt nem kockáztatom, ezt a vagyont, egyszersmind a szakszervezet működőképességét. Egy jogszerűtlen sztrájk esetén a munkáltató mindig találna egy olyan gyárat, például egy Audit vagy egy Mercedest, amelyik azt mondaná, hogy mivel nem tudtak elindulni a szalagok, mert nem értek be a dolgozók a munkahelyre, keletkezett náluk 850 milliós kár. És nekünk nincs ennyi vagyonunk.

Beköszön az is, hogy a szakszervezet tisztségviselői saját vagyonukkal is felelnek egy jogszerűtlen sztrájkért, ha nem elég a szakszervezet vagyona. Tehát butaság lenne meggondolatlan lépéseket tenni. Meg kell győzni a dolgozókat, hogy igenis lehet jogszerűen sztrájkolni. Ha 40 ezer járatból kimarad majdnem 20 ezer, nem igaz, hogy nem fogják észrevenni!

Nem csak arról szól a sztrájk, hogy teljes káosz és zűrzavar keletkezzen. Fel kell hívni a figyelmét a közvéleménynek, illetve csapást mérni a munkáltatóra, hogy vegye komolyan azt, amit mi kérünk. Hiszen a „strike” szó magyarul azt jelenti, hogy csapás.

Amúgy az utasok nem voltak ellenségesek. A hivatásforgalomnak teljes mértékben működnie kell. Amikor iskolába, műszakba, orvosi intézményekbe szállítjuk az utasokat, meg onnan haza, azt a szolgáltatást nem lehet szűkíteni 66 százalékra, ott 99 százalékig közlekednie kell mindennek.

A rendszerváltás óta csak mi sztrájkoltunk két napot, eddig ilyen soha nem volt a Volán-szakmán belül. A hatórás sztrájk volt ezelőtt a leghosszabb, azt is a mi elődszakszervezetünk szervezte Kaposváron. És volt eredménye a mostaninak is. Körülbelül tizenkilencezer járat, a járatok ötven százaléka kimaradt.

Említette, hogy a vasúton nem volt ekkora a szervezőkészség. Tavaly decemberben a SZAKSZ felvetette, hogy kiterjesztené a tevékenységét a vasút területére is. Mikor hoznak erről döntést? Ha úgy döntenek, hogy terjeszkednek, számíthatunk-e a vasúton is több sztrájkra? Illetve hogyan látják most az együttműködést a vasútnál működő szakszervezetekkel?

December 15-én hoztunk egy határozatot. Mivel a MÁV-START Zrt.-be beolvasztják a Volánbuszt, ezáltal egy cég lesz, aminek ugye együttesen 32 ezer munkavállalója van. Jelenlegi létszám alapján 17 ezren vannak a Volánnál és 15 ezren a MÁV-START-nál – akkor 3200 főt kellene nekünk ahhoz produkálni, hogy reprezentatív szakszervezetként a tárgyalóasztalhoz tudjunk ülni, és meghatározó szereplővé váljunk a MÁV-nál is, mint ahogy most a Volánbusznál. Jelenleg körülbelül körülbelül 2600 tagunk van. Ez azt jelenti, hogy 7-800 tagot be kellene gyűjteni, hogy kényelmesen meglegyen a reprezentativitási szint.

Mi azt mondtuk, főleg azért, mert látjuk, hogy van érdeklődés a szervezetünk iránt, hogy vizsgáljuk meg a terjeszkedés lehetőségét a következő választmányi ülésen, mert annak van jogköre alapszabályt módosítani. Létrehoznánk egy vasúti tagozatot, és ezzel megnyitnánk azt a lehetőséget, hogy a vasút, tehát a MÁV-START dolgozói is tagsági jogviszonyt létesíthessenek.

Hogy milyen a kapcsolatunk a szakszervezetekkel? Amikor azt mondják ezek a szakszervezetek, hogy heten-nyolcan ők ugyanúgy gondolkodnak, és mi vagyunk azok, akik berúgtuk az ajtót… Ha ezt egy munkáltató szájából hallom, akkor még el is tudom fogadni. De mikor egy társszakszervezet mondja, aki egyébként ilyen mély csendben van és hallgat…

Arra leszek kíváncsi, hogy majd kedden Lázár úr engedélyével milyen számokat fog közölni Pafféri úr, a MÁV-csoport vezérigazgatója. Arra számítok, hogy nagyon alacsonyat, 10-12 százalékot, és hogy lesznek hozzá feltételek – „Majd fél év után megnézzük, meg csak úgy adjuk oda ha így meg úgy”.https://merce.hu/2024/01/16/dobi-istvan-sztrajk-volan-szaksz-beremeles-szakszervezet/